Biztos megélhetést!

Az elmúlt négy (nyolc) év a dolgozó emberek többségét sok szempontból nem jobb, hanem rosszabb helyzetbe hozta. Született egy a munkavállalók számára hátrányos Munka Törvénykönyve (MT). A munkavállalói jogok gyengültek, a kiszolgáltatottság nőtt, a biztonság csökkent, a szegénység mélyült és szélesedett, a szakszervezeteket és az érdekegyeztetést megpróbálták sárba tiporni. Nincs valós érdekegyeztetés, a sztrájk lehetőségét adminisztratív eszközökkel ellehetetlenítették, a munka- és egészségvédelem romlott, a munkahelyi balesetek száma több mint 30 százalékkal nőtt.

Nyolc év kormányzás alatt példátlan módon nem nőtt az illetményalap, a közszférában dolgozók tízezrével nem kaptak fizetésemelést a két Orbán-kormány időszakában, az elbocsátott közszolgákat gyakran a közfoglalkoztatás keretein belül foglalkoztatták tovább, éhbérért.

A bérek növekedése főleg az alacsonyabb jövedelmi sávokban nem fedezi az alapvető termékek (szolgáltatások) árának növekedését, ezáltal azok vásárlóértéke csökkent. Milliókat tartanak nyomorúságos bérszinten, miközben az alacsony bérek adó- és járulékterheit az egekbe emelték.

Akárhogy nézzük is, a Fidesz-kormány foglalkoztatáspolitikai intézkedései sorra elbuknak, több mint 600 ezer fő hagyta el az aktívak közül Magyarországot az elmúlt nyolc év során. Ezt a folyamatot nem tudták megállítani, csak folyamatosan belehazudnak az éterbe, és csúsztatott statisztikákkal manipulálnak, torzítják a valóságot. A rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét is likvidálták, ezzel sokakat „halálra ítéltek” a munka világában (a férfiak több mint 30 százaléka nem éli meg a nyugdíjas éveket). Fő tevékenységük az volt, hogy még több pénzt teremtsenek a haveroknak, a pereputtynak – a dolgozó emberek kárára.

Ezernyi dolgot lehetne még említeni a munka világán kívül is: például a magánnyugdíj-megtakarítások elkobzása a fenyegetettség terhe mellett, a trafikok „ellopása”, a földügyek, 100-1000 milliárd forintok elrablása, stadionokba öntött betonnal, egyszereplős túlárazott közbeszerzésekkel, személyre szabott törvénykezéssel. Már csak arra nem született törvény, hogyha a fideszes lop, az nem számít lopásnak…

De mindezeknél hitem szerint ma már fontosabb a „holnap” biztos megélhetésének megteremtése, az előzőekben említett torz döntések visszavonása, a jólét alapjait megteremtő igazságos kormányzás, ami az emberek döntő többségének érdekét szolgálja.

Nekünk, az MSZP-nek, ellenségünk a nyomor, a szegénység, a lopás, a korrupció, a méltatlan bánásmód, az igazságtalanság.

Ellenfelünk az a kormány és azok a pártok, amelyek sokakat elüldöztek, kifosztottak, és mindenkivel háborúznak. Mi, a demokratikus oldal, olyan kormányt fogunk működtetni, amelynek az első az ember, és amelyik tudja, hogy a „hatalom” dolga az emberek szolgálata.

Az apátiát, a vélt (valós) félelmet kell legyőzni, és akkor Orbán megbuktatható. Egyúttal megteremthető a biztonságos megélhetés a ma nélkülöző sokaknak is.

Csak néhány példát említek a kormányváltás utánra a munka világát érintően. Új szabályozás, új Munka Törvénykönyve: mindezt a szakszervezetekkel és a munkaadó szervezetekkel egyeztetve, ami a rugalmasságot és a biztonságot is egyaránt biztosítja.

Tisztességes munkáért tisztességes fizetést: ez azt jelenti, hogy nincs létminimum alatti fizetés (még a közmunkásoknak sem), a minimálbéren foglalkoztatott pedig megkeresi az átlagbér 60 százalékát, és ehhez nem kell a munkaadónak több terhet vállalnia. A kormánynak le kell mondania bizonyos adó- és járulékbevételekről, melyeket félelmetes módon megemeltek (a minimálbér esetében 120 százalékkal).

A jövedelmi különbségeket csökkenteni fogjuk. Mára ugyanis a Fidesz a jövedelmek alsó és felső 10 százaléka között ezt a kilencszeresére emelte, az 5 millió forintos havi keresetekkel és sok egyéb mással, miközben létezik Magyarországon 54 ezer forintos nettó bér is nyolcórás munkáért. A munkavégzés biztonságát megteremtjük, hogy csökkenjen a munkabalesetek száma (2002-2011 között 40 százalékkal csökkent, 2011-2017 között több mint 30 százalékkal nőtt). Biztosítani fogjuk a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét, valamint a 65 év felett dolgozni tudó és akaró emberek érdekében eltöröljük a foglalkoztatást korlátozó, nehezítő feltételeket.

Sorolhatnám tovább, de inkább csak annyit mondok: az a legfontosabb, hogy számunkra az ember áll a középpontban, értük cselekszünk a 2018-as választást követően is. Ehhez kell megszereznünk a szavazók többségének a támogatását.

