Bársony Éva: Érzékenyítő fesztivál

Több ezer film közül válogatták ki azt a 44-et, amelyet a 4. Budapest International Documentary Festival (BIDF) versenyprogramja kínál január 23. és 28. között. A Cinema City Aréna négy termében zajló nemzetközi dokumentumfilm mustra magánkezdeményezésből nőtte ki magát a főváros komoly kulturális rendezvényévé. Sós Ágnes rendező, akinek a Szerelempatak című filmje önmagában is sok hívet szerzett a műfajnak, a fesztivál alapító-igazgatójaként évről-évre a dokumentumfilm rendkívüli értékeit népszerűsíti a rendezvényen.

Milyen kivételes kulturális-művészeti események várják idén a közönséget, erről beszélgetünk Sós Ágnessel. Már az óriási nyereség, hogy egy sor nagy hírű film lesz látható, amelyeket nálunk sehol másutt nem lehet megnézni, ami szomorú magyar sajátosság, hiszen a dokumentumfilm legjobbjai a valóságot mélységében mutatják meg a művészet erejével. Budapestre érkezik több Oscar-jelölt, Európa-díjas, Sundance Nagydíjas mű is a világfesztiválok favoritjai társaságában. Minden filmet elkísér az alkotója, a vetítéseket közönségtalálkozó és beszélgetés követi. „Így lesz eleven egy fesztivál, feledhetetlen élmény minden film.”

A 44 filmről 25 tagú nemzetközi zsűri dönt, tagjai között rendezők, fesztiváligazgatók, producerek. A mostani fesztivál nagy dobása, hogy a zsűrinek tagja lesz André Singer, világhírű angol filmes, aki 15 műben volt Werner Herzog munkatársa, és producerként segítette az évtized leghíresebb (Oscarra is jelölt) dokufilmjét, a Josh Oppenheimer rendezte Az ölés aktusát. Utóbbi felkavarta az egész világot, most végre levetítik nálunk is. Singer vállalta, hogy mesterkurzust is tart. Ez önmagában óriási elismerése a fiatal fesztiválnak, a BIDF első mesterkurzusaként a jövőre nézve megadja az alaphangot.

A filmélmények elmélyítésére különböző programokat kínál a fesztivál. Az egyik legizgalmasabb az Open Society Foundation pályázatának köszönheti megvalósulását. Öt napon át naponta új témát és új beszélgetést kínál a programsorozat, egy-egy versenyfilmhez kapcsolódóan vet fel ma különösen forró társadalmi és személyes problémákat olyan tekintélyes és közkedvelt szakértők részvételével, mint például Vekerdy Tamás pszichológus és közíró, vagy Bálint András színművész, volt színigazgató. A modern oktatás napján például Az emberarcú iskola című, ír-spanyol produkció a kiindulás. Ilyen beszélgetős vetítést tartanak a menekültek, a másság, a gyermekek valamint a demokrácia és szabadság napja elnevezéssel is.

Aki egyszer beül a vetítőbe a dokumentumfilmekre, az Sós Ágnes meggyőződése szerint nem szabadul a történetmesélős, nagy alkotói beleélést sugárzó filmek varázsától. „Nagy élmény, hogy az éveken át figyelt valóságot látod, a mélyére tekintesz, emberi sorsok nyílnak meg előtted, s igazi drámák szemtanúja vagy. Nem te jársz ott, mondjuk az Izraelbe menekült, brékelő orosz fiúk sarkában (Babiloni álmodozók), de a rendező éveken át ott van. És megörökíti a küzdelem stációit, amivel ezek a srácok a perifériáról a brék Európa bajnokaivá emelkednek.” (Hab a tortán: a három Európa-bajnok bréktáncos el is kíséri filmjét Budapestre.)

A „sorskövető” dokumentarista módszer legjobbjai között látható a három kínai kisgyerek sorsa (A Napra várva), akikkel akkor találkozunk, mikor apjukat látogatják a börtönben, s még nem tudják, kivégzik-e őt másnap, vagy sem. Ugyancsak a mélyre merüléstől meghökkentő a finn kamaszlányok játéka (Hobbilovasok forradalma), akik seprűnyélre papírmasé lófejet erősítenek, és amikor épp gúnyosan elhúznánk a szánkat az idétlenségükön, kezd felsejleni, milyen drámák és tapasztalások lapulnak meg titokban viselkedésük mögött. A kamera intenzív jelenléte emeli művészi tetté a négy mexikói prostituált (Vágyak tere, Sundance Nagydíj) estéit és történeteit Mexikóváros utcáin, életük sötét bugyraiban.

Az idei mustra az érzékenyítés fesztiváljának mondható, csupa olyan film, amely a tolerancia, az együttérzés reakcióit emeli közösségi élménnyé. Okos gesztus, hogy a szervezők kiküldték a gimnáziumokba a fesztivál programját, s van olyan (alternatív) gimnázium, ahonnan egy adott napon az összes évfolyam ott lesz a vetítésen. Sós Ágnes azt mondja, a középiskolás nézőik mindig nagy empátiát mutattak a filmekben felmutatott sorsok iránt: „Aki ilyen dokumentumfilmeket néz, nem egykönnyen dől be az óriásplakátok manipulációjának, az uszításnak, a hazugságoknak. Ezek a filmek segítenek belelátni a valóságba, és kivédeni az átveréseket.” A versenydarabok több mint negyede gyerekekről, kamaszokról, fiatalokról szól, olykor egészen szélsőséges helyzetben. A Radió Kobani egy 20 éves kurd rádiós lány munkáját követi, miközben ölik a barátait és rommá lőnek körülötte mindent. A Tomboló Irán technó-zenészekről szól, akiket hazájukban üldöznek, s mikor azt hiszik, kiszabadultak, a szabad Nyugatról rövid úton kizsuppolják őket. Az Oscar-jelölt Hazám, Watani egy szíriai család drámáját mutatja be: miután az ISIS ellen harcoló apát foglyul ejtik, az anya a gyerekeivel menekülni kényszerül. A Sötét oldal iráni fiatalkorú lányok börtönében dokumentálja a napokat és kapja el az egymás iránti szolidaritás és segítés pillanatait. Az Európa-díjas lengyel film, az Én vérem egy retardált kamasz és a róla gondoskodó nővére köznapi drámája családjuk egyesítéséért, s egyben a szeretet himnusza.

Több magyar mű is versenyez, köztük A monostor gyermekei című, amelynek érdekessége, hogy ez az első magyar-bhutáni koprodukció. Zurbó Dorottya alkotótársával, Arun Bhattaraival egy Himalája lábánál fekvő apró falucskában a buddhista apa és a hagyományok iránt már közömbös gyerekei közötti feszültségről forgatott filmet. Dobray György Próbajátékában egy roma család egyetlen kitörési lehetőségről álmodozik: ha kiskamasz fiuk kijut Hollandiába, focista karrierje kihúzná őket a nyomorból. Ugyancsak a kitörés egyetlen lehetősége hajtja Bartha Máté Bajnok című filmjének roma kislány hősét, aki egy nagy bokszgálára készül, hogy az álmát valóra váltsa.

És egy szenzációs meglepetés: a szervezők rávették Gazdag Gyulát, ugorjon át kaliforniai egyeteméről (UCLA), ahol filmeseket tanít, s vegye át az idén neki ítélt Életműdíjat. A magyar dokumentumfilm nagymestere így személyes jelenlétével teszi egyedülállóvá az idei dokufesztivált.