Csak három ügyet nevezett meg az OLAF

Publikálás dátuma
2018.01.16. 06:07
Shutterstock illusztráció

Összesen három, 2009 és 2014 közötti KEOP-pályázat vizsgálatáról kapott jelentést a Legfelsőbb Ügyészség illetékes főosztálya az Európai Csalás Elleni Hatóságtól (OLAF) – mondta el lapunk érdeklődésére Fazekas Géza szóvivő. Mint arról már beszámoltunk, a Wall Street Journal (WSJ) és az Átlátszó múlt héten írta meg, hogy az OLAF két évnyi nyomozás után súlyos szabálytalanságokat talált azokban az uniós finanszírozású pályázatokban, amelyeket a korábban Orbán Viktor miniszterelnök veje, Tiborcz István érdekeltségébe tartozó Elios Innovatív Zrt. nyert el.

Az OLAF igazságügyi ajánlást is küldött a jelentéséhez, azaz javaslatot tett a magyar hatóságoknak, hogy milyen jogi eljárásokat folytassanak el. Fazekas Géza elmondta: az ügyészség múlt hét csütörtökön kapta meg az uniós hatóság jelzését és ajánlását. Az illetékes főosztály most tanulmányozza az OLAF angol nyelvű vizsgálati anyagát, továbbá várja az OLAF által hivatalból elküldendő magyar fordítást. A főosztály az ügy iratait a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező főügyészséghez fogja továbbítani - fogalmazott a szóvivő.

Szerző

A kormányfő sűrű napjai - Téli körutazás Németországban

Publikálás dátuma
2018.01.16. 06:05
Facebook - „Ha Bajorország, akkor sör / When in Bavaria, you must have a beer” (Január első hétvégéje a kormányfő oldalán Gulyás
Sűrűn megfordult és nyilatkozott Orbán Viktor az utóbbi tíz napban Németországban. Szavai arról árulkodnak: nem is olyan egyszerű az uniós pénzt máshonnan pótolni.

Berlin Európa kulcsa, Angela Merkel kancellár pedig a Fidesznek is otthont adó Európai Néppárt kulcsa. Mindkettő kulcs az uniós kasszához. Ezt a magyar kormányfőnél senki sem tudja jobban, ezért nem is olyan furcsa az a körutazás, amit Orbán Viktor az utóbbi tíz napban tett Németországban. Először Horst Seehofer bajor kormányfőnek, a CSU elnökének meghívására a párt rendezvényén vett részt. Aztán terjedelmes interjút adott a Bildnek, majd múlt hét szerdán Berlinben tartott előadást az Axel Springer 10. gazdasági csúcstalálkozóján a német üzleti és politikai elit képviselői előtt. Vasárnap pedig újabb interjúja jelent meg a konzervatív Welt am Sonntagban.

Mindeközben történt még egy „apróság”. Múlt pénteken - az előző vasárnap óta tartó tárgyalások után - bejelentették, hogy a CDU/CSU (Merkel és Seehofer), valamint a szociáldemokraták (Martin Schulz) a 2013 óta tartó nagykoalíció folytatása mellett döntöttek. Seehofer – a „bajorok keresztény végvári vitézének”, Orbánnak a barátja és a kancellár heves kritikusa - azt mondta, akár már húsvét előtt megalakulhat a szövetségi kormány, minek után „négy nagyon jó év” következik Németországban.

Ami Orbánt igazán foglalkoztathatja, az a megállapodás alapelvei közül a menekültkérdés kezelésére és az Unió jövőjére vonatkozik. Az elsőt megszigorították, ami annyit jelez: a német bevándorláspolitika visszatért abba a kerékvágásba, ahonnan 2015 őszén a „budapesti humanitárius válsághelyzettel”, majd az Ausztriára és Németországra szabadított ellenőrizetlen menekült százezrekkel a magyar kormányfő kizökkentette. Nem csak Merkel humanitárius elkötelezettségét használta ki, de tudva, hogy Brüsszelbe Berlinen át vezet az út, egész Európát felbolygatta apokaliptikus vízióival. Ami a másik kérdést illeti, az Unió megújításának szükségességében is csaknem teljes a német egyetértés. Ha ehhez hozzátesszük Emmanuel Macron francia elnök elszántságát az Unió megújítására, akkor megértjük: eddig tartott az orbáni „lázadás éve”, a német kormány megalakulásával véget érhet az Unió bénasága is, s újabb lendületet vehet a politikai-gazdasági integráció. Így olvassuk a Welt am Sonntagban megjelent interjút, amelyben Orbán már-már megköveti Merkelt („mindig is tisztelettel viszonyult a mindenkori kancellárhoz, akkor is, ha ezt jelenleg nem viszonozzák"), hogy az európaiság a magyar önazonosság része, hogy "nem Brüsszelt szidja, hanem a brüsszeli politikusokat és bürokratákat, akik úgy viselkednek, mintha egy birodalom központja lennének". Oktalan magyarázkodásnak gondoljuk, hogy "Nyugaton posztnemzetiként, posztkeresztényként értelmezik magukat, és ezt liberálisnak és jogállaminak nevezik", de "mi a nemzeti és keresztény identitásunkat akarjuk", mert nincs politikus, aki – akár egy föderalista Európában – bármely nemzetet meg akarná, vagy tudná fosztani az identitásától, viszont megtetéznék azt az európai identitással.

