Rejtélyes találkozó a határon

Holnaptól rendezik meg a két Korea közötti megbeszéléseket. Egyelőre kérdés, Phenjan valójában mit is akar.

Phenjan közeledik Pjongcsanghoz. Abban az értelemben legalábbis, hogy mind nagyobb az esélye annak: Észak-Korea részt vesz a dél-koreai városban, februárban esedékes téli olimpián. Ugyan a két ország képviselői erről csak kedden tárgyalnak a határ menti Panmindzsonban, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) „nagy valószínűséggel” azzal számol, hogy Észak-Korea ott lesz az eseményen – értesült a japán Kiodo hírügynökség. Erre utalt ugyanis Phenjan NOB-megbízottja rövid pekingi vizitje során.

Rex Tillerson amerikai külügyminiszter ismételten készségét fejezte ki az Észak-Koreával való megbeszélésekre. „Tudják, miként vehetik fel velünk a kapcsolatot, ha készek erre” – jelentette ki az amerikai diplomácia vezetője a CNN-nek. Hozzátette azonban, Észak-Koreának meg kell értenie, a végső célnak az ország nukleáris leszerelésének kell lennie. S a gondok mindig itt kezdődnek: miközben Washington azt követeli, mondjon le Phenjan nukleáris elrettentő erejéről, a sztálinista állam ragaszkodik ehhez. Tillerson, aki már nem egy ízben – Donald Trump ellenállása mellett is – az Észak-Koreával való tárgyalások mellett foglalt állás, leszögezte: Washington békés eszközökkel kívánja megoldani a konfliktust.

Kim Dzsong Un észak-koreai vezető hétfőn, újévi beszédében nem kis meglepetésre tett javaslatot a közvetlen tárgyalásokra a déli szomszéddal. Másnap Szöul már konkrét időpontot – a holnapi napot – is meghatározta erre, amit Észak-Korea később el is fogadott. Eddig minden meglepően simán zajlott, ami azt jelzi: titkos tárgyalások már zajlottak a két ország között. A sport már nem először jelent lehetőséget a közeledésre: 2014 októberében, az Ázsiai Játékok zárónapján, három magas rangú észak-koreai vezető bukkant fel váratlanul Dél-Koreában. Bár Phenjan küldött atlétákat a versenyre, semmi jel sem utalt arra, hogy az esemény ilyen magas szintű megbeszélésekre ad alkalmat. Már csak azért sem, mert ekkor már másfél év óta az Észak-Koreával szemben keményebb politikát folytató Pak Gun Hje volt Dél-Korea elnöke. A phenjani trió akkor a dél-koreai országegyesítési minisztériumnál is járt.

„Abszolút” kész tárgyalni

Donald Trump amerikai elnök azt közölte, kész arra, hogy felvegye a közvetlen kapcsolatot Kim Dzsong Unnal. „Abszolút” nyitottnak mondta magát arra, hogy telefonbeszélgetést folytasson az észak-koreai vezetővel, jelentette ki újságírói kérdésre válaszolva Camp Davidben. Ez jelentős fordulat retorikájában, hiszen eddig nem egy ízben csapással fenyegette meg Észak-Koreát. Ennek fényében különösen sajátos, hogy a saját érdemeinek állította be a két Korea közötti keddi tárgyalások megkezdését. „Ha én nem lennék, szóba sem állnának egymással” – jelentette ki a tőle megszokott magabiztossággal.

A következő váratlan találkozóra 2015 augusztusában került sor, miután két dél-koreai katona lépett, feltehetően az északiak által telepített aknára a két Korea közötti demilitarizált övezetben. Ezt követően hangosbeszélőkön kezdett műsorokat, propagandaanyagokat sugározni Észak-Korea felé. A pszichikai hadviselés révén jelentősen nőtt a feszültség a két ország között. 2014-hez hasonlóan Észak-Korea ez esetben is gyors tárgyalásokat akart.

A holnapi és az említett két tárgyalások közötti hasonlóság, hogy ezúttal is Phenjan tette meg az első lépést. Ezúttal sem világos azonban, milyen szándékok vezetik a rezsimet, mit akarnak elérni. Kérdés az is, sikerül bármiféle, akár a legcsekélyebb eredményt is elérni. Miközben a 2015-ös tárgyalások révén némiképp enyhült a feszültség, a 2014-es tárgyalások nem hoztak eredményt. (Az észak-koreai viszonyokra jellemző, hogy az akkori küldöttség egyik tagja később meghalt, vélhetően likvidálták.)

Mi motiválhatja Dél-Koreát? A májusban beiktatott dél-koreai elnök, Mun Dzse In, választási ígéretei között szerepelt, hogy gondoskodik Észak-Korea részvételéről a téli olimpián. Mint mondta, így minimálisra csökkenne az esemény lebonyolításának biztonsági kockázata. Szöul sok turistára, ezáltal jelentős bevételre számít. A Mun adminisztráció azonban nem csak most várja a külföldieket, ezért hosszabb távon is azt akarja elérni, hogy a Koreai-félsziget biztonságos régió benyomását keltse. Cél természetesen az is, hogy Dél-Koreát a befektetők számára is vonzóbbá tegyék. Mun Dzse In támogatja azt is, hogy az 1950-1953 közötti háború során szétszakított családok számára további találkozókat szervezzenek.

Elpártolnak a barátok

Észak-Korea barátai kezdenek elpártolni Phenjantól. Ez etiópiai munka- és szociálisügyi minisztérium több tucatnyi észak-koreai vendégmunkás engedélyét fagyasztotta be, az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankcióinak megfelelően. Az intézkedést már korábban meghozták, de csak most hozták nyilvánosságra. A két ország közötti diplomáciai kapcsolatok még a hetvenes évekre tekintenek vissza. A bilaterális viszony elsődlegesen a katonai együttműködésre fókuszált, jóllehet Addisz Abeba ezt sokáig tagadta.

Phenjan az etióp hadsereg tagjainak kiképzésében segédkezett, illetve lőszerrel, tankokkal is ellátta az addisz abebai hadsereget. Észak-Korea mindemellett két fegyvergyárat is fenntart az északkelet-afrikai országban. Az etióp légitársaság mindemellett észak-koreai fegyverek szállításában is segédkezett, ezeket aztán 2009-ben a dél-afrikai hadsereg foglalta le. Feltételezések szerint Etiópia közvetítésével vittek luxuscikkeket Észak-Koreába, ezt azonban eddig nem bizonyosodott be minden kétséget kizáróan.