Államilag támogatott kudarc

Mélyen megdöbbentett Bernau Péter és Korom Milán írása. Nem is az ismertetett pénzösszegek azok, amelyek irritáltak, hanem amit (mi szurkolók) kapunk, cserébe ezért a pénzért. Kudarc érheti az embert a jó szándék ellenére is, ebben az esetben azonban a jó szándéknak a nyomát sem látom, csak a pofátlan pénz- és hataloméhséget lépten-nyomon. Elképzelhetetlen, hogy Csányi úr azt, ami a magyar labdarúgásban folyik, megengedné a saját vállalatainál. De hát "a kibicnek semmi sem drága!" Már maga a pénz elosztása is felháborító, de amit ezért kapunk cserébe, az túlmegy minden határon.

Ez már nem csak trehányság és hozzá nem értés, ez már bűncselekmény! Nem a stadionok építésén vagyok felháborodva, hanem azon, hogy akik tehetnének a lelátók megtöltéséért, azok semmit sem csinálnak. Némely mérkőzésen kevesebb szurkoló van, mint régen egy jó ifjúsági meccsen. Az is igaz, hogy olyan játékos hibákat látni, amelyek miatt azelőtt egy ifi csapattól is eltanácsolták volna a focistát. Azt a fogalmat, hogy követelmény, nem ismerik sem a csapatoknál, sem az MLSZ-nél. Igaz, követelni csak az tud, aki tudja, mi a cél. Ahhoz pedig érteni kellene ahhoz, amit csinálnak.