António Guterres: A migráció igazi lehetőség

A migráció erősíti a gazdasági növekedést, csökkenti az egyenlőtlenségeket és összeköti a különböző társadalmakat. A migránsok nagy része törvényesen él és dolgozik. Ugyanakkor a migráció politikai feszültségek forrása is lehet, valamint emberi tragédiákhoz is vezethet, amikor a diszkriminációval és túlkapásokkal szembesülő elkeseredett emberek az életüket kockáztatva indulnak útnak.

FOTÓ: AFP/ALESSANDRO FUCARINI

FOTÓ: AFP/ALESSANDRO FUCARINI

A demográfiai nyomás és a klímaváltozás hatására valószínűsíthetően a következő években tovább folytatódik a migráció. A nemzetközi közösségnek viszont van választási lehetősége. Dönthetünk arról, hogy a migráció a jólét és a nemzetközi szolidaritás forrása legyen, vagy pedig az embertelenség és a társadalmi súrlódások szinonimája.

Első ízben tárgyalnak a kormányok az Egyesült Nemzetekben egy migrációról szóló átfogó nemzetközi megállapodásról. Az egyezmény formailag nem szerződés lesz, és nem jelent kötelezettségeket az államok számára. Ehelyett egyedülálló lehetőséget biztosít a vezetők számára, hogy a migránsokat övező káros képzetek ellen fellépjenek, és egy közös jövőképet fogalmazzanak meg arról, hogy miként tehető a migráció elfogadhatóvá mindenki számára.Ez egy sürgős feladat. Nemrég a rabszolgaként eladott migránsokról szóló videó mutatta meg, hogy mi történhet akkor, amikor a tömeges migrációt nem kezeljük hatékonyan.

Miként vethetünk véget ezeknek az igazságtalanságoknak? A gondolkodásunkat három alapvető szempontnak kell irányítania. Elsőként el kell fogadnunk és tudatosítanunk kell a migrációval járó előnyöket, amelyek sokszor feledésbe merülnek a nyilvános vitákban.

Ugyanis a migránsok mind a befogadó, mind a származási országaik működéséhez nagymértékben hozzájárulnak. Olyan munkákat is elvállalnak, amelyeket helyi munkaerővel nem lehet betölteni. Sok feltaláló és vállalkozó van közöttük. A migránsok közel fele nő, akik a jobb élet és munkalehetőségek reményében vándoroltak el. A migránsok által a származási országukba hazautalt összeg tavaly majdnem elérte a 600 milliárd amerikai dollárt, amely háromszor több a fejlesztési segélyek összegénél.

A legfőbb kihívást az jelenti, hogy miközben a migráció hasznait maximalizáljuk, véget vessünk a visszaéléseknek, amelyek pokollá teszik a migránsok egy részének életét.

Másodsorban az államoknak meg kell erősíteniük a migránsok kezelését és védelmét alátámasztó jogállamiságot. Szükségtelenül károsítják a gazdaságot és akaratlanul ösztönzik az illegális migrációt azok a hatóságok, amelyek jelentős akadályokat gördítenek a migráció elé, vagy korlátozzák a migránsok munkavállalását. Azok az emberek, akik el akarnak vándorolni, de megtagadják tőlük a törvényes utazás lehetőségét, olyan irreguláris módok választására szorulnak, amelyekkel veszélybe kerülhetnek, és amelyek aláássák a kormányok autoritását.

A legjobb módja annak, hogy véget vessünk a jogtalanságnak és a visszaéléseknek, ha a kormányok több legális migrációs lehetőséget vezetnek be. Az államoknak még inkább együtt kell dolgozniuk annak érdekében, hogy a migráció előnyeiből egyformán részesüljenek, például közösen azonosítva egy adott ország olyan munkaerőhiányát, amelyet a másik országból érkező migránsok betölthetnek.

Harmadrészt hatékonyabb nemzetközi együttműködésre van szükségünk ahhoz, hogy megvédjük a védtelen migránsokat és menekülteket, valamint vissza kell állítanunk a nemzetközi jognak megfelelő menekültügyi rendszer egységét.

