Biztos megélhetést!

Az elmúlt négy (nyolc) év a dolgozó emberek többségét sok szempontból nem jobb, hanem rosszabb helyzetbe hozta. Született egy a munkavállalók számára hátrányos Munka Törvénykönyve (MT). A munkavállalói jogok gyengültek, a kiszolgáltatottság nőtt, a biztonság csökkent, a szegénység mélyült és szélesedett, a szakszervezeteket és az érdekegyeztetést megpróbálták sárba tiporni. Nincs valós érdekegyeztetés, a sztrájk lehetőségét adminisztratív eszközökkel ellehetetlenítették, a munka- és egészségvédelem romlott, a munkahelyi balesetek száma több mint 30 százalékkal nőtt.

Nyolc év kormányzás alatt példátlan módon nem nőtt az illetményalap, a közszférában dolgozók tízezrével nem kaptak fizetésemelést a két Orbán-kormány időszakában, az elbocsátott közszolgákat gyakran a közfoglalkoztatás keretein belül foglalkoztatták tovább, éhbérért.

A bérek növekedése főleg az alacsonyabb jövedelmi sávokban nem fedezi az alapvető termékek (szolgáltatások) árának növekedését, ezáltal azok vásárlóértéke csökkent. Milliókat tartanak nyomorúságos bérszinten, miközben az alacsony bérek adó- és járulékterheit az egekbe emelték.

Akárhogy nézzük is, a Fidesz-kormány foglalkoztatáspolitikai intézkedései sorra elbuknak, több mint 600 ezer fő hagyta el az aktívak közül Magyarországot az elmúlt nyolc év során. Ezt a folyamatot nem tudták megállítani, csak folyamatosan belehazudnak az éterbe, és csúsztatott statisztikákkal manipulálnak, torzítják a valóságot. A rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét is likvidálták, ezzel sokakat „halálra ítéltek” a munka világában (a férfiak több mint 30 százaléka nem éli meg a nyugdíjas éveket). Fő tevékenységük az volt, hogy még több pénzt teremtsenek a haveroknak, a pereputtynak – a dolgozó emberek kárára.

Ezernyi dolgot lehetne még említeni a munka világán kívül is: például a magánnyugdíj-megtakarítások elkobzása a fenyegetettség terhe mellett, a trafikok „ellopása”, a földügyek, 100-1000 milliárd forintok elrablása, stadionokba öntött betonnal, egyszereplős túlárazott közbeszerzésekkel, személyre szabott törvénykezéssel. Már csak arra nem született törvény, hogyha a fideszes lop, az nem számít lopásnak…

De mindezeknél hitem szerint ma már fontosabb a „holnap” biztos megélhetésének megteremtése, az előzőekben említett torz döntések visszavonása, a jólét alapjait megteremtő igazságos kormányzás, ami az emberek döntő többségének érdekét szolgálja.

Nekünk, az MSZP-nek, ellenségünk a nyomor, a szegénység, a lopás, a korrupció, a méltatlan bánásmód, az igazságtalanság.

Ellenfelünk az a kormány és azok a pártok, amelyek sokakat elüldöztek, kifosztottak, és mindenkivel háborúznak. Mi, a demokratikus oldal, olyan kormányt fogunk működtetni, amelynek az első az ember, és amelyik tudja, hogy a „hatalom” dolga az emberek szolgálata.

Az apátiát, a vélt (valós) félelmet kell legyőzni, és akkor Orbán megbuktatható. Egyúttal megteremthető a biztonságos megélhetés a ma nélkülöző sokaknak is.

Csak néhány példát említek a kormányváltás utánra a munka világát érintően. Új szabályozás, új Munka Törvénykönyve: mindezt a szakszervezetekkel és a munkaadó szervezetekkel egyeztetve, ami a rugalmasságot és a biztonságot is egyaránt biztosítja.

Tisztességes munkáért tisztességes fizetést: ez azt jelenti, hogy nincs létminimum alatti fizetés (még a közmunkásoknak sem), a minimálbéren foglalkoztatott pedig megkeresi az átlagbér 60 százalékát, és ehhez nem kell a munkaadónak több terhet vállalnia. A kormánynak le kell mondania bizonyos adó- és járulékbevételekről, melyeket félelmetes módon megemeltek (a minimálbér esetében 120 százalékkal).

A jövedelmi különbségeket csökkenteni fogjuk. Mára ugyanis a Fidesz a jövedelmek alsó és felső 10 százaléka között ezt a kilencszeresére emelte, az 5 millió forintos havi keresetekkel és sok egyéb mással, miközben létezik Magyarországon 54 ezer forintos nettó bér is nyolcórás munkáért. A munkavégzés biztonságát megteremtjük, hogy csökkenjen a munkabalesetek száma (2002-2011 között 40 százalékkal csökkent, 2011-2017 között több mint 30 százalékkal nőtt). Biztosítani fogjuk a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét, valamint a 65 év felett dolgozni tudó és akaró emberek érdekében eltöröljük a foglalkoztatást korlátozó, nehezítő feltételeket.

