Elcsendesedtek az iráni tüntetések, ez azonban nem azt jelenti, hogy az emberek hirtelenjében rendkívül elégedettek lennének a rezsimmel. Sőt, egyre több olyan hír lát napvilágot, amely szerint a korrupció egészen elképesztő méreteket ölt, így részben ez az oka annak, hogy miközben nőnek az állami bevételek, a szociális kiadásokat folyamatosan csökkentik.
Az adópénzek egy jelentős hányada is a politikai elit zsebébe folyik. Szadeg Laridzsáni ajatolláh, az őrök tanácsának tagja, az ország főbírája, összesen 63 bankszámlával rendelkezik, amelyekre becslések szerint minden évben 56 millió eurónyi kenőpénzt helyeznek el. Hatalmas összeg ez, kivált abban a perzsa államban, ahol a lakosság 40 százaléka a létminimum alatt él. Azért is megdöbbentő , mert a Világbank adatai szerint – a 2015 júliusában az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjával és Németországgal megkötött nukleáris megállapodásnak köszönhetően - az ország pénzügyi mutatói folyamatosan javulnak. 2016-ban a gazdasasági növekedés 13 százalék körüli volt, az olajexport 60 százalékkal emelkedett, az állam bevételei pedig 80 százalékkal. Bár a nyersanyagokon kívüli termékek exportja 9 százalékkal csökkent, így is meglepő, hogy a munkanélküliség 12,6 százalékra nőtt, legalábbis a hivatalos adatok szerint.
A Világbank részint arra vezeti vissza ezeket az egymásnak ellentmondó adatokat, hogy az iráni gazdaságnak kevés potenciálja van az új munkahelyek teremtésére. A síita klérus ugyanis drasztikusan csökkentette a magángazdaságok szerepét. Ennek aránya a GDP-nek mindössze 20 százaléka. Ezek a sajátos tulajdoni viszonyok még az Irak és Irán közötti háborút követően alakultak ki. A kilencvenes években ugyanis a Forradalmi Gárdára bízták az ország újjáépítését. A köznép által csak Paszdarannak nevezett szervezet gátakat, utcákat, sínhálózatot épített. Az állami közbeszerzéseknél elsőbbséget élvezett még abban az esetben is, amikor drágább ajánlattal állt elő egy rivális cégnél – emlékeztetett a Die Welt.
Még rosszabb lett a helyzet Mahmúd Ahmadinezsád 2005-ös elnökké választását követően. Meghirdette a privatizációt, ez azonban egy központilag irányított kampány volt, melynek során állami vállalatokat őskonzervatív szervezeteknek játszottak át, vallási alapítványoknak, a hadsereg nyugdíjalapjainak, a titkosszolgálatoknak, a Forradalmi Gárdának, valamint az Ali Hamenei által irányított szervezetnek, a Setadnak.
Hameneihez és köreihez köthető tehát az iráni gazdaság egy jelentős hányada. A rezsim építési vállalkozásokat, légitársaságokat, bányákat, biztosító társaságokat, pénzintézeteket, erőműveket, távközlési vállalatokat, focicsapatokat és szállodákat focicsapatokat és szállodákat is működtet.
Ahmadinezsád utóda, a mérsékelt reformer Hasszan Rohani próbált fellépni a visszásságok ellen, ám igencsak meg van kötve a keze. Megválasztásának évében, 2013-ban lépéseket próbált tenni a Forradalmi Gárda gazdasági hatalmának visszaszorításáért, ám nem járt sikerrel: kizárólag a Hatam-ol-Anbia nevű építési vállalat kapott állami megrendeléseket, ötmilliárd euró értékben. Ez a cég szintén a Paszdaranhoz köthető. Sokat lefölöz az állami vagyonból a rettegett baszidzs milícia is. S akkor még nem is szóltunk arról, hogy a rezsim évi 700 millió euróval segíti a libanoni síita milíciát, a Hezbollaht, valamint izraeli források szerint 120 millióval a palesztin radikális szervezetet, a Hamászt. Teherán fegyverezte fel a jemeni húszi lázadókat, illetve fizeti a Szíriában harcoló síiták bérének egy részét. Szíriába áramlik a legtöbb iráni adópénz: összesen 50 ezer embert finanszíroz a teheráni vezetés. Teherán ráadásul 3,8 milliárd eurós hitellel segítette ki Bassár el-Aszad rezsimjét.