A tengereken és sivatagokon átkelni próbáló emberek tízezreinek halála nem csak emberi tragédia. A szervezetlen tömeges vándorlások a kilátástalan körülmények között azt a hatást keltik, hogy a határok veszélyben vannak, és a kormányok nem urai a helyzetnek. Ez pedig szigorú határellenőrzésekhez vezet, amely így aláássa közös értékeinket, és állandósítja a tragédiákat.

Sürgősen cselekednünk kell azok érdekében, akik a tranzit táborokban rekedtek, vagy visszaélésekkel szembesülnek akár Dél-Amerikában, akár Észak-Afrikában. Egy olyan ambiciózus tervet kell megalkotnunk, amelynek segítségével letelepíthetjük azokat, akiknek nincs hova menniük.

További lépéseket kell tennünk a fejlesztési segélyek, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése és a konfliktusmegelőzés terén azért, hogy megakadályozzuk az emberek tömeges, szabályozatlan mozgását. A migrációnak nem kell a szenvedéssel egyenértékűnek lennie.

Hatalmunkban áll kialakítani egy olyan világot, amelyben örömmel fogadjuk a migrációt és annak pozitív hatásait. Az idei év egy mérföldkő lehet azon az úton, amely elvezet a valóban működőképes migrációhoz.

Szerző

Aljasság

Minden egészséges nemzetnek szüksége van értelmiségi rétegre, mely élére áll, és az „írástudók felelősségével” vezeti azt. Ilyen módon mutatkozik be honlapján a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ), mely magáról szerényen azt is írja: „megkerülhetetlen szellemi központja, erőforrása az országnak.”

No, itt a baj! Ha ez a társaság valóban a társadalom élén állónak képzeli magát, és ebben kormányzati hátszelet élvezhet – az csúnya világot támaszt föl. Szaporodnak a gipsz-Horthyk az országban, buzgón élesztgetik a kultuszát, nem épp a hatalom ellenére.

Most azonban szintet lépett az aljasság – és ne horkanjunk föl a szón! –, tudniillik „vitéz nagybányai Horthy Miklós néhai kormányzónkra, és kedves menyére, munkatársára, özv. Horthy Istvánné, született Edelsheim Gyulai Ilona grófnőre” szentmisén emlékeznek meg „szeretettel és tisztelettel” január 27-én a belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban – amint azt a 444 észrevette. A szervező a KÉSZ.

A történelemben járatosabbak is ráncolják a homlokukat, ugyan mitől jeles dátum a Horthy família életében január 27. Semmitől. Ezen a napon szabadították viszont fel az auschwitzi haláltábort. Horthynak emlékmisével hódolni a háború és a holokauszt történetének emblematikus napján igazán keresztényi gondolat. Ráadásul méltatja majd az őt oly takaratlanul tisztelő Boross Péter ex-miniszterelnök és Szakály Sándor is, aki idegenrendészeti problémának nevezte a magyarországi zsidók Kamenyec-Podolszkba történt deportálását és lemészárlását.

Most még csak egy napon emlékezünk, de eljöhet az idő, amikor majd egyszerre! Amikor már olyanra schmidtmáriázzák össze a történelmet, hogy Horthy szabadította fel a haláltábort, ami persze nem is létezett. 56-ot már sikerült szétmázolniuk. Nagy Imre helyett egy ócska ripacs lett a forradalom hőse.

Egyre riadtabban nézzük, mit hoz a múlt.

Szerző

E-NER-gia

Számomra rejtélyes okokból az Orbán-kabinet - és különösképp Lázár János - láthatólag valamiféle energiaszakértői szerepre tör. Szinte nem telik el tájékoztató, hogy a miniszter ne dobna be sármosan egy-két "adatot" az energetika kusza világából. Pontosan úgy, hogy az egyszeri néző azt lássa: na, ez az ipse, ez aztán igazán ért hozzá. "Kérem, ez így meg így van. Ezért ezt meg ezt tesszük, szerényen megint megmentve a