Még a nagykoalíciós szándék bejelentése előtt, szerdán tartották meg Berlinben a Springer-konferenciát. Zártkörű volt, csak annyit tudni, hogy a téma a menekültkérdés gazdasági vonzata volt, a vita alapjául pedig a Die Welt Európa jövőjéről szóló összefoglalója szolgált. Ez egy tavaly december 14-én megjelent cikk lehetett, amely Emmanuel Macronnak, Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének és a visegrádi négyeknek (pontosabban Orbánnak) az elképzeléseit vetette össze. Mindháromban központi helyen szerepel a menekültkérdés, de míg az első két tervben azt egy elmélyített politikai föderáció keretén belül kezelnék, addig a V4, főként a magyar kormányfő nemzetállami kezekben hagyná, miközben a schengeni határ közös védelmét szorgalmazza. Ami a lényeg: Macron gyorsan létrehozandó Európai Köztársaságról beszél, Juncker fokozatosan, szervesen építené ugyanezt, míg a kelet-európai terv - tagadva a föderális Európát - a nemzetállamok Uniója mellett van. (Orbán a Welt am Sonntagban: a magyar kormány korlátozott hatalmú parlamenttel rendelkező EU-t akar, a kormányfők erős Tanácsával és egy Bizottsággal, amely a szerződések őrzője, ahelyett, hogy maga is politizálna.)

Bármennyire sikerült is eddig Orbánnak a menekültkérdés ernyője alá kényszeríteni a föderális vs. nemzetállami Európa „kibékíthetetlen” ellentétét, mind világosabb: a kormányfő csak a mélyülő politikai föderáció következményei elől menekül. A visegrádiakkal együtt több hatalmat akar a nemzetállamoknak, a bizalmi és cselekvőképes Unió nevében követeli mind a 27 tagállam jelenlétét – a közösség bénultságát okozó vétójogát - a tárgyalóasztalnál, miközben retteg a kétsebességes Európa gondolatától, attól, hogy egy „másodosztályú EU” tagjai lesznek.

A Springer-konferencián elhangzottakról Havasi Bertalan, a kormányfő szóvivője szűkszavúan tájékoztatta a nyilvánosságot. Orbán egyetlen mondata érdemel figyelmet: "Közép-Európának jelentős infrastrukturális hátrányokat kell ledolgoznia, amennyiben az Európai Unió nem tud pénzügyi támogatást adni, Kínához fordulunk". Ez homlokegyenest az ellenkezője annak, amit tavaly december 22-én a Kossuth rádióban a magyar közönségnek mondott: „A magyar gazdaság uniós források nélkül is működtethető, hiszen annak motorja az emberek munkája. Magyarország nincs rászorulva senkinek a pénzére, a saját lábán áll, és a gazdaság elég rugalmas ahhoz, hogy alkalmazkodjon egy esetleges változáshoz, egy új helyzetben is sikeres lenne.” Míg ezt a mondatot csak blöffnek gondoljuk, a berlinit erőtlen zsarolásnak. Tény ugyanis: az uniós költségvetésen kívül a világon senki sem képes, vagy akarja finanszírozni Magyarországot. Túl azon, hogy a 2020-ig vissza nem térítendő uniós kohéziós forrásokkal szemben Pekingtől hiteleket (ha) kapunk, Budapestnek csak helyi értéke van Kína távlatos gazdasági-politikai rendszerében. Annyi, hogy az Unió tagja. Ugyanez érvényes a politikai játszmák durvaságával árnyalva Oroszországra is. (Az Egyesült Államok szenátusa külügyi bizottságának ellenzéki szárnya szerint Magyarországon annyira súlyos az orosz befolyás, hogy ideje lenne a kulcsfiguráktól megvonni az amerikai vízumot.) Orbán kiemelte azt is, hogy a visegrádiak rendkívül dinamikusan növekednek, 2030-ra utolérik a nyugati ipari országokat, és nettó befizetői lesznek az EU költségvetésének. 2030-ban szerinte jórészt Németország és a visegrádiak finanszírozzák majd az Uniót. Kapkodás a mentőöv után. Túl azon, hogy a visegrádiak szövetsége meglehetősen törékeny, homályos és távoli perspektivikus érv amellett, miért kellene politikájukat támogatnia a német tőkének.

