Szenvedés és kilátástalanság - Ez az Iszlám Állam öröksége

Emberek millióit tette földönfutóvá saját országukban az Iszlám Állam több mint három éves rémuralma. Helyszíni riportunk iraki menekülttáborokban készült.

2018 a válságkezelés éve lesz Irakban. Az Iszlám Állam (IS) ellen indított többéves fegyveres konfliktusok vérbe áztatták az országot, elképzelhetetlen kollektív és egyéni tragédiákat okozva, amiből a társadalom nehezen fog felépülni. A nagyméretű katonai beavatkozások véget értek tavaly, 2018-ban a humanitárius válság kezelésének folytatására rendezkednek be a civil szervezetek is.

A társadalmi feszültségek amplitudója csillapodott, de továbbra is kiszámíthatatlan és instabil a helyzet, irakiak milliói továbbra is veszélyeztetetteknek számítanak. Noha az iraki kormány visszaszerezte az ország teljes területe feletti hatalmát, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy még támadhatnak az IS alvó sejtjei, főként azokon a helyeken, ahol a terrorszervezet élvezi a helyiek támogatását. Ez pedig újabb belső menekülteket eredményezhet, és visszavetheti a lakosság hazatelepítésére tett erőfeszítéseket. Noha már nagy léptékű nyílt fegyveres konfliktusok aligha lesznek, továbbra sem biztosított a civil lakosság széles körű védelme. Az Iszlám Állammal összefüggésbe hozott családok elleni támadások és vallási konfliktusok sora következhet még.

FOTÓ: PETER BIRO/ECHO

A belső konfliktus által letarolt országrészek újjáépítése csak most kezdődhet el, becslések szerint idén legalább 8,7 millió embernek lesz szüksége valamilyen fajta segítségre és 3,4 millió személy védelmét kell biztosítani. A bagdadi kormányzatot ebben humanitárius szervezetek segítik, amelyeknek az új évben is rengeteg munkát kell végezniük ahhoz, hogy némiképp normalizálódjon a menekültek helyzete. Becslések szerint 1,5 millió személy marad a menekülttáborokban, és összesen több mint 1,7 millió embernek kell segíteni abban, hogy visszajussanak otthonaikba, újrakezdhessék az életüket.

Családokat szakított szét a dzsihád

Nur egyike annak a 26231 személynek, akik menedéket találtak Hajj Aliban. Szaláh al-Dín kormányzóságból, annak adminisztratív központjából, Tikritből származik. 2015 márciusában menekült el onnan, amikor a város felszabadításáért folyó harcban bombázni kezdtek. Előbb Havidzsába ment hat gyerekével, majd, amikor tavaly szeptemberben ott is megkezdődtek a harcok, a Hajj Aliba menekült. Férje elhagyta, másik nőt vett feleségül, nincs senkije a gyerekein kívül, őket neveli a táborban. Haza szeretne menni, ahol lakása is van, de állítása szerint a PMU nem engedi be Tikritbe. „Légzési problémáim vannak, sok mindenen mentem keresztül, tönkre tett a háború” – mondja a 44 éves nő, aki legalább a Hajj Ali táborban némi megnyugvásra talált, hiszen van mit ennie, és biztonságban érzi magát és családját. Ninive tartományban nem ez az egyedüli menekülttábor, ahol belföldi menekültek húzzák meg magukat. A közelben levő Quayyarah táborral együtt 80 ezer ember egyidejű ellátását oldotta meg az IOM.

Az évek óta tartó harcok családok százezreit tették földönfutóvá, a humanitárius krízis a harcok után még hosszú ideig eltarthat. Irakban összességében több mint 80 menekülttábor működik, csak Ninive tartomány környékén 20 menekülttáborban leltek menedéket az iraki családok. Moszul, ahonnan egymillióan menekültek el, a Közel-Kelet legnagyobb és legsúlyosabban érintett krízishelyszíne.

Az Európai Unió is segít. Az Európai Bizottság alárendeltségébe tartozó Polgári Védelmi és Humanitárius Segélyszolgálat (DG ECHO) révén 2017-ben összesen 82,5 millió eurós segélyből finanszírozták a civil lakosság megsegítését célzó projekteket, amelyeket helyi partnerszervezetei bonyolítottak és bonyolítanak le. Ilyen partnerszervezet a Nemzetközi Migrációs Szervezet, az IOM is, amely a Hajj Ali tábort működteti. Helyszíni riportunk is az ECHO támogatásával készült el.

