Ritka manapság az olyan ember, akinek környezetében lévő kisgyermek ne imádná a dinoszauruszokat, ne nézné szenvedélyesen a róluk szóló filmeket, vagy ne gyűjtené róluk a képeket. A tudósok ezt a vonzalmat EII-nek nevezik (Extremely Intense Interests – rendkívül intenzív érdeklődés).
Már egy tíz évvel ezelőtt megjelent tanulmány megállapította, hogy a 2-6 év közötti gyermekek egyharmadánál alakul ki a dínóimádat és ez a szenvedély hosszabb ideig is megmaradhat. A york-i, a queensland-i és a virginiai egyetemek kutatói szerint - akik a The Cut című szakfolyóiratban tették közzé eredményeiket - ez az extrém érdeklődés a vonatok és az autók iránt a legnagyobb, őket követik az őshüllők.
Kelly Chen, a baltimore-i Johns Hopkins egyetemi kórház gyermekpszichiátere szerint az intenzív érdeklődés valami iránt serkenti a gyermek kognitív fejlődését, erősíti koncentráló képességüket, információ-szerzési készségüket. Közülük kerülnek ki a legjobb, legintelligensebb tanulók. Ezzel a jótékony hatással tisztában vannak a kutatók, de az még rejtély előttük is, hogy miért éppen ez vagy az a dolog váltja ki az intenzív érdeklődést.
Alain Cabot, a franciaországi Méze park (a dínóknak szentelt legnagyobb európai szabadtéri múzeum) alapítója és igazgatója úgy emlékszik, hogy a 90-es évek előtt a dinoszauruszok csak a tudósokat érdekelték. A nagyközönség és a gyerekek számára nem léteztek. Aztán jött 1988-ban a Kis dinoszaurusz című animációs film, a Denver rajzfilm, de a nagy áttörést öt évvel később Steven Spielberg Jurassic Park-ja jelentette.
„Túlzás nélkül kijelenthetem, hogy ez a film egyedül vagy csaknem egyedül a felelős, hogy a fiatal közönségben hirtelen feltámadt az érdeklődés irántuk. Nem sokkal azután a média is beállt a sorba, rengeteg dokumentumfilm, speciális műsor született, ami stabilan beültette a dínókat a kollektív tudatba” - nyilatkozta Alain Cabot.
És ez ma is így van. A gyerekek érdeklődését is fenntartják az újabb felfedezések, csak 2016-ban 30, eddig ismeretlen dinoszaurusz-fajtát fedeztek fel.
Pascal Hachet francia klinikai pszichológusnak, a Dinoszauruszok a díványon: a Jurassic Park pszichoanalízise című könyv szerzőjének más feltételezései vannak. „A hatalmas, néha vad állatok vonzóak a gyerekek számára. Senki sem marad közömbös látásukra. Ez a lelkesedés, amit megosztanak a felnőttekkel, buzdítja őket arra, hogy kis játékokon, könyveken, filmeken keresztül mutassanak érdeklődést irántuk. A tirannoszaurusz olyan számukra, mint egy nagy pajtás, mint egy felnőtt, aki meg tudja védeni őket, de szigorú is tud lenni. Azzal, hogy tudják a nevüket, jellemzőiket, képesek kezelni azt az izgalmat, amelyet akkor éreznek, amikor meglátják őket. Amikor valaminek neve van, kevésbé félelmetes.”
Hachet még tovább megy: eljut ahhoz a feltételezéshez, hogy a gyerekekben az őslények által kifejlődhet az érdeklődés saját őseik iránt.