A fuldoklást igazolja: Lázár János kancelláriaminiszter az EU 2020-2027-es költségvetéséről szóló szóló konferencián, amit az Európai Bizottság szervezett Brüsszelben, azt mondta: erősebb Európára lenne szükség, és ezért a magyar kormány kész az eddiginél többet fizetni a közös kasszába. Sőt, "szeretnénk nettó befizetők lenni, de sajnos nem vagyunk." Tény: 2006 óta nem volt olyan év, hogy legalább egymilliárd eurós pluszban ne lett volna Magyarország, de volt csaknem hatmilliárd eurós plusszal zárt év is. A Brexittel eltűnik a nagy befizetők közül Nagy-Britannia, ami Magyarországot érzékenyen érintheti. Ha viszont emelkedik az általános tagdíj, akkor legalább a brit kilépés miatt elveszett pénzt vissza lehet hozni.

Látni, hogy a magyar kormányfő harapófogóban van. Az Unió politikai integrációjának mélyülésével európai szinten válik kezelhetővé a menekültkérdés, egyben erősen korlátozva a nacionalista Orbán európai szereplését, miközben mind világosabb, hogy lehetetlen az ország finanszírozása az Unió nélkül. Orbánnak igaza van, a kelet-európai piacok megnyíltak a Nyugat előtt. De az olcsó magyar munkaerőre, a külföldi működő tőkére és az alacsony hozzáadott értékű beszállító szerepre építő gazdasági modell kifulladt, és a kormány csaknem nyolc éve alatt nem sokat tett ez ellen. Felzárkózásnak, a versenyképesség javulásának nyoma sincs, miközben a szociális feszültségek növekednek. Csődben az egészségügy, az oktatás, amelynek a digitális világot kellene kiszolgálnia, nem csökken a kivándorlás. Közben egy autoriter államnak kellene csökkentenie és újragondolnia a GDP 52 százalékára rúgó újraelosztási arányát, amire a kormány gazdaságpolitikai filozófiája alkalmatlan.

A menekültkérdést aligha tudja már sokáig az európai politikai közbeszéd központjában tartani Orbán Viktor, miközben Magyarországon a választásokig fenn kell tartania a híveit mozgósító menekült- és Brüsszel-ellenes hisztériát. Azt sem tudjuk, mikor kell válaszolnia neki és a visegrádiaknak arra, hogy a felzárkóztató, mélyülő európai integráció, vagy a lemaradó autokratizmus mellett döntenek-e. A magyar parlamenti választás április 8-án lesz. Jóval előbb, mint hogy határozottabb képet kaphatnánk a jövő Európájáról. Sajnálatosan csekély hát az esélye, hogy – ellenkező előjellel ugyan, mint a kormányfő jósolja - 2018 a népakarat érvényre jutásának éve lesz Magyarországon.

Békesi László: A végeredmény borzalom
A "pénzt kérünk Kínától" zsarolása mintha azt mutatná, nem is olyan egyszerű az ország finanszírozása. Tényleg pótolhatja a kínai pénz az uniós kohéziós alapokat? - kérdeztük Békesi László volt pénzügyminiszert.
- Az unión kívüli lét Magyarország gazdasága számára egyértelműen veszteségekkel járna.
1. Finanszírozási veszteség. Az Unió a nettó támogatásait - bármilyen jogcímen is érkezzenek - euróban fizeti ki. Az euróban beérkező jövedelem javítja a folyó fizetési mérleg egyenlegét, csökkenti az ország devizaszükségletét. Ha kilépünk, vagy kizárnának bennünket az EU-ból ez a finanszírozás megszűnne. Igaz, hogy a hiányt a piacról egy fizetőképességét megőrző ország tudja pótolni. Ebben az esetben minden olyan hitel, amit a devizaszükséglet finanszírozására igénybe veszünk, növeli az államadósságot, mert a kamataival együtt kell visszafizetni.
2. Az Uniótól nettó addicionális többletforrásokhoz jut a gazdaság. Tehát ha az Uniónak befizetett kvótát és az önrészesedés kötelező összegét - ami általában 10 százalék - levonjuk, akkor évente durván 3500 milliárd forintnyi vissza nem fizetendő támogatás érkezik. Ez az éves GDP körülbelül a 9 százaléka és évente 3-4 százaléknyi GDP-növekedést generál. Ez az EU támogatások nélkül elveszne, azaz még jó éveiben is évente nulla százalék körüli kibocsátási többletet tudna produkálni a gazdaság. Ráadásul ezek a támogatások komplett iparágakat képesek fenntartani, fejlesztésüket biztosítani. (Építőipar, infrastruktúra- és területfejlesztés stb.) Uniós pénz nélkül ezek az ágazatok is csődbe jutnának, fejlesztési lehetőségeik megszűnnének. Ezek a források a bérek növelésén keresztül a fogyasztás finanszírozásához hozzájárulnak, a támogatás haszonélvezője az egész gazdaság.
3. A keleti nyitás és az onnan várható erőforrások egyértelműen nem pótolhatják az uniós pénzt. Ingyen Marshall-segély, vagy valamilyen vissza nem térítendő támogatás az Unión kívülről nem fog érkezni. Ha ázsiai, vagy közel-keleti kvázi diktatúrák finanszíroznak valamit, akkor saját piacok bővítését, saját termékeik exportját finanszírozzák. Így lehet hitelhez jutni, de ez nem szabadon felhasználható. Ezek a hitelek azokat az eszközöket finanszírozzák, amelyeket ezek az országok el akarnak helyezni Európában. Ha Kína finanszírozza a Budapest-Belgrád vasútvonalat, az egyben kínai beruházások finanszírozását jelenti. A hatalmi körökhöz közelálló magyar alvállalkozó juthatnak morzsákhoz, az országnak viszont visszafizetendő hitel az összes terhével együtt. Ha kikerülünk az Unióból akkor EU-n kívüli gazdasági szereplőkké válunk. Azaz az EU-ra irányuló magyar exportnak is szembe kell nézni az EU-n belüli vámokkal, amelyek most minket nem sújtanak. A végeredmény borzalom.