Szerző
2018.01.24 07:01

Futóverseny

A 2023-as atlétikai világbajnokság megrendezéséről beszél, de valójában egy olimpia megrendezésére gondolhat Orbán Viktor. Legközelebb a 2032-es nyári olimpia jöhet szóba, s addigra szinte minden beruházás el is készülhet. 
Az úszó vb-re hivatalosan 43 milliárd forintért épített objektum és a Népstadion helyén alig 140 milliárdos költséggel készülgető Puskás Stadion mellett lesz nekünk ugyancsak világversenyekre alkalmas atlétikai komplexumunk is, hogy a kormányfő sport komplexusát kielégíthesse a nemzet. Épül még egy 12 ezres befogadóképességű állítólagos diákcentrum (lásd még: olimpiai falu), valamint lesz bicikli és evezős pálya. Magyarán néhány éven belül, az infrastruktúra további százmilliárdos korszerűsítésével együtt, alkalmassá válhat Budapest egy olimpia megrendezésére.
A kormány ugyan már elnyerte az atlétikai vb rendezési jogát, de hogy ez nekünk, adófizetőknek mennyibe fog fájni, a mai napig nem közölte. A szakemberek becslése szerint a Csepel-sziget északi szegletében építendő 40 ezer férőhelyes atlétikai központ költsége meghaladhatja majd a 100 milliárd forintot, s ehhez jön a 3200 versenyző, a szakszemélyzet, az utazás, a szállás díja, amit a nemzetközi szövetség 31,5 milliárdra prognosztizált. A vb után ugyan visszabontanák a lelátót, így „csak” 15 ezren férnének be az új stadionba, de még ez is túlméretezettnek tűnik a hazai atlétikai versenyek látogatottságát ismerve.
Orbán szerint tehát újabb, több mint százmilliárdos költséggel járó nemzetközi sporteseményre van szüksége az országnak. Közben lassan elemeire hullik az egészségügy, és a XXI. század kihívásainak egyre kevésbé megfelelő köz- szak- és felsőoktatás gyengíti a versenyképességünket.
A miniszterelnök nagyokat álmodik, mi pedig egyre inkább gúzsba kötve futhatunk a pénzünk után.
2018.12.11 09:14
Frissítve: 2018.12.11 09:25

Karácsony előtt

Az állomás épületét mintha szó szerint megtöltené az évszaktól teljesen szokatlan napsütés. A fűtés is megy, a nap is melegít – olyan álmosító az egész, hogy nehéz eldönteni, a jegypénztáros az erős fény miatt hunyorog, vagy azért, mert mindjárt elalszik.
- A 11:34-es budapesti vonatra kérnénk szépen két jegyet.
A nőnek még mindig csak félig van nyitva a szeme, olyan fejjel kérdezgeti a menetjegyeink pontos paramétereit, mint egy napozás közben megzavart macska. Lassú mozdulatokkal adja ki a papírokat és veszi el a bankkártyámat. Nem ásít, de mintha az egész létezése egy nagy ásítás volna.
- Lehet, hogy késve indul majd a vonat, ezt még nem tudjuk. Gázolás történt. Valaki megint kifeküdt a vonat elé. 
Egyszerre jajdulunk fel az üvegkalitkán kívül, ő odabent változatlanul hunyorogva bólogat a legkisebb érzelmi megrendülés nélkül. 
- Állandóan ez van.
- Mármint, hogy késnek a vonatok? – kérdezem, bár ha őszinte akarok lenni önmagamhoz, sejtem a helyes választ, csak próbálom kicsit kevésbé szürreális irányba terelni ezt a lehetetlen párbeszédet.
- Hogy öngyilkosok lesznek – mondta szenvtelenül a macska odabent. Nem tudjuk, mit lehet erre mondani, hülye fejjel állunk. 
- És tessék mondani, ez ennek a vonalnak a sajátossága? – érdeklődik Orsi.
- Nem. Ez ennek az országnak a sajátossága.
Muszáj röhögnünk, és ezzel egy időben azonnal elnézést is kérnünk, a kacagásunk ide-oda pattog az állomásépület meleg levegőjében, aztán visszacsapódik az arcunkba. Hát nincs egy szemernyi emberség se bennünk? A nőnek az üvegfalon túl nem változik a hunyorgása, gondolom, őt már se az öngyilkosok, se a magunkfajták nem bírják meghatni. Közönyösen folytatja, immár kérdeznünk se kell. 
- Hetente kétszer, háromszor van késés emiatt. A múltkor épp befejezték a helyszínelést, mire két méterrel arrébb valaki megint ráfeküdt sínekre.
- De biztos, hogy ez mind öngyilkosság? – kérdezi Orsi némi reménnyel a hangjában, mintha a végeredmény szempontjából bármit is számítana a szándék.
- Nem. Lehet, hogy néha van baleset is. De hát azt ki tudja utólag megmondani a maradványokból?
Megborzongunk. Egyszer leszállítottak az utolsó vonatról egy öngyilkosság miatt, két kutyával voltam, úgy terelgettek bennünket egy tőből kiszakadt comb és néhány felismerhetetlen húscafat között. Nagyon ritkán éreztem olyan sűrűnek és nehezen áthatolhatónak az időt, mint abban a néhány percben. Láttam a személyi igazolványát. Azt mondták a rendőrök, innen lehetett tudni, hogy szándékos volt: kirakta az igazolványt, hogy könnyű legyen azonosítani.
- A lelkiismeretesebbje legalább megvárja az utolsó vonatot, hogy ne okozzon fennakadást – mondja a nő. Nem kezdem el magyarázni, hogy milyen érzés az utolsó vonaton ülni. Már egész kicsire hunyorította össze a szemét, úgy folytatja. 
– És még csak most jön a karácsony. Ilyenkor aztán még több van. És biztos, hogy mindegyik öngyilkos.
2018.12.11 09:13
Frissítve: 2018.12.11 09:25