„Nincs más hátra, mint beköltözni ebbe a zuhanásba, belakni egyre gyorsuló emeleteit.” – írja Závada Péter Roncs szélárnyékban című verseskötetében, melynek több szövegében arról vall, hogy hozzá kell szoknunk az állandó változáshoz, a világ kiszámíthatatlan voltához. A harmincöt éves szerző mondhatni újra feltérképezi maga körül a világot, és egyben saját magát is: a Roncs szélárnyékban identitáskeresésről, az én megtalálásáról szól. A meditatív hangulatú versek nagy részét Závada egy három, illetve két évvel ezelőtti horvátországi nyaraláson írta, amikor teljesen megragadta a sziklás tengerpart, a mediterrán klíma, a kabócák szüntelen ciripelése és a tenger látványa.
A kötetben is fontos szerepet kap a természet, a lélekben zajló folyamatokat a külvilág változásával, olykor lemeztektonikai folyamatokkal írja le a szerző. Závadára nagy hatással volt Nemes Nagy Ágnes, akinek verseiben ugyancsak összekapcsolódnak a lélek és a környezet változásai. És bár Závada elmondása szerint a korábbi, Mész című kötete után a Roncs szövegeinek nyelvezete és fogalmai első olvasatra letisztultnak, egyszerűnek tűnhetnek, a művek gondolatisága, tartalma reményei szerint összetett marad. – Inspirált, hogy olyan szövegeket írjak, amik számomra is kihívást jelentenek, és az olvasó is a rejtvényfejtés izgalmával közelíthet hozzájuk – vallja Závada, aki azt szeretné, hogy a befogadó időt töltsön el a szövegek értelmezésével, a szó legnemesebb értelmében.
A kötetben Závada nem akart konkrét társadalmi kérdésekkel foglalkozni. Úgy érezte, a társadalmi problémák jelenleg túl bonyolultak, így nincsenek rájuk egyértelmű válaszai. – Ezúttal visszavonulót fújtam, tettem egy lépést hátra, és én magam is egy nézői pozícióba helyezkedtem – mondja. Az új műben Závada tehát a valóságot térképezi fel, vagy ahogy ő fogalmaz: „Akár egy GPS, újratervezek”.
A valóság látásával, az ismeretelmélettel, az észlelés problematikájával a szerző a színháztudományi tanulmányai kapcsán kezdett el foglalkozni. A képzésen találkozott azzal a tudományos paradigmával, mely a színházi előadást nem a rendező, nem az író és nem a színész szemszögéből írja le, hanem a néző oldaláról. Így az előadások elemzésekor a hangsúly a látásra, az észlelésre esik – e gondolkodásmódot szólaltatja meg Závada a verseiben.
A Roncsban tehát fogalmi versek szerepelnek, melyeket Závada szerint nem lehet megfejteni a szerző életrajzának ismeretével, se a hétköznapi élet során szerzett tapasztalatokkal. A Roncsé egy elvontabb, filozófikusabb, az idővel, a térrel és a szubjektummal foglalkozó szövegvilág. Ám Závada a kötetben nem állít fel konkrét filozófiát önálló fogalmakkal, összefüggésekkel, és nem is áll szándékában valamely már létező elméletet visszaadni, versei mégis rátapintanak az ember élete során felmerülő, az idővel, az énnel kapcsolatos kérdésekre.
A kötet egyik fő kérdése, hogy létezik-e autentikus én, vagyis elmondhatja-e magáról bárki is, hogy ténylegesen ismeri a saját személyiségét. Erre a dilemmára egyik leglátványosabban a görög hősre utaló Amphytrion el című verse mutat rá: „Mert ha nem figyel senki, nem önmagad / vagy: a test lehetősége, örvénylő / pontok madárraja, mely újra és újra / szétszóródik, mielőtt emberi alakot öltene.”
Závada szerint az ember identitása többek között azért töredékes és bizonytalan, mert a hétköznapok során nagyon sok szerepet játszunk, számos élethelyzetbe kerülünk, nem beszélve a közösségi médiában megjelenő virtuális énünkről. – Sok valóságunk van, az interneten pedig számtalan világmagyarázat érhető el – mondja Závada, aki szerint mindenki maga dönti el, hogy milyen magyarázatokból, értelmezési pontokból rakja össze a saját világát. – A világ folyamatosan változik, és ehhez adaptálnunk kell a személyiségünket.
Amphytrion, görög hős történetéről drámát is írt Závada, amelyet idén áprilisban mutatnak be a Trafó – Kortás Művészetek Házában. A mítosz szerint míg Amphytrion egy csatában vesz részt, addig a görög főisten, Zeusz felöltve a harcos alakját leszáll a földre, hogy elcsábítsa és megszerezze a feleségét, Alkménét. Mikor a görög hős hazatér, rá kell döbbennie, hogy kettő van belőle, ráadásul Zeusz jobb Amphytrionnak bizonyul, mint ő maga. – A dráma ugyancsak az identitás válságáról szól – mondja Závada, aki a mítosz humoros oldala helyett annak tragikumát akarta kiemelni.
Az identitás állandó keresése Závada életében is fontos szerepet játszott. – Én egy értelmiségi közegben nőttem fel, melyben a szüleim szépirodalmat olvastak, írtak, miközben engem színházba, kiállításokra vittek – mondja. Később elkezdett érdeklődni az utca és az éjszakai élet világa iránt, társával, Süveg Márkkal megalakította a mára Akkezdet Phiai nevű együttest, és rapszövegek gyártásába kezdett. Az együttest jó ideje már-már kultikus tisztelet övezi. Néhány éve azonban Závada újra az irodalom, a színház és költészet világa felé fordult, a jelenlegi a harmadik kötete. A szerző úgy érzi, manapság az embernek nincs más választása, mindig újra kell gondolnia magát. Ahogy kötet egyik versében írja: „Ami eljövendő, kiszorítja azt, aminek vége.”
