Lehet véleményezni

Fájdalommal tudatjuk, nem sikerült elérni, hogy ne Soros nevessen a végén. Bár még nem is vagyunk a végén - hiszen csak áprilisban kell az urnákhoz járulni -, már most is nevetségesek az ismétlődő kampányok. Vagyis a hatalom igyekezete, hogy rávegye a választópolgárokat, időben kezdjenek el rettegni, és ennek következményeképpen adjanak újabb (egyelőre) négy évet nekik. Amit e célért már hónapok, sőt évek óta csinálnak, az valóban komikus - és nagyon szomorú.

Nem volt elég a népszavazás, aztán a nemzetinek és konzultációnak nevezett újabb kampány. Most még rátesznek egy lapáttal, amikor a Stop Soros fedőnevű törvényjavaslathoz várják a nép hozzászólását. Mint a kormányzati kommunikációért felelős államtitkártól megtudhattuk, mindenki kifejtheti a véleményét. Tiltakozásra is számítanak - mondta még Tuzson Bence, aki egyike a mindenre kész és képes megmondóembereknek.

Az már természetesen más kérdés, mit kezdenek azokkal a nézetekkel, amelyek nem egyeznek az övéikkel. Pártunk és kormányunk olvasatában ugyanis éppen a nép egyöntetű akarata kényszerítette ki ezt az új jogszabályt. Így tehát ha valakinek éppenséggel kifogása lenne az újabb kampány, vagy Soros György és a civil szervezetek tervezett megbélyegzése ellen, az kiteheti a véleményét az ablakba. Úgysem számít, hiszen az össznépi kívánsággal (Stop) nem érdemes szembemenni. És még örüljenek az ellenzők - a rosszak, a nem magyarok, mind a milliárdos emberei -, hogy nem torolják meg, amiért nem állnak be a kórusba.

A megmondóemberek pedig nem restellnek erkölcsi és politikai kötelességet emlegetni. Ez számukra egyet jelent a migránsok, Brüsszel, Soros és a civilek elítélésével. A cél egyértelmű: nem engedhetik, hogy bárki megakadályozza őket a haza megmentésében. Értsd: hatalmuk meghosszabbításában.

Szerző

Charles Gati: Bagoly mondja

Az amerikai Freedom House múltheti összefoglaló jelentéséről azt nyilatkozta a magyar kormányszóvivő, hogy az FH „elfogult”. Ezzel egyet lehet érteni. Az FH 1941 óta működik, és azóta elfogult a demokráciák mellett, az áldemokráciák és főleg a diktatúrák ellen. Négy átfogó jelentést ad ki minden évben; nyár elején közli részletes tanulmányait a ma már csaknem 30 posztkommunista államról. (Ezeknek a tanulmányoknak az előkészítésében én is részt vettem a század elején.)

Míg az FH valóban elfogult a demokráciák mellett, a szóvivő elfogult a magyar kormány mellett. Ezért fizetik, ebből él. Mivel egyszer hosszasan elbeszélgettünk washingtoni irodámban, és kifejezetten intelligens embernek ismertem meg, kétlem, hogy vitatná elfogultságát. Komoly arccal nem tudná azt mondani, hogy ő objektív, tárgyilagos, egyáltalán nem egyoldalú vagy részrehajló. Azt mondaná: Még egyszer (ez az egyik kedvenc kifejezése): az FH elfogult.

Egy szóvivő állása megköveteli a pártosságot a jelent és a szocialista realizmust a jövőt illetően. Magyarázatát azonban kifogásolom. Azt mondta ugyanis, hogy az FH-t Soros pénzeli, és ezért kap a magyar kormány rossz osztályzatokat. Ez nem igaz. Az egyik Soros alapítvány valaha valóban támogatta a szervezetet, de a XXI. században csupán néhány ezer dollárt adományozott eleinte, és most már évek óta semmit. Az FH különféle projektjei révén több millió dolláros költségvetésének 86 százalékát a szövetségi kormánytól, elsősorban a State Departmenttől kapja. Az amerikai külügynek ugyanis sokkal többe kerülne, ha saját embereivel készíttetné el ezeket az átfogó tanulmányokat.

Tény, hogy Magyarország a maximális 100 pontból csak 72-őt kapott. Fájó, hogy – a posztkommunista országok között – az észtekkel, a szlovénokkal és a csehekkel együtt valaha élenjáró Magyarország most az Európai Unió legkevésbé demokratikus állama lett. Holtversenyben elsőből utolsó. Bulgária 80 pontot kapott, sőt Szerbia a maga 73 pontjával is jobban teljesít. De ha én – Isten őrizz – a magyar kormány szóvivője lennék, az FH jelentésének két másik részletét emelném ki.