Sorolhatnám tovább, de inkább csak annyit mondok: az a legfontosabb, hogy számunkra az ember áll a középpontban, értük cselekszünk a 2018-as választást követően is. Ehhez kell megszereznünk a szavazók többségének a támogatását.

Szerző
2018.01.24 07:01

A félelem bére

Ha a tudósok már félnek, akkor ebben a felpuhított állapotban jöhet a félelem bére. Nem nagy, de mégis valami.
 Yves Montand-nal „A félelem bére” igazi kultuszfilm volt, a címe is önálló életre kelt. A szorult helyzetben lévő főszereplők a jó pénz, jobb élet reményében elvállalják, hogy pár napig félni fognak: folyékony robbanóanyaggal teli teherautókat vezetnek el egy 500 kilométerre lévő fúrótoronyhoz. Csak egyikük éli túl, és veheti fel a félelem bérét, ám amikor már megkönnyebbülten autózik hazafelé, egy szakadékba zuhan. Nem ússza meg ő sem. 
Nálunk mintha a film magyar változatát forgatnák újra. Ha vállalod, hogy félelemben élsz, hogy azt csinálod, arra mész, amerre parancsolják, megjutalmaznak. Vagy legalábbis ígérik. Először persze meg kell teremteni a félelem és kiszolgáltatottság légkörét, fenyegetéssel, zsarolással, ijesztgetéssel. Aztán fel lehet kínálni az alkut: ha erről vagy arról lemondasz, ezt megteszed, amazt viszont soha többé, megkapod engedelmességed bérét. Lehet, hogy ez csak annyi: mégsem veszik el mindenedet, csak a felét. Ahogy a régi polgári lakásokba beszállásolták a társbérlőket: még mindig jobb volt, mint a kitelepítés, legalább ott maradhattál az egyik szobádban. Bevált ez az önkormányzatoknál is: tulajdonuk jó része fölött már az állam rendelkezik, de azért még ott vannak. 
Ha a fent lévők mindenhatónak tűnnek, az istenfélőknél is nagyobb számban jelennek meg a hatalomfélők. Egyik sem feltétlenül rossz érzés: biztonságot, kapaszkodót is adhat. Minimum ez a félelem bére, de lehet ennél több, konkrétabb juttatás is. Félős ország lettünk, nem ok és előzmény nélkül. Nem úszhatja meg senki, még olyan rangos testület, mint az Akadémia sem. Először jól megijesztették őket azzal, hogy elveszik pénzük és függetlenségük jó részét. Nem tűnt játéknak: ezzel egy időben csaptak le az egyetemi autonómiára, kormányrendelettel tiltva be egy képzési irányt. Az unokáim szerint ha már, akkor igazán megtehetnék ezt a nyelvtannal is, de egyelőre ott nem tartunk. A nyelvtant olykor tiszteletben tartják a diktátorok is. 
Ludassy Mária írásában olvastam, hogy amikor Napóleon ment neki hasonló módon a francia Akadémiának, így érvelt: „Kizárólag néptanítókat képezzenek nekünk, s ne irodalmárokat, filozófusokat, társadalomtudósokat. Egy francia katonának elég a francia nyelvtan ismerete.” (Ez már túlhaladott álláspont, a magyar kormány a szakmunkásképzésben a nyelvtan és az egyéb közismereti tárgyak javát is feleslegesnek ítélte.) Pedig Napóleon maga is tagja volt az Akadémiának. Na és! Az MTA elleni roham levezénylésével megbízott Palkovics is az.
A lényeg, hogy a félelmet sikerült felkelteni. Ami nagyon helyes, a tudósok sem kaphatnak más elbánást, mint a többi állampolgár. Mi mást jelentene a demokrácia, amiről Tusnádfürdőn megtanultuk, hogy csak nálunk létezik, persze az egyedül lehetséges illiberális formájában. A demokrácia alapfeltétele a liberalizmus (és talán az Akadémia) kiirtása. A híres Delacroix-festményt („A Szabadság vezeti a népet”) kissé ki kell javítani a tankönyvekben. Nem az a fő baj, hogy a nő félpucér rajta, ami nemkívánatos irányba terelheti a gendertanoktól még meg nem zavart serdületlen ifjúság figyelmét, hanem a címe is csonka. Helyesen így hangzik: „A Szabadság a szabadelvűség ellen vezeti a népet”. Kicsit hülyén hangzik, de legalább rendet tesz a fogalmak között. Még jobb, ha az a ledér nőszemély nem a barikádra, hanem a Békemenetre irányítja a népet, de „A Szabadság a szabadelvűség ellen a Békemenetre vezeti a népet” kicsit hosszú lenne. Igaz, a kép se kicsi.
Szóval ha a tudósok már félnek, akkor ebben a felpuhított állapotban jöhet a félelem bére. Nem nagy, de mégis valami. Az Akadémia megtarthatja a pénzét, csak éppen egy kormánnyal közös testület osztaná el. Vagyis marad a lakás, csak belejön pár társbérlő. Illetve nemcsak pár, hanem hét tudós mellé hét kormánydelegált. Egyelőre. Így kezdődött a kulturális alapnál és az akkreditációs bizottságnál is, aztán ma már meg is van a kormánytöbbség. Palkovicsék óhaja, hogy ez a testület döntsön a kutatási irányokról és az intézetvezetőkről. Mégsem járja, hogy a tudósok szabadon randalírozzanak, és holmi szakmai szempontra hivatkozzanak. Csurka is megmondta, hogy a szakértelem pusztán bolsevik trükk. Világos: a kormányszóvivő ezért nevezte Heller Ágnest öreg kommunistának. Gyanúsan ért a szakmájához. Mármint Heller, nem a szóvivő. Utóbbit ezen az alapon nem is komcsizza le senki.
Ja, és a hírek szerint volna még egy aprócska feltétele a kormánynak. Szinte semmiség. Az MTA hagyja abba az állítólagos „aktuálpolitizálást” (mármint pl. azt, hogy véleményt mond a magyar oktatásról vagy a CEU ügyéről), és maradjon a „bölcs semlegességnél”. Amely semlegességet semmi sem szolgálja jobban, mint a kormány nyilván teljesen semleges és pártatlan képviselői.
Az Akadémia a közös testületbe kínjában már belemenne, de a többi feltételtől ódzkodik. Talán néhány idősebb tudós látta A félelem bérét. És emlékszik rá, hogy ha adnak is fájdalomdíjat a félelemért, aki elfogadja, az sem ússza meg. Nem robbantják fel rögtön, de ott a szakadék.
2018.08.18 09:00
Frissítve: 2018.08.18 09:52

