Jobbra tolódik Európa

Publikálás dátuma
2018.01.06. 06:30
A német Alternatíva tömegeket mozgat meg, az erőszakot eszközként kezeli FOTÓ: AFP/TOBIAS SCHWARZ
Bizonytalan időszak előtt áll az Unió, s a múlt évi, sorsdöntőnek nevezett voksolások után sem látjuk tisztábban a közösség jövőjét.

Egy éve minden korábbinál bizonytalanabbnak látszott Európa jövője. A 2016 decemberi osztrák elnökválasztás, amelyet a környezetvédők által támogatott Alexander van der Bellen nyert meg a populista Norber Hofer ellen, némi reménysugarat jelentett az EU számára, ám 2017 elején mégis számos kérdés merült fel. Például az, hogy szélsőjobboldali elnöke lesz-e Franciaországnak? Bekerül-e a holland kormányba a márciusi parlamenti választáson a Szabadságpárt? Merre indul tovább Németország a szeptemberi voksolás után? Lesz-e populista fordulat Ausztriában és Csehországban? Milyen hatást gyakorol Donald Trump az európai politikára? Nem lettünk nagyságrendekkel okosabbak. Ugyan Emmanuel Macron személyében liberális elnöke lett Franciaországnak, aki az EU megújulásának élharcosa lenne, Geert Wilders pártja pedig nem vált kormányzati tényezővé Hollandiában, Bécsben viszont bekerült a kormányba a jobboldali radikális Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), Prágában pedig a liberális populistának nevezett Andrej Babis próbálkozik a kormányalakítással.

NÉMETORSZÁG - A kontinensük jövőjét leginkább meghatározó kérdésre, nevezetesen - jobbra fordul-e Németország, azonban még nem tudjuk a választ. Még az is nyitott, hogy negyedszerre is kancellár lesz-e Angela Merkel. Már vasárnap tárgyalóasztalhoz ülnek a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták képviselői, s a hónap második felében dűlőre kellene jutniuk abban, képesek-e további négy évig a közös kormányzásra. Ha nem, akkor még mindig alakulhat kisebbségi kormány, már ha Angela Merkel is így akarná, de ez igen rossz hír lenne Európa számára, hiszen még inkább lelassulna az Unió amúgy is döcögősen haladó reformfolyamata. A legrosszabb persze az előrehozott választás lenne, egyrészt mert maradna a bizonytalanság, másrészt pedig mert nincs biztosíték arra, hogy egy új voksolás merőben más eredményt hozna, s félő, hogy a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) még a szeptemberi választáson elért 12,6 százalékát is felülmúlná. Egy biztos, a közvélemény-kutatások alapján mind a CDU/CSU, mind az SPD számára nagyon veszélyes lenne egy idő előtti voksolás.

CSEHORSZÁG - Az első komolyabb politikai megmérettetés Európában a cseh elnökválasztás lesz, melynek első fordulóját jövő pénteken-szombaton rendezik meg, a második fordulóra pedig január utolsó hétvégéjén kerül sor. Itt populista fordulat azért nem fenyeget, mert már négy éve amúgy is az euroszkeptikus Milos Zeman az elnök, s minden esélye megvan arra, hogy botrányos kijelentései ellenére további négy évig a prágai Vár lakója maradjon. Összesen kilencen indulnak a voksoláson. Az elnökjelöltséghez 50 ezer választópolgár, 10 szenátor, vagy 20 képviselő aláírására van szükség. Már most biztos, hogy második fordulót tartanak, mert egyik jelölt sem tud abszolút többségre szert tenni, ám az is igaz, hogy a közvélemény-kutatásokból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A cseh felmérések sokszor bizonyultak pontatlannak, másrészt az elnökválasztás előtti értékek leginkább komolytalannak nevezhetőek. Zemannak például december második hetében 43,5 százalékot mért a TNS Kantar és a Median, a CVVM viszont ugyanekkor 32 százalékon látta, ami 11,5 százalékos eltérés. A második helyre esélyes Jirí Drahost, a Cseh Tudományos Akadémia márciusban leköszönt elnökét november közepén még 30,5 százalékon mérte a TNS Kantar és a Median, a Phoenix Research viszont mindössze 17 százalékon látta december végén, s csak 4 százalékkal előzte meg Mirek Topolánek egykori jobboldali miniszterelnököt, akit mellesleg két héttel korábban a STEM/Mark mindössze 4 százalékon mért... Hármójuk közül egyértelműen Zeman a leginkább EU-ellenes. A bizonytalanok aránya is kérdéses: míg a Phoenix Research szerint 13, a CVVM-nél ez az arány 23 százalékos.