Az egyiknek Orbán Viktor is örülhetne, ami maga a jelentés főcíme: Democracy in Crisis. A demokráciák krízise nem újkeletű, de az FH szerint 2017 a legrosszabb év volt évtizedek óta. Igaz, még mindig vannak tökéletes vagy majdnem tökéletes országok – például a 100 pontos Finnország, Norvégia és Svédország, a 99 pontos Kanada és Hollandia, a 98 pontos Ausztrália, Luxemburg, Új-Zéland és Uruguay. Nem véletlen, hogy ezekben az országokban a szabadság a jóléttel párosul. Ám az FH által igazolt tendencia, ismerjük el, rossz.

A másik érdekes részlet az Egyesült Államok gyönge, 86 pontos szereplése. A független Freedom House ilyen kritikusan - elfogultság nélkül, tárgyilagosan - bánt azzal a kormánnyal, amely költségvetésének 86 százalékát fedezi. A kemény kritika nélkülözhetetlensége jó példával szolgál a mai magyar kormánynak is.

Szerző
Charles Gati

A szavazó ahol tud, segít

Kezdetben vala a szántód-zamárdi népszavazás a település szétválásról. A tartalmi vita arról szólt, hogy melyik településé legyen a 2 milliárd forint összegű helyi iparűzési adó. A 2 milliárdos bevétel forrása a Szántód és Tihany közötti komp volt, amelyet a közös önkormányzatból Szántód elszakított a saját 500 lakosa számára a 2200 lakosú Zamárditól. Hogyan sikerült ez a politikai ügylet?

Szántód-Zamárdi 1997-es helyi népszavazásában 7 választási fordulót kellett tartani, mert a közös önkormányzat polgármesteri hivatala folyamatosan felvette a népszavazási névjegyzékbe a környező településekről erre az alkalomra „beköltöző” választópolgárokat, akik a népszavazáson nem vettek részt, így rendre érvénytelen maradt a voksolás. Majd az ellenfél is felfedezte a választási turizmusban rejlő lehetőségeket, és ő is „beköltöztetett” népszavazókat. Még a korabeli Alkotmánybíróság is döntött az ügyben, és megsemmisítette a népszavazás eredményét. A 7. forduló után minden polgár és minden hatóság belefáradt a küzdelembe, győzött a törvénytelenség. A 7. népszavazási fordulót követően 12 évig pereskedtek a szétvált települések a közös vagyon megosztásán, majd Zamárdi vesztett.

A választási turizmus a 2006. évi parlamenti választáson már a második fordulóra megjelent: az akkor „igazolással” szavazókkal próbáltak egyes jelölteket parlamenti helyhez juttatni. A szórványos jelenség - korabeli feltételezések szerint a Fidesz szervezésében - 2010-re vált nagyüzemi méretűvé, amikor valakik már az első forduló előtt tömegesen ösztönözték egyes választókerületekben (pl. Budapest XI. kerület) az igazolással szavazást. Amerikai példa alapján azt is adaptálták a magyar választásra, hogy az igazolással szavazók csak vasárnap késő délután jelentkeztek szavazásra, így a felkészületlen választási irodák (szavazókörök) előtt hosszú sorok alakultak ki. Kitört a botrány. Az Országos Választási Bizottság vasárnap este nem engedte közzétenni az eredményeket, arra a jogi érvre hivatkozva, hogy a 19 óra után még sorban állókat nem szabad „befolyásolni” az eredmények kihirdetésével. A választási turizmus okozta botrány jól megalapozta a közhangulatot a Fidesz kétharmados parlamenti győzelmének kihirdetéséhez.

2014-re a választási turizmus már az országhatárt is átlépte. Monokon az akkori polgármester Kossuth szülőházába engedte bejelentkezni az Ukrajnából érkező és kedvezményes honosításban bízó embereket. Soroksáron másfél év alatt ezren jelentkeztek be lakcímmel egy kis szállodába.

2018-ra a jelenlegi kormány nemzetközi szintre emelte a szavazatszerzést. Letelepedési engedélyt és önkormányzati választójogot kapnak azok a (többségükben) kínaiak, akik magyar államkötvényt vásároltak. A létszámuk már meghaladja a kétezret, családtagjaik száma a háromezret. Tekintettel a letelepedési engedélyre, hamarosan magyar állampolgárságot és ezzel együtt országgyűlési választójogot is kaphatnak a kérelmezők.

Gyurcsány Ferenc nemrégiben beszámolt arról, hogy az ukrán határ mellett van olyan romos ház, amelybe több mint kétszázan vannak lakcímre bejelentve. A lakcím-nyilvántartó hatóságok azonban hallgatnak erről.

A köztársasági elnök április 8-ra kitűzte a választást. A határon túli magyarok kedvezményes állampolgárságának szervezése gőzerővel folyik. Napjainkban elkészülnek a választási névjegyzékek. Vajon mennyi lakcím nélküli új állampolgár és lakcímmel rendelkező személy kerül be a választójogosultak közé? És mennyi külföldön élő magyar állampolgár nem szavazhat majd, mert kizárólag a követségeken és személyesen engedélyeznék számára a szavazást?