Ígéret, közöny

Amióta a horvát bíróság a devizahitelesek szerződéskötéskori árfolyama mellett tette le a voksot, a hazai adósok reménykednek.
A számmisztika szerint - bár ennek hitelessége őszintén szólva erősen megkérdőjelezhető - a 38-as szám az ökölbe szorított kezet jelképezi. De feltehetően pontosan áll ez azokra az ellenzéki képviselőkre, akik éppen ennyien jelentek meg a parlament rendkívüli ülésnapján, hogy a volt devizahiteladósok egyre tarthatatlanabb helyzetét megvitassák. Ökölbe szorult a kezük, mert azt ugyan már megszokhatták, hogy az - ellenzéki indítványra - rendre augusztusban összehívott ülésen a kormánypártok padsorai üresen maradnak, és így hiába várnak a napirend megtárgyalására, arra azonban még nemigen volt példa, hogy cinikus módon a miniszteri bársonyszékek mindegyike is üres marad. 
Orbánék vállukat vonogatva átsiklanak afelett, hogy a devizahitelek forintosítása és a bankokkal való elszámoltatása egymillió szerződést érintett, és napjainkban - a közüzemi és egyéb tartozásokat is beleértve - már kétszer ekkora a fizetési nehézségeket tükröző szerződések száma. 118 ezer végrehajtási stádiumba jutott, s csak az elmúlt negyedévben 2500 kilakoltatás történt.
Amióta a horvát legfelsőbb bíróság a devizahitelesek szerződéskötéskori árfolyama mellett tette le a voksot, a hazai adósok ismét reménykednek. A kilakoltatási tilalom felélesztésében, kálváriájuk lezárásában, a kormány józanságában.  
"A kormány számításai szerint az a helyzet, hogy (ha) a hiteleiket visszafizetni nem tudó embereket kiteszik a hitelező pénzintézetek az utcára, majd utána azok munkanélkülivé válnak, egzisztenciájukban süllyedésnek indulnak, családjaik szétesnek, gyermekeikről az államnak kell gondoskodnia, (ez) összességében nagyobb terhet jelent a köznek és az államnak, mint ha kellő időben avatkoznánk közbe. A kormány azt az álláspontot fogja képviselni: a kilakoltatást el nem fogadó jelzálog-hitelezési rendszert teremtsük meg Magyarországon."
A 2010-es választásokat a devizahitelesek terhei megoldásával megnyerő Fidesz elnöke, Orbán Viktor programbeszédéből idéztünk. Elhangzott a Parlamentben, telt padsorok előtt.
2018.08.18 09:00
Frissítve: 2018.08.18 09:54