Emmanuel Macron azt ígéri, még az idén a parlament elé terjeszti a tervezetet, amely súlyos büntetéssel sújtaná a tilalmat megszegő szerkesztőségeket.
Sajtóértekezletén az államfő az angol „fake news” (hamis hír) kifejezést használta, és ostorozta az ilyesmiket terjesztő, bulvárjellegű orgánumokat, amelyek könnyedén túlteszik magukat a hitelesség követelményén és a politikai elegancián, durva hangnemet használnak, és a nekik nem tetsző pártokat igyekeznek elütni a parlamenti képviselettől, vagy legalábbis megpróbálják jelentéktelenné zsugorítani azokat.
Elsőként az Egyesült Államokban, illetve bizonyos mértékig Nagy-Britanniában figyeltek fel erre a jelenségre és a megfelelő szabályozás szükségességére – arra, hogy a média gyakran alkalmaz a szavazókat félrevezető módszereket, és botrányokat is gerjeszt egy-egy döntő választás kapcsán. Ezt lehetett tapasztalni a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány során, amikor egyes médiumok nagyon sokat tettek Hillary Clinton demokrata párti jelölt lejáratása érdekében.
Történtek hasonló esetek Franciaországban is, bár kevésbé gyakran, mint például Amerikában, hiszen a nyugat-európai hagyományok kifinomultabbak, de éppen ezért eddig a franciák kevésbé ügyeltek a „gonoszkodó sajtóra”.
Emmanuel Macront most alighanem az motiválja, hogy az elmúlt esztendőkben váratlanul előretörtek a szélsőjobboldali, illetve a vadul demagóg ultrabaloldali mozgalmak, torzítván a parlamenti erőviszonyokat. Szerencséjére éppen ő volt az, akinek valamennyire sikerült visszaszorítania a Le Pen familia és a demagóg ellenzéki szocialisták mozgalmait.
A Le Monde-nál ugyanakkor a Le Figaróval csaknem teljes összhangban indokoltnak tartják a sajtószabadság védelmét. Alberto Alemanno, az európai jog professzora kifejtette, hogy Macron ötletét nem olyan egyszerű megvalósítani.
Az államfő úgy véli, hogy a korábbi jogszabályban megszabott 45 ezer eurós büntetés nem eléggé elrettentő a médiagarázdálkodás megfékezésére, a Facebook révén pedig túl sok lehetőség nyílik a korlátozások megkerülésére. Macron ezért előírná, hogy a hírforrások kötelezhetők legyenek a cikkírók nevének a feltüntetésére, és ezek a szerzők elérhetők legyenek a kiszabott büntetések behajtása érdekében is. A lehetőségek azonban korlátozottak. A külföldi magánkézben levő tévéhálózatok, ha jogilag éppen nem is elérhetetlenek, de úgyszólván semmire sem kötelezhetők.