A mi kis agymosodánk

A NER létrehozásának és működtetésének vitán felüli sikeressége több összetevő következménye. Az egyik alapvető bázis az általános emberi hiszékenység, a butaság. A másik mai társadalmi tudatunk, amely évszázadokon keresztül torzan fejlődött történelmünkből táplálkozik. Ezekre alapozva működteti a Fidesz a NER-t, felhasználva eszközként a globalizáció jelenségét, az információtömeg exponenciális növekedését, az ellenőrizhetetlen álhírek tömeges megjelenését. Ennek során jó érzékkel és rendszerszerűen alkalmazza a populista autokráciák szokásos eszközeit is. Mesterségesen gyártja az ellenségképeket, felhasználva ehhez a máshol már bevált sablonokat. A valós nehézségek helyett álveszélyekre irányítja a figyelmet, s aztán a nem is létező ellenség legyőzésével a megmentő szerepében tetszeleg. A választókkal folytatott kommunikáció folyamán tudatosan butít, egyszerűsít, primitív nyelvezetet használ, támaszkodik a bulvárra, álhíreket terjeszt, kamu blogokat működtet. Mindezzel párhuzamosan, ha kell, erőszakkal éri el, hogy a médiában minél szélesebb monopóliummal rendelkezzen.

A Soros-ellenes kampány jellemzően mutatja, hogy milyen elképesztő fejlődésen ment keresztül a Fidesz propagandagépezete. De a nagyüzemi népbutítással még egy olyan hatást is elért, amire legvérmesebb vágyaiban sem számított: a hazug propaganda, a lódítások, a gyűlöletkeltés egyre gyakrabban feltűnnek a politikai küzdőtér többi részén is, a fertőzés érzékelhetően kiterjed a demokratikus ellenzékre. A jelenség több ellenzéki párt esetében tapintható, és nem csak a „fő ellenséggel”, a NER-rel vívott küzdelemben, hanem az egymással folytatott, a választás közeledtével egyre intenzívebb csatározások vonatkozásában is.

A baloldal egyik jelentős, mostanában vezető szerepre ácsingózó pártja például folyton 2-3-szor nagyobbnak kommunikálja a tagságát, mint a valóságos szám. Ez utóbbi ugyan könnyedén levezethető a tagdíjbevételekből, de ez nem zavarja a párt kommunikátorait. Ugyancsak orbitális hazugságok születnek a pártok támogatottsági statisztikái mentén. Szinte mindegyik ellenzéki erő azt próbálja elhitetni, hogy a ténylegesnél jóval többen állnak mellette, és mindig az éppen kedvezőbb kutatási részeredmény mentén győzködi a sikerekről választóit.

Visszatetsző ellenzéki hazugságok terjednek akkor is, amikor a Fidesz valamely bejelentése vagy akciója nem igazán támadható, vagy a negatív állásfoglalásnak szavazatvesztő hatása is lehet. Ekkor fejvesztett kapkodás indul: gondoljunk a kerítésépítés körüli vitákra, illetve általában is a „migránskérdés” baloldali reprezentálására, vagy egyes, rasszistának is értékelhető kormánydöntések kritizálására. Ezekben az esetekben a baloldali reagálások – bár ami az eredményt illeti, gyengébb minőségben – kísértetiesen emlékeztetnek a NER propagandájára. Csúsztatnak, torzítanak, próbálnak megfelelni az elméletileg elvárt „demokratikus” követelményeknek, ugyanakkor szavazatot sem veszíteni.

Az ellenzéki választási programokban szintén hemzsegnek a hamis, megvalósíthatatlan ígéretek. A legtámogatottabb baloldali pártok vállalásai gyakran csak a mértékben különböznek, mintha csak egymásra akarnának licitálni. Néhány nyilvánvalóan hamis, megvalósíthatatlan ígéret, konkrét párt megnevezése nélkül: a letelepedési kötvényeket forgalmazó cégekre (utólag) 75 százalékos off-shore adó kivetése; ingyenes gyógyszer 65 év felett; garantált szociális minimum bevezetése, vagyis bizonyos mennyiségű víz és energia ingyenessé tétele; 150 ezer Ft-os alapnyugdíj; 3 (!) diplomáig ingyenes egyetemi képzés; a népszavazás kiterjesztése többek között a költségvetést (!) érintő kérdésekre.

A Fidesz-propagandamódszer terjedése jól kimutatható az internet ellenzéki részén is. Az álhírek gyártása, az álblogok tömeges megjelenése a magyar politikai médiában, s különösen annak baloldali részében viszonylag új jelenség, de ezek csak annyiban különböznek a NER hasonló készítményeitől, hogy kisebb populációt érnek el (főként a lelkes, hívő szimpatizánsokat). Viszont hatásmechanizmusuk gyakorlatilag azonos.