FOTÓ: KERTÉSZ MELINDA

A Hajj Ali maximális kapacitása 7500 sátor, de most nem használják a teljes területét. Az 5764 család itt megkapja az alapellátást: lakhatást, ételt, használati tárgyakat, egészségügyi és pszichoszociális ellátást biztosítanak nekik a tábor fenntartói. A tábor létesítését 2016 októberben kezdte el az IOM az iraki kormány és humanitárius szervezetek támogatásával. A tábor építési engedélyét a Moszul felszabadításáért zajló offenzíva kezdete előtt egy nappal, szeptember 15-én kapta meg. Tavaly januárban és februárban Moszul keleti, majd nyugati részéről érkező családok özönlöttek a táborba. A mintegy 1700 embert számláló utolsó hullám, amelynek interjúalanyaink, Nur és Khawla családja is része volt, Havidzsa körzetből érkezett. Őket az iraki hatóságok feltartóztatták, nem engedik elmenni. Sok közöttük az „ISIS család”, férfi alig akad közöttük. Senki sem tud választ adni arra a kérdésre, hogy hosszú távon mi lesz ezeknek a nőknek és gyerekeknek a sorsa.

Nem volt beleszólásuk

Daesh – mondja ki tétován Khawla az Iszlám Állam arab nevét és szorosabbra húzza az arcán a nikábot. Elfátyolozott arca vonásaira következtetni sem lehet, megtört tekintettel néz maga elé. Középkorúnak becsüljük. Körülötte három-négy óvodás korú vagy annál kisebb fiúcska álldogál, kerek, barna szemeikkel kémlelnek. A fényképezőgép optikája különösen leköti a figyelmüket, szívesen pózolnak, csak Khawla hárít, ne, őt ne fotózzuk le, de a gyermekeket lehet. Egyébként nem ő az anyjuk, ezek a bátyja gyerekei. A bátyja? Nem tudni, hol van, jó ideje semmit nem tudnak róla. A sógornőjével és a kicsikkel jött a Hajj Ali menekülttáborba, november 2-án. A 24 éves nő gépiesen, fel-felpillantva válaszolgat. Neki nincs férje, sógornőjének segít nevelni a gyerekeket. A táborban biztonságban érzi magát, nem érzi azt a nyomást, fenyegetettséget, amit otthon, az IS elleni offenzíva után átélt. Az iraki hadsereg oldalán harcoló síita milíciákból álló Népi Mobilizációs Egységek (PMU) katonái addig zaklatták, mígnem elmenekültek otthonról. Még sosem kellett menekülniük, most azonban nem mehetnek haza. A PMU nem engedi őket hazatérni otthonukba.

Havidzsa és körzetének felszabadítása tavaly szeptember 20-án kezdődött el és október 2-ig tartott. Az iraki hadsereg offenzívája Al Shirqatot, Khawla szülőhelyét is felforgatta, a Moszultól délre fekvő településről a civil lakosság nagy része elmenekült. A Hajj Ali menekülttáborba ekkor érkezett egy új, belső menekülthullám. Khawla és családja az egyike azoknak a többnyire nőkből és gyerekekből álló családoknak, akik a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) által működtetett menekülttáborban élnek, és akiknek apja, fívére, férje, fia az Iszlám Államnak esküdt hűséget. Az Iszlám Államhoz csatlakozás kérdésébe a nőknek nem volt beleszólásuk, a stigmát azonban ők is viselik. Havidzsa visszafoglalásakor eltűnt férfi rokonokról a hozzátartozóik sokszor semmit sem tudnak, így marad a találgatás: börtönben sínylődnek, vagy már nem is élnek. A közvélemény viszont terroristáknak tartja a Khawla családjához hasonló családokat, az sem számít, hogy gyerekekből, idősekből, vagy nőkből állnak. Így Khawla jogosan tart attól, hogy ha elhagyja a tábort, valamilyen atrocitás éri őt vagy családját.