Charles Gati: Bagoly mondja

Az amerikai Freedom House múltheti összefoglaló jelentéséről azt nyilatkozta a magyar kormányszóvivő, hogy az FH „elfogult”. Ezzel egyet lehet érteni. Az FH 1941 óta működik, és azóta elfogult a demokráciák mellett, az áldemokráciák és főleg a diktatúrák ellen. Négy átfogó jelentést ad ki minden évben; nyár elején közli részletes tanulmányait a ma már csaknem 30 posztkommunista államról. (Ezeknek a tanulmányoknak az előkészítésében én is részt vettem a század elején.)

Míg az FH valóban elfogult a demokráciák mellett, a szóvivő elfogult a magyar kormány mellett. Ezért fizetik, ebből él. Mivel egyszer hosszasan elbeszélgettünk washingtoni irodámban, és kifejezetten intelligens embernek ismertem meg, kétlem, hogy vitatná elfogultságát. Komoly arccal nem tudná azt mondani, hogy ő objektív, tárgyilagos, egyáltalán nem egyoldalú vagy részrehajló. Azt mondaná: Még egyszer (ez az egyik kedvenc kifejezése): az FH elfogult.

Egy szóvivő állása megköveteli a pártosságot a jelent és a szocialista realizmust a jövőt illetően. Magyarázatát azonban kifogásolom. Azt mondta ugyanis, hogy az FH-t Soros pénzeli, és ezért kap a magyar kormány rossz osztályzatokat. Ez nem igaz. Az egyik Soros alapítvány valaha valóban támogatta a szervezetet, de a XXI. században csupán néhány ezer dollárt adományozott eleinte, és most már évek óta semmit. Az FH különféle projektjei révén több millió dolláros költségvetésének 86 százalékát a szövetségi kormánytól, elsősorban a State Departmenttől kapja. Az amerikai külügynek ugyanis sokkal többe kerülne, ha saját embereivel készíttetné el ezeket az átfogó tanulmányokat.

Tény, hogy Magyarország a maximális 100 pontból csak 72-őt kapott. Fájó, hogy – a posztkommunista országok között – az észtekkel, a szlovénokkal és a csehekkel együtt valaha élenjáró Magyarország most az Európai Unió legkevésbé demokratikus állama lett. Holtversenyben elsőből utolsó. Bulgária 80 pontot kapott, sőt Szerbia a maga 73 pontjával is jobban teljesít. De ha én – Isten őrizz – a magyar kormány szóvivője lennék, az FH jelentésének két másik részletét emelném ki.

Az egyiknek Orbán Viktor is örülhetne, ami maga a jelentés főcíme: Democracy in Crisis. A demokráciák krízise nem újkeletű, de az FH szerint 2017 a legrosszabb év volt évtizedek óta. Igaz, még mindig vannak tökéletes vagy majdnem tökéletes országok – például a 100 pontos Finnország, Norvégia és Svédország, a 99 pontos Kanada és Hollandia, a 98 pontos Ausztrália, Luxemburg, Új-Zéland és Uruguay. Nem véletlen, hogy ezekben az országokban a szabadság a jóléttel párosul. Ám az FH által igazolt tendencia, ismerjük el, rossz.

A másik érdekes részlet az Egyesült Államok gyönge, 86 pontos szereplése. A független Freedom House ilyen kritikusan - elfogultság nélkül, tárgyilagosan - bánt azzal a kormánnyal, amely költségvetésének 86 százalékát fedezi. A kemény kritika nélkülözhetetlensége jó példával szolgál a mai magyar kormánynak is.

2018.01.24 07:05

Képmutatók

Tort ül a képmutatás. Most éppen a nemzeti ünnep díj- és kitüntetés-cunamija kapcsán. Mintha nem szokhattunk volna még hozzá, hogy minden rendszer jutalmazza a hozzá hű alattvalókat. De persze okosan, olyanokkal együtt, akik a művészi, tudományos, vagy éppen közéleti teljesítményükkel valóban rászolgálnak az elismerésre. 
Föl lehet ugyan háborodni azon, hogy némely díjaknál átnyúltak a névsort összeállító bizottság feje fölött, és olyanok is a listára lekerültek, akiknek a neve eredetileg fel sem merült – de fölösleges. Ebből csak az a tanulság szűrhető le, hogy a hatalom egy ideig kész betartani a demokratikus játékszabályokat, ám van egy pont, amikor már fontosabbnak véli saját akarata érvényesítését. És megteheti, gond nélkül.
Lehet aztán sajnálni azokat, akik megérdemlik a kitüntetést, csak éppen a díjazásra kijelölt kegyencek közé keveredtek. Az ilyen emberek, művészek nem attól nagyok, hogy kapnak valamilyen elismerést – ők enélkül is kiemelkedőek. És nem őket minősíti, ha az átadók az ő dicsfényükben akarnak egy kicsit sütkérezni. Még szép emberi gesztusnak is tarthatnánk, hogy a miniszterelnök személyesen vitte el a Kossuth nagydíjat a beteg Törőcsik Marinak, ha a külsőségek nem lennének árulkodóak. A buta propaganda - az ablakon bekukucskálással - hitelteleníti még az esetleges jó szándékot is. 
Ettől a pillanattól pedig lehull a lepel a valódi célokról. Hogy már a szakmai elismerések többsége is csak a rendszer erősítéséről szól. Ha plakátokkal, sorosozással, az unió elleni kampánnyal nem sikerült meggyőzni mindenkit, akkor próbálkoznak mással. Népszerű és elismerésre méltó embereket is maguk mellé állítanak, hogy ezzel igyekezzenek igazolni saját létjogosultságukat. És itt sem számít nekik semmi. Nincsenek korlátaik. 
Közben magukról mutatnak igaz képet.
2019.03.19 08:58
Frissítve: 2019.03.19 09:08

