A magyar bízik a nyugdíjbiztosításban

A magyar biztosítási piac tavaly visszatért a válság előtti szintre - nyugtázta Pandurics Anett egy sajtóbeszélgetésen. A Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) elnökétől megtudtuk, hogy 2017-ben különösen a nyugdíjbiztosítások voltak kiugróan népszerűek, az első félév végén már 230 ezer fölött volt a szerződések száma. Ez több, mint a nyugdíj-előtakarékossági szerződéseké a bankoknál, pedig az kamatadómentes és a befektetés meghatározott hányadára adóvisszatérítés kapható. A másik kiemelkedően jól teljesítő terület a gépjármű-biztosítások piaca volt. A szakember bizakodik benne, hogy a nyugdíjbiztosítottak száma néhány év alatt eléri az egymillió főt.

A látványos sikerek ellenére nem könnyű megtalálni azokat, akiket érdekelhet ez a biztosítási termék. Ha azzal számolunk, hogy valaki havonta 15-20 ezer forintot, vagyis átlagosan 220 ezer forintot évente - kellő előrelátással - 20 esztendeig befizet, akkor arra számíthat, hogy a majdani állami nyugdíját - előzetes számítások szerint - 50 ezer forinttal tudja havonta kiegészíteni. Azonban ez azokat, akiknek már most is sok pénzük van, aligha ösztönzi megtakarításra. Akiknek ennél kevesebb tőkéje annak legfeljebb az itt is érvényesíthető adókedvezmény lehet a vonzó. Ugyanakkor azok, akiknek igazán szükségük lehetne az időskori megtakarításra, nem tudnak a befizetésekhez pénzt félretenni.

Kozek András, a Mabisz életbiztosítási tagozatának vezetője, a sajtóbeszélgetés másik résztvevője elmondta, hogy a magyar biztosítási szektor nyolc éve olyan jelzőszámot alkotott, amely Európában is egyedülállónak számít. A mutató minden tranzakciós és háttérköltséget jelez, így a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egy idő után a teljes költségmutatót (tkm) beépítette az életbiztosítások szabályozásába is. A szabályozás a biztosítók mellett az alapkezelőkre is vonatkozik majd, de csak 2019-től, így a megtakarítási piacon 2020-tól már egységesek lesznek az előírások.

Az alaposabb tájékozódást szolgálja az is, hogy a jövőben az ügyfél információkat kap arról, hogy a termék pontosan milyen célra szolgál, és egy előre meghatározott képlet alapján be kell mutatniuk a pénzügyi szolgáltatóknak a termék valamennyi kockázatát, valamint ennek segítségével valamennyi termék összehasonlíthatóvá válik.