Szerző

Az ellenzék oszt és szoroz

Publikálás dátuma
2018.01.16. 06:04
Népszava illusztráció

Változatlanul nem egyszerű kiigazodni a magukat demokratikus ellenzéknek nevező pártok választási alkudozásában. Most épp az a legvalószínűbb, hogy közösen indul az MSZP, a Párbeszéd és a Magyar Liberális Párt és közösen támogatják Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltet – derült ki a pártok tegnapi közös közleményéből. Az már eddig is biztos volt, hogy az MSZP és a Párbeszéd közös listán fog indulni, így nekik 10 százalékos küszöböt kell megugraniuk a parlamentbe kerüléshez. A mostani bejelentés arról nem szól, hogy Fodor Gáborék kapnak-e saját logót a szavazólapon, amivel már 15 százalékos küszöböt kellene vállalni. - A szövetség technikai részleteiről még nem született megállapodás, a választási lista kialakítására csak akkor kerül sor, ha már lezárultak az egyeztetések a többi ellenzéki párttal és csatlakozni kívánó civil szereplőkkel – közölte lapunkkal a Magyar Liberális Párt.

A férőhelyek számolgatása természetes, hiszen minden párt kap a költségvetésből támogatást, annak arányában, hogy a 106 választókerületből hány helyen tud jelöltet állítani. Az országos listához minimum 27 körzetben kell összegyűjteni a megfelelő számú szignót, a szabályok szerint minimum 9 megyében és a fővárosban is. Ha ez sikerül, akkor a jelölő szervezet 149 milliót kap a kampányára. 54 jelölt után már 298, 80 után pedig 447 millió forint támogatás jár. A maximális összeget, azaz 597 millió forintot az a párt kapja, amely mind a 106 egyéni választókerületben jelöltet állít. Ennyiből ugyanakkor az MSZP és a DK már biztosan nem gazdálkodhat, hiszen koordinált indulásban állapodtak meg egymással. Az MSZP így 298 millió forintot fog kapni, míg Gyurcsány Ferenc pártja 149 milliót, persze, csak akkor, ha mindenhol összegyűjtik a megfelelő számú, félezer aláírást. Mindez akadályozhatja, de minimum dilemmák elé állítja az egymás javára történő visszalépéseket, azaz az ellenzék egységessé válását egy-egy választókerületben.

A kamupártoknak idén tavasszal nehezebb lesz a Gulyás Gergely Fidesz-frakcióvezető nevével fémjelzett törvénymódosítás miatt. A mostani választáson minden olyan párt, amely felvett az államtól támogatást a kampányához, de nem ér el a választáson legalább egy százalékot, köteles visszafizetni a pénzt.

Jön az EP-választás is
Az Európai Parlament (EP) házbizottságaként működő, úgynevezett elnökök értekezlete azt javasolja, hogy az EP tagjainak következő választását 2019. május 23. és 26. között tartsák – jelentette be Jaume Duch, az EP szóvivője. A magyar képviselők megválasztásának időpontját a meghatározott időkereten belül Áder János köztársasági elnök írja ki.
Mivel a törvény szerint Magyarországon csak vasárnap lehet választást tartani, így az elnökök értekezletének javaslata alapján 2019. május 26-án lenne a magyarországi választás. A bejutási küszöb a magyar EP-választáson öt százalék, nincsenek egyéni választókerületek. Legutóbb – 2014-ben - a baloldali pártok külön indultak.

Szerző