Helyreigazításaink

Egyesek szerint létezik valamiféle fejlődés a világegyetemben, amely nem engedi, hogy bizonyos események újra és újra ugyanúgy történjenek meg. Filozófusok és történettudósok ezen elvitatkozgatnak még egy darabig, én mindenesetre azon a véleményen vagyok, hogy ha létezik is valamiféle dialektika, az emberi hülyeség legyőzhetetlen. 
Valamikor a 90-es évek legelején a Kurír című bulvárlap hétvégi vicc mellékletében, a boldogult emlékezetű Elefántban közöltünk egy tréfásnak szánt fotómontázst. Ezen G. Nagyné Maczó Ágnes volt látható fürdőruhában, virtigli szexbombaként. Fiatalabb olvasóink kedvéért: G. Nagyné a nemzeti jobboldal ikonja, a Független Kisgazdapárt és az Országgyűlés alelnöke volt, aki már sokkal korábban utálta a liberális sajtót, mint Bayer Zsolt, aki viszont történetünk idején éppen a Kurír című liberális bulvárlap publicistájának keserű kenyerét ette. Szóval ott volt a szexbombának korántsem nevezhető, ám fiatal és tettre kész Maczóné mint szexszimbólum, aki ezt a dolgot mélyen sérelmezte. A bíróságon azt állította, hogy a fürdőruhás képpel „félrevezettük az olvasót, különösen pedig az ő boldogkőváraljai választóit”, akik ezután majd azt fogják gondolni, hogy az ő képviselőjük fürdőruhában flangál a székesfővárosban. A pert első- és másodfokon a lap nyerte, ám a Legfelsőbb Bíróság végül Boldogkőváralja ellen ítélt. Már azzal, hogy feltételezte, a nógrádi faluban tényleg csupa elmebeteg lakik. A Kurírt helyreigazításra kötelezték, amelyben elnézést kértünk a képviselő asszonytól és választóitól, egyben biztosítottuk őket, hogy a képviselő asszony sokkal jobban kedveli a matyómintás pruszlikot, mint a bikinit. Különös tekintettel a fővárosra. 
Egészen a múlt hétig nálam Maczóné volt a befutó helyreigazításban, ám akkor jött a TV2 és Varju László. A valósághoz ma már csak laza szállal kötődő hírműsort, a Tényeket a Gundel-ügy után eresztették rá a DK politikusára, mondván: a filléres miniszterelnöki menza semmi ahhoz képest, ahogy a luxusbaloldal dőzsöl nap mint nap. Az említett tévés produkció munkatársai már évek óta úgy viselkednek, mintha a Monty Python vette volna át a Völkischer Beobachter szerkesztését, szóval az említett tudósítás fel sem tűnt. A bíróság azonban megvizsgálta a tényeket, és arra a következtetésre jutott, hogy a Tények hazudott, tehát kérjen bocsánatot. A következő szöveget kellene felolvasnia a műsorvezetőnek: „Valótlanul híreszteltük, hogy Varju László DK-s képviselő ételhordóval jár a törvényhozásba, és úgy viszi haza a kedvezményes bablevest és somlói galuskát.” „Valótlanul híreszteltük továbbá, hogy Varju László DK-s képviselő rendszeresen sorban áll a parlamenti menza mindennél olcsóbb ételeiért.”
Emlékeim szerint annak idején mi elég jól szórakoztunk a saját helyreigazításunkon, mert meg voltunk győződve arról, hogy mi vagyunk a normálisak, és a rendszer a hülye. Igaz, mi egy bulvárlap viccmellékletét szerkesztettük és nem egy országos hírműsort.
2019.03.19 08:57
Frissítve: 2019.03.19 09:07