Előfizetés

Falvak százai maradnak bank nélkül

B. M.
Publikálás dátuma
2018.01.06. 06:20
FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

A takarékszövetkezetek sok kis fiókja bezár a közeljövőben, vagyis egyre kevesebb embernek fognak jövet-menet útba esni. Pontos információt a már két éve elkezdődött fiókbezárások mértéről nem lehet tudni, számuk - az Index információi szerint - 100-150 lehet. Ennek az az oka, hogy a napokban valamennyi egyesülés befejeződött a takarékszövetkezeti szektorban, így a jövőben 12 regionális szövetkezeti hitelintézet működik majd az országban, ami racionalizálással is együtt jár. Az egyesülésekkel a múlt év végéig 8 regionális takarék jött létre, 2018 elején pedig további 4 alakult: a Centrál, a 3A, az M7 és a Pátria.

Emlékezetes, hogy a takarékszövetkezeti szektor átalakítását a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról szóló 2013. évi 135. évi törvény alapozta meg, amely arra hivatkozott, hogy a „szektor tőkeellátottsága alacsony, szervezettsége és szolgáltatási szintje nem megfelelő és félő, hogy jelenlegi formájában nem lesz hosszú távon működőképes”. Ugyanakkor sajátos módon a takarékszövetkezetek csak úgy működhettek tovább, ha beléptek a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetébe (SzHISz). Erről az volt a szakemberek véleménye, hogy a takarékszövetkezetek eredetileg szerződéses, azaz a vállalkozások szabad elhatározásán alapuló tömörülése helyébe a kényszerintegráció lépett. A takarékszövetkezeti törvény a takarékok többségi tulajdonában álló Takarékbankot tette az integráció központi szereplőjévé. Ezzel egyidejűleg a Magyar Posta és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) tőkeemelés révén többségi tulajdont szerzett a Takarékbankban. A tranzakciót üzleti titoknak nyilvánították, azonban 4-5 milliárd forintot tehetett ki ez az ügylet.

Egy eléggé megmagyarázhatatlan és átjátszásgyanús privatizáció eredményeként a Takarékbank többségi részvénycsomagját a Magyar Takarék Zrt. mintegy kilenc milliárd forintért szerezte meg, amelynek tulajdonosai között megtalálható volt több takarékszövetkezeti vezető mellett az akkor még Spéder Zoltán érdekeltségébe tartozó FHB Jelzálogbank, valamint az MFB. A kormány egyébként a Takarékbank privatizációját nemzetstratégiai jelentőségű ügyletnek minősíttette, így kikerülhették a Gazdasági Versenyhivatal kartelleljárását. A központi bankban a valamikor 100 százalékban tulajdonos takarékok részesedése mára 43,26 százalékra esett, míg a Magyar Takarék 54,83 százalékot birtokol, és csaknem 2 százalék "egyéb" kezekben van.

Az takarékszövetkezeti integráció méretét jól érzékelteti, hogy a szektor országos fiókhálózata a folyamat kezdetén 1700 egységet számlált, OTP Banknak magyarországi hálózata 381 fiókból áll.

A takarékokat képviselő Országos Takarékszövetkezeti Szövetség benyújtott ugyan egy alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz, azt sérelmezve, hogy az állam törvényi eszközökkel kiszorította a Takarékbankból, amivel megsértette a tulajdonhoz fűződő jogát, de ezt a taláros testület elutasított. Megállapították, hogy „összességében és széles összefüggés-rendszerbe helyezve a takarékszövetkezetek tulajdonosi jogainak és vállalkozási szabadságának a korlátozása okául felhívott közérdekre hivatkozás megalapozott” volt. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye azonban ez volt: az ami a takarékszövetkezetekkel történt, az „annyira tulajdonkorlátozás, hogy már kisajátítás.”

Elmaradt a rezsivágás

Marnitz István
Publikálás dátuma
2018.01.05. 21:45
FOTÓ: NÉPSZAVA
A rezsihivatal azért nyeste vissza pont annyival az áramhálózatok jussát, mint amennyivel növelte a szolgáltatókét (így közvetve Mészáros Lőrincét), mert a lakosság összességében nem fizethet többet. De miért ne fizethetne kevesebbet?

Sajátos, a rezsidíj-megállapítás boszorkánykonyhájába résnyi betekintést engedő magyarázattal élt megkeresésünkre a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) annak kapcsán, hogy, mint azt lapunk feltárta, január 1-től a hivatal szerint pont annyival csökkent a hazai áramhálózatok karbantartási igénye, mint amennyivel több pénzt juttatnak a szolgáltatókon keresztül a nagykereskedelmet végző MVM Magyar Villamos Műveknek. Masszív találgatások szerint ugyanis az MVM eme körülbelül hatmilliárdos többletbevételével akár a Mátrai Erőműnek fizetett áramszámlát is megnövelheti, az egység pedig épp most kerül Orbán Viktor földije, Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester-vállalkozó áttételes irányítása alá. Vagyis – furfangosnak vélt áttételeken keresztül – a hálózatok karbantartási forrásából milliárdokat csippentenek le Mészáros Lőrinc számára.

Bár mindennek nyomán január 1-től – a nemzetközi tőzsdeárak beesése ellenére – Magyarországon nem változik a lakossági díj, annak beltartalma szinte követhetetlenül bonyolult szabályok mentén alakul át. Az uniós előírások szerint az áramdíjon belül a hálózatok karbantartási szükségletét a MEKH, míg az áram mint termék díját a nemzeti fejlesztési miniszter állapítja meg, MEKH-javaslat alapján. A közműhivatal lapunknak lényegében megerősítette: úgy látták, idén kevesebb is elég a hálózatokra. Igaz, ezt adatokkal nem támasztották alá. Pedig más forrásaink szerint a hálózatok költségei – például a szakemberek elvándorlása és a kiugró béremelkedés miatt – éppenséggel növekszik.