OLASZORSZÁG - Hogy Zeman lesz-e a cseh elnök, vagy sem, az EU jövője szempontjából nem meghatározó kérdés, hiszen bár az államfő megválasztása óta feszegeti az alkotmány határait, tesz Brüsszelt bíráló és Moszkvát támogató kijelentéseket, mindezekkel azért nem rengeti meg az Unió alapjait. Az azonban már roppant kellemetlen lenne Brüsszel számára, ha a március 4-én esedékes olasz parlamenti választást követően bekerülne a kormányba az Északi Liga (LN).

E voksolással kapcsolatban is rengeteg a bizonytalanság. A Silvio Berlusconi Forza Italiájával közösen induló „ligának” az új választójogi törvény értelmében legalább 35 százalékot kellene szereznie ahhoz, hogy biztos többségre tegyen szert a parlamentben, ettől azonban egyelőre messze vannak, együttesen alulról súrolják a 30 százalékot. Nagy harcban lehetnek az első helyért a populista Öt Csillag Mozgalommal (M5S). Berlusconi már hónapokkal ezelőtt világossá tette: a legveszedelmesebb ellenfélnek Beppe Grillo pártját tartja. Csoda kellene ahhoz, hogy a kormányzó balközép Demokrata Párt (PD) magára találjon. A PD válságát mutatja, hogy decemberben öt iroda is 22-23 százalékon mérte, amivel esélye sincs az első helyre. A pártot elnöke, Matteo Renzi verte szét. A volt kormányfőt többször is cserben hagyta politikai szimata. De nem is ez volt a legnagyobb baj: csillapíthatatlan ambíciói okozták a formáció népszerűségének csökkenését. Renzi ugyanis háttérbe szorította a párt régi embereit, akik új tömörülést hoztak létre. A baloldal megosztottá vált. Így nem kizárt, hogy a választás után még jó ideig Paolo Gentiloni marad a miniszterelnök. Berlusconi ugyanis azt javasolta, ha egyik politikai erő sem lenne képes a kormányalakításra, akkor inkább az egyébként honfitársai körében igen népszerű Gentiloni folytassa a megkezdett munkát.

Ezermilliárdok a nemzeti tőkéseknek

Nem a Mészáros Lőrinchez köthető vállalkozások, hanem Szíjj László érdekeltségei nyerték a a legtöbbet a tavalyi közbeszerzési tendereken - derült ki az Átlátszó összesítéséből.

Az oknyomozó portál számításai szerint tíz kormányközeli vállalkozó érdekeltségei 2017-ben összesen nettó 2115 milliárd forint értékű közpénzes megbízást nyertek el, ám az első öt ebből 1963 milliárdot vitt: Szíjj László 606 milliárd, a ZÁÉV 430 milliárd, a WHB 342 milliárd, Mészáros Lőrinc 299 milliárd, míg Varga Károly 284 milliárd forint értékű közbeszerzés győztese lett.

A Top5 vállalkozás mindegyike az építőiparban dolgozik, ahogy a 67 milliárd forinttal hatodik helyre került Market is, amelynek Garancsi István a tulajdonosa. A nyertes projektek túlnyomó részét, a Mészáros nyerte közbeszerzéseket 83 százalékban, az Unió finanszírozta.

Szerző

Falvak százai maradnak bank nélkül

Publikálás dátuma
2018.01.06. 06:20
FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

A takarékszövetkezetek sok kis fiókja bezár a közeljövőben, vagyis egyre kevesebb embernek fognak jövet-menet útba esni. Pontos információt a már két éve elkezdődött fiókbezárások mértéről nem lehet tudni, számuk - az Index információi szerint - 100-150 lehet. Ennek az az oka, hogy a napokban valamennyi egyesülés befejeződött a takarékszövetkezeti szektorban, így a jövőben 12 regionális szövetkezeti hitelintézet működik majd az országban, ami racionalizálással is együtt jár. Az egyesülésekkel a múlt év végéig 8 regionális takarék jött létre, 2018 elején pedig további 4 alakult: a Centrál, a 3A, az M7 és a Pátria.

Emlékezetes, hogy a takarékszövetkezeti szektor átalakítását a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról szóló 2013. évi 135. évi törvény alapozta meg, amely arra hivatkozott, hogy a „szektor tőkeellátottsága alacsony, szervezettsége és szolgáltatási szintje nem megfelelő és félő, hogy jelenlegi formájában nem lesz hosszú távon működőképes”. Ugyanakkor sajátos módon a takarékszövetkezetek csak úgy működhettek tovább, ha beléptek a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetébe (SzHISz). Erről az volt a szakemberek véleménye, hogy a takarékszövetkezetek eredetileg szerződéses, azaz a vállalkozások szabad elhatározásán alapuló tömörülése helyébe a kényszerintegráció lépett. A takarékszövetkezeti törvény a takarékok többségi tulajdonában álló Takarékbankot tette az integráció központi szereplőjévé. Ezzel egyidejűleg a Magyar Posta és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) tőkeemelés révén többségi tulajdont szerzett a Takarékbankban. A tranzakciót üzleti titoknak nyilvánították, azonban 4-5 milliárd forintot tehetett ki ez az ügylet.

Egy eléggé megmagyarázhatatlan és átjátszásgyanús privatizáció eredményeként a Takarékbank többségi részvénycsomagját a Magyar Takarék Zrt. mintegy kilenc milliárd forintért szerezte meg, amelynek tulajdonosai között megtalálható volt több takarékszövetkezeti vezető mellett az akkor még Spéder Zoltán érdekeltségébe tartozó FHB Jelzálogbank, valamint az MFB. A kormány egyébként a Takarékbank privatizációját nemzetstratégiai jelentőségű ügyletnek minősíttette, így kikerülhették a Gazdasági Versenyhivatal kartelleljárását. A központi bankban a valamikor 100 százalékban tulajdonos takarékok részesedése mára 43,26 százalékra esett, míg a Magyar Takarék 54,83 százalékot birtokol, és csaknem 2 százalék "egyéb" kezekben van.

Az takarékszövetkezeti integráció méretét jól érzékelteti, hogy a szektor országos fiókhálózata a folyamat kezdetén 1700 egységet számlált, OTP Banknak magyarországi hálózata 381 fiókból áll.

A takarékokat képviselő Országos Takarékszövetkezeti Szövetség benyújtott ugyan egy alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz, azt sérelmezve, hogy az állam törvényi eszközökkel kiszorította a Takarékbankból, amivel megsértette a tulajdonhoz fűződő jogát, de ezt a taláros testület elutasított. Megállapították, hogy „összességében és széles összefüggés-rendszerbe helyezve a takarékszövetkezetek tulajdonosi jogainak és vállalkozási szabadságának a korlátozása okául felhívott közérdekre hivatkozás megalapozott” volt. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye azonban ez volt: az ami a takarékszövetkezetekkel történt, az „annyira tulajdonkorlátozás, hogy már kisajátítás.”

Szerző