Arató András
Klubrádió
Hazánk, vagy legalábbis annak felkent vezetője azoktól tarhál, akikkel szemben, ha a tarhálás eredményes, szabadságharcot tervez vívni. Így aztán freedom fight esélye merül fel régi hagyományokat felelevenítve Oroszországgal és a törökökkel, továbbá új gyarmatosítókkal, például Kínával, Azerbajdzsánnal szemben. A fenti hagyományok alapján a magyar állammal szemben kellene igényt benyújtani. Adná tán vissza egy részét annak, amit elvett tőlünk.
Avar János
újságíró
Ki mástól, mint Sorostól?! Hogy tegyen végre hajdani támogatottja, kormányfőnk kedvére és avatkozzék be valóban a kampányba. Ellentétben a nyomorgó és nyomorított pártokkal, neki lenne pénze plakátokkal (szigorúan piaci áron!), tévéhirdetésekkel elárasztani az országot: ezek kilopják a szemeteket! Magánember magánvéleménye.
Bolgár György
rádiós újságíró
Senkitől semmire. Megállok én a saját lábamon is. Van egy kis gázszerelő cégem, egy apró út- és vasútépítő vállalkozásom, miniatűr szállodaláncom, szóra sem érdemes erőművem, egy vacak nagybankom, helyre kis médiabirodalmam, némi nagybirtokom, velem a jóisten, a miniszterelnök és a jó szerencse, szóval semmiben nem különbözöm a többi tisztességes magyar embertől. Enyém az ország, magamnak építem. Pardon, Neki.
Farkasházy Tivadar
Hócipő
Ez komoly kérdés, mivel a Hócipőben 2010 óta nem volt hirdetés. Ezért mindig számítunk olvasóink támogatására, adójuk évi 1százalékára, ha még egyáltalán van. Szerencsére a nélkülözést még a szocialista időkben megszoktuk, de mindig nehezen megy a kéregetés, mivel olvasóink többsége is igen nehezen él. De hogy valakinek ennyi bőr legyen a pofáján, azt nem gondoltuk. Ez a Goebbels-terv lényege, hazudj akkorát, amit már el se tudnak képzelni. Látják a röhögő pofájukat? Mészáros is mindig vigyorog, bármit kérdeznek tőle.
Horváth István
hírlapíró
Mi van? Tarhál a rablóbanda? Vezérkém, már a kis pénzért is lehajlunk? Vagy csak a szokásos Habony hülyítés? Adjunk kölcsön? Minek? Ha kell, úgyis elveszitek.
Horváth Zoltán
újságíró
Én bárkitől, bármikor, bármennyit tarhálnék, mert az emberek jók, és kapni mindig öröm. Azt is megígérném, hogy a bevételeket sohasem költeném holmi mocskos politikai célokra, hanem csak és kizárólag a magam kedvteléseire. Így nem kellene félni az adományozóknak (letarháltaknak) attól, hogy holmi hivatalok nyilvántartják - és alkalomadtán számon kérik - az irányomban tanúsított bőkezűségüket.
Veress Jenő
a Népszava főmunkatársa
Ha én Orbán Viktor lennék, azt kérném a híveimtől, hogy küldjenek (vissza) Erzsébet utalványokat. Vagy ha nem is mindet, de legalább a szokásos 20-90 százaléknyit, tudják, az alkotmányos költséget. Aztán szétosztanám újra. És így tovább...
