Igaza lenne Botka Lászlónak? Az ellenzéki pártvezetők kormányváltás helyett tényleg csupán frakciót akarnak egy Fidesz által dominált törvényhozásban?
Jelenleg hajlamos vagyok hitelt adni a volt szocialista miniszterelnök-jelölt teóriájának. Tudniillik Hargitai Miklóssal összhangban magam is úgy vélem, hogy az érintett pártvezetőknek a kormánypártok esélytorzító manővereire az átlátszó színjátékban való részvétel helyett egyetlen adekvát válaszuk lehet: haladéktalanul meg kellene hirdetniük a választások bojkottját, ily módon harcolva ki az egyenlő feltételekkel való indulást a voksoláson.
A magyar kormányfő alighanem maga is érezte, hogy az Állami Számvevőszéknek az ellenzéki pártokra történő rászabadításával túllőtt a célon; ezért adott haladékot az ellenőrző szervezet az ominózus formációknak a rájuk kiszabott, horribilis összegű büntetések befizetésére. A lehengerlő kormánypárti médiafölény következtében az Orbán-kabinet távozásáról, illetve maradásáról döntő tavaszi voksoláson az ellenzék esélyei azonban továbbra sem túl vastagok, indokolt lenne tehát a bojkott eszközével élnie.
Tudniillik Orbán Viktor rémálma, hogy egy illegitim végrehajtó hatalom fejévé válik. Bár a miniszterelnök a Fidesz első kormányzati ciklusa idején arra az elhíresült mondásra ragadtatta magát, miszerint a Tisztelt Ház ellenzék nélkül is működik, Orbánnak önnön legitimációja, illetve hitelképessége érdekében szüksége van a parlamenti patkóban helyet foglaló, közjogi eszközökkel persze impotenssé tett ellenzéki formációkra.
Az európai értékközösség formákra oly érzékeny képviselői mindaddig tehetetlenek a rezsimmel szemben, míg a nálunk megvalósuló „centrális erőtér” megálmodói látszólag demokratikus keretek között folytatják destruktív tevékenységüket, s ez által mintegy a népakaratra hivatkozhatnak. Az alkotmányozó többség határán egyensúlyozó kormánypártok korifeusai ezért tűrik meg kvázi díszletként az ellenzéket a budapesti törvényhozásban, arra azért gondosan ügyelve, hogy az őket kritizálók még az ülések obstruálásának eszközével se élhessenek tiltakozásuk kifejezéseként.
Egészen más lenne a helyzet a választások bojkottja esetén. A „brüsszeli héják”, akik a jogállamiság érvényesüléséhez kötnék az uniós támogatások folyósítását, jogalapot nyernének a keleti kényurak kivételével feltehetőleg majd senki által el nem ismert, ellenzék által formálisan sem korlátozott újabb Orbán-kabinet kivéreztetésére. Orbán Viktor tisztában van ennek a veszélynek a nagyságával, sajnos joggal bazírozhat azonban az önnön egzisztenciájukat féltő ellenzéki pártvezetők részvételére saját tekintélyelvű rendszerének működtetésében. A miniszterelnök másik elhíresült szentenciája szerint a konszolidáció a gyengeség szinonimája. Leendő kormánya legitimációjának, illetve önnön politikai túlélésének érdekében mégis rá fog kényszerülni eleddig határtalan voluntarizmusának revíziójára, ha az ellenzéki pártok erre a maguk eszközeivel rászorítják.