A Fidesz népbutító propagandájának diadala a fenti, véletlenszerű példák alapján is egyre átütőbbnek tűnik. Nem csak a szavazatokra könnyen váltható, durva kampánymegoldások, lehengerlő hazugság-akciók agymosásának közvetlen eredményeképpen, hanem az ellenzéki pártokra is átterjedő másodlagos fertőzés folytán is. Közhely, hogy a sötét oldal harcmodorának egyik jellemző eszköze: magához hasonlatossá tenni az ellenséget. Nos, a Fidesz e téren már elkönyvelhet néhány sikert, és lassacskán eléri, hogy becstelen módszerei, a hazugságok, a gyűlöletkeltés kezd bevetté válni a politika másik térfelén is.

Ha a demokratikus ellenzék nem ismeri ezt fel, és nem tesz ellene, maga is aktív szereplője marad a népbutításnak. Ahhoz járul hozzá, hogy egykori demokráciánk felbecsülhetetlen, csak hosszú idő alatt reparálható károkat szenvedjen, és nem hogy nem tünteti el a NER-t, hanem maga is megerősíti további regnálását.

2018.01.19 07:03

A félelem bére

Ha a tudósok már félnek, akkor ebben a felpuhított állapotban jöhet a félelem bére. Nem nagy, de mégis valami.
 Yves Montand-nal „A félelem bére” igazi kultuszfilm volt, a címe is önálló életre kelt. A szorult helyzetben lévő főszereplők a jó pénz, jobb élet reményében elvállalják, hogy pár napig félni fognak: folyékony robbanóanyaggal teli teherautókat vezetnek el egy 500 kilométerre lévő fúrótoronyhoz. Csak egyikük éli túl, és veheti fel a félelem bérét, ám amikor már megkönnyebbülten autózik hazafelé, egy szakadékba zuhan. Nem ússza meg ő sem. 
Nálunk mintha a film magyar változatát forgatnák újra. Ha vállalod, hogy félelemben élsz, hogy azt csinálod, arra mész, amerre parancsolják, megjutalmaznak. Vagy legalábbis ígérik. Először persze meg kell teremteni a félelem és kiszolgáltatottság légkörét, fenyegetéssel, zsarolással, ijesztgetéssel. Aztán fel lehet kínálni az alkut: ha erről vagy arról lemondasz, ezt megteszed, amazt viszont soha többé, megkapod engedelmességed bérét. Lehet, hogy ez csak annyi: mégsem veszik el mindenedet, csak a felét. Ahogy a régi polgári lakásokba beszállásolták a társbérlőket: még mindig jobb volt, mint a kitelepítés, legalább ott maradhattál az egyik szobádban. Bevált ez az önkormányzatoknál is: tulajdonuk jó része fölött már az állam rendelkezik, de azért még ott vannak. 
Ha a fent lévők mindenhatónak tűnnek, az istenfélőknél is nagyobb számban jelennek meg a hatalomfélők. Egyik sem feltétlenül rossz érzés: biztonságot, kapaszkodót is adhat. Minimum ez a félelem bére, de lehet ennél több, konkrétabb juttatás is. Félős ország lettünk, nem ok és előzmény nélkül. Nem úszhatja meg senki, még olyan rangos testület, mint az Akadémia sem. Először jól megijesztették őket azzal, hogy elveszik pénzük és függetlenségük jó részét. Nem tűnt játéknak: ezzel egy időben csaptak le az egyetemi autonómiára, kormányrendelettel tiltva be egy képzési irányt. Az unokáim szerint ha már, akkor igazán megtehetnék ezt a nyelvtannal is, de egyelőre ott nem tartunk. A nyelvtant olykor tiszteletben tartják a diktátorok is. 
Ludassy Mária írásában olvastam, hogy amikor Napóleon ment neki hasonló módon a francia Akadémiának, így érvelt: „Kizárólag néptanítókat képezzenek nekünk, s ne irodalmárokat, filozófusokat, társadalomtudósokat. Egy francia katonának elég a francia nyelvtan ismerete.” (Ez már túlhaladott álláspont, a magyar kormány a szakmunkásképzésben a nyelvtan és az egyéb közismereti tárgyak javát is feleslegesnek ítélte.) Pedig Napóleon maga is tagja volt az Akadémiának. Na és! Az MTA elleni roham levezénylésével megbízott Palkovics is az.
A lényeg, hogy a félelmet sikerült felkelteni. Ami nagyon helyes, a tudósok sem kaphatnak más elbánást, mint a többi állampolgár. Mi mást jelentene a demokrácia, amiről Tusnádfürdőn megtanultuk, hogy csak nálunk létezik, persze az egyedül lehetséges illiberális formájában. A demokrácia alapfeltétele a liberalizmus (és talán az Akadémia) kiirtása. A híres Delacroix-festményt („A Szabadság vezeti a népet”) kissé ki kell javítani a tankönyvekben. Nem az a fő baj, hogy a nő félpucér rajta, ami nemkívánatos irányba terelheti a gendertanoktól még meg nem zavart serdületlen ifjúság figyelmét, hanem a címe is csonka. Helyesen így hangzik: „A Szabadság a szabadelvűség ellen vezeti a népet”. Kicsit hülyén hangzik, de legalább rendet tesz a fogalmak között. Még jobb, ha az a ledér nőszemély nem a barikádra, hanem a Békemenetre irányítja a népet, de „A Szabadság a szabadelvűség ellen a Békemenetre vezeti a népet” kicsit hosszú lenne. Igaz, a kép se kicsi.
Szóval ha a tudósok már félnek, akkor ebben a felpuhított állapotban jöhet a félelem bére. Nem nagy, de mégis valami. Az Akadémia megtarthatja a pénzét, csak éppen egy kormánnyal közös testület osztaná el. Vagyis marad a lakás, csak belejön pár társbérlő. Illetve nemcsak pár, hanem hét tudós mellé hét kormánydelegált. Egyelőre. Így kezdődött a kulturális alapnál és az akkreditációs bizottságnál is, aztán ma már meg is van a kormánytöbbség. Palkovicsék óhaja, hogy ez a testület döntsön a kutatási irányokról és az intézetvezetőkről. Mégsem járja, hogy a tudósok szabadon randalírozzanak, és holmi szakmai szempontra hivatkozzanak. Csurka is megmondta, hogy a szakértelem pusztán bolsevik trükk. Világos: a kormányszóvivő ezért nevezte Heller Ágnest öreg kommunistának. Gyanúsan ért a szakmájához. Mármint Heller, nem a szóvivő. Utóbbit ezen az alapon nem is komcsizza le senki.
Ja, és a hírek szerint volna még egy aprócska feltétele a kormánynak. Szinte semmiség. Az MTA hagyja abba az állítólagos „aktuálpolitizálást” (mármint pl. azt, hogy véleményt mond a magyar oktatásról vagy a CEU ügyéről), és maradjon a „bölcs semlegességnél”. Amely semlegességet semmi sem szolgálja jobban, mint a kormány nyilván teljesen semleges és pártatlan képviselői.
Az Akadémia a közös testületbe kínjában már belemenne, de a többi feltételtől ódzkodik. Talán néhány idősebb tudós látta A félelem bérét. És emlékszik rá, hogy ha adnak is fájdalomdíjat a félelemért, aki elfogadja, az sem ússza meg. Nem robbantják fel rögtön, de ott a szakadék.
2018.08.18 09:00
Frissítve: 2018.08.18 09:52