Annak kapcsán, hogy javaslatuk alapján a szakminiszter miért pont ugyanennyivel emelte az áramért mint termékért fizetendő díjat, hivatkoznak a rezsicsökkentésről szóló 2013. évi szabályra, ami szerint a teljes díj nem emelkedhet. Vagyis: ha akár a hálózatok, akár az áramtermelők pénzigénye megnő, az egyik csak a másik kárára érvényesíthető. Az érvelés egyetlen szépséghibája, hogy az elmúlt négy év során az Orbán-kormány a közműhivatallal karöltve éppenséggel nem áramáremelési, hanem -csökkentési nyomásnak állt ellen. Ez alapján, ha a MEKH érvelése meg is áll a hálózatok költségcsökkenéséről, piaci alapon a teljes lakossági díj csökkenhetett volna. Ha azonban az ár szinten tartását tekintjük politikai célnak, értesüléseink alapján akkor is éppenséggel fordítva, a hálózatok nagyobb pénzigényét kellett volna a belső áramár ellenében érvényesíteni.

Forrásaink azt is megerősítették, hogy noha az áram mint termék megemelt díja első körben a számlát kiállító szolgáltatókhoz fut be, a kormány még ennél is nagyobb - és piacilag indokolatlan - mértékben növelte meg az általuk az áramért a nagykereskedelmet végző MVM-nek fizetendő belső díjat. Vagyis a szolgáltatók árrése még csökkent is. Tehát a hálózatokon túl a külföldi hátterű szolgáltatókat is sarcolják azért, hogy az MVM - titkos szerződések keretében - akár Mészáros Lőrinc apanázsát is megemelhesse.

Tegnap Kepli Lajos, a Jobbik képviselője szintén kifogásolta a Népszava által feltártakat, lapunkra való hivatkozás nélkül. Felhívta a figyelmet arra, hogy míg korábban az Orbán-kabinet az energiaszektor államosítását célozta, ma már inkább kormányfő-közeli magáncégek szereznek hídfőállásokat az iparágban. Ide sorolta például, hogy a Mol megvette az állami magyar-szlovák gázvezetéket, a MET a Tigáz-hálózatot, Mészáros Lőrinc pedig áttételesen a Mátrai Erőművet. Ezek önérdekérvényesítése pedig – a képviselő szerint – a jövőben akár rezsiemeléshez is vezethet.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) – a jelek szerint erre válaszul – közleményben ismételte meg a fideszes rezsipropaganda érveit. Bár a 2010-es, úgymond sötét múlt lefestésére, az akkori uniós rezsihelyzetünk bemutatására most az eddigieknél érzékelhetően pontosabban törekedtek , a fogalmazványba ismét került szarvas valótlanság. Eszerint „az energiaárak nyolcadik éve, így 2018-ban se nőnek”. Ezzel szemben a valóság az, hogy a KSH kimutatása szerint a Fidesz-KDNP 2010 és 2012 között 4, illetve 18 százalékkal emelte a lakosság áram- és gázdíjterheit. Emellett az NFM-irat a háztartások újabb száz- és ezermilliárdos „megtakarításairól” közöl adatokat, szokás szerint mindennemű számítási módszertan vagy forrásmegjelölés nélkül.

Már a NATO-nak is van himnusza - Hallgassa meg!

Publikálás dátuma
2018.01.05. 17:14
Török NATO-katonák (SABRI KESEN/ANADOLU AGENCY)
A NATO - történetében először - hivatalos himnusszal egészítette ki intézményes jelképeit. Az észak-atlanti szövetség tájékoztatása szerint a himnusz már 1989-ben, a NATO megalapításának 40. évfordulója alkalmából megszületett, de akkor nem hoztak döntést a bevezetéséről, és évtizedekre félretették - írja az MTI.

Most újra elővették. A zeneművet André Reichling kapitány, a luxemburgi hadsereg zenekarának karmestere írta, és megkomponálása óta már számos NATO-eseményen eljátszották, legutóbb a tagországok állam-, illetve kormányfőinek brüsszeli csúcstalálkozóján, 2017 májusában. Reichling kapitány harminc éve játszott kompozíciója az év elejétől érvényes hivatalos himnusz lett - közölte a katonai szövetség. 

A NATO-tagországok atlanti szövetséghez akkreditált nagyköveteinek tanácsa (Észak-atlanti Tanács, NAC) által jóváhagyott himnusz nem tartalmaz dalszöveget. A másfél perces műben összesen húsz hangszer szólal meg, fuvolák, oboák, klarinétok, szaxofonok, trombiták, kürtök, harsonák, tuba és dobok. A NATO hivatalos himnuszának kottája a szövetség internetes oldalán megtekinthető, a zenemű meghallgatható.

A ma már 29 tagú NATO-t a hidegháborús fegyverkezés idején, 1949. április 4-én alapították Washingtonban. Az alapító tagok között volt az Egyesült Államok, Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Izland, Kanada, Luxemburg, Norvégia, Olaszország és Portugália. A NATO fő célkitűzései között szerepel, hogy a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében.

Magyarország - Csehország és Lengyelország mellett - 1999-ben csatlakozott a katonai tömbhöz.