Ígéret, közöny

Amióta a horvát bíróság a devizahitelesek szerződéskötéskori árfolyama mellett tette le a voksot, a hazai adósok reménykednek.
A számmisztika szerint - bár ennek hitelessége őszintén szólva erősen megkérdőjelezhető - a 38-as szám az ökölbe szorított kezet jelképezi. De feltehetően pontosan áll ez azokra az ellenzéki képviselőkre, akik éppen ennyien jelentek meg a parlament rendkívüli ülésnapján, hogy a volt devizahiteladósok egyre tarthatatlanabb helyzetét megvitassák. Ökölbe szorult a kezük, mert azt ugyan már megszokhatták, hogy az - ellenzéki indítványra - rendre augusztusban összehívott ülésen a kormánypártok padsorai üresen maradnak, és így hiába várnak a napirend megtárgyalására, arra azonban még nemigen volt példa, hogy cinikus módon a miniszteri bársonyszékek mindegyike is üres marad. 
Orbánék vállukat vonogatva átsiklanak afelett, hogy a devizahitelek forintosítása és a bankokkal való elszámoltatása egymillió szerződést érintett, és napjainkban - a közüzemi és egyéb tartozásokat is beleértve - már kétszer ekkora a fizetési nehézségeket tükröző szerződések száma. 118 ezer végrehajtási stádiumba jutott, s csak az elmúlt negyedévben 2500 kilakoltatás történt.
Amióta a horvát legfelsőbb bíróság a devizahitelesek szerződéskötéskori árfolyama mellett tette le a voksot, a hazai adósok ismét reménykednek. A kilakoltatási tilalom felélesztésében, kálváriájuk lezárásában, a kormány józanságában.  
"A kormány számításai szerint az a helyzet, hogy (ha) a hiteleiket visszafizetni nem tudó embereket kiteszik a hitelező pénzintézetek az utcára, majd utána azok munkanélkülivé válnak, egzisztenciájukban süllyedésnek indulnak, családjaik szétesnek, gyermekeikről az államnak kell gondoskodnia, (ez) összességében nagyobb terhet jelent a köznek és az államnak, mint ha kellő időben avatkoznánk közbe. A kormány azt az álláspontot fogja képviselni: a kilakoltatást el nem fogadó jelzálog-hitelezési rendszert teremtsük meg Magyarországon."
A 2010-es választásokat a devizahitelesek terhei megoldásával megnyerő Fidesz elnöke, Orbán Viktor programbeszédéből idéztünk. Elhangzott a Parlamentben, telt padsorok előtt.
2018.08.18 09:00
Frissítve: 2018.08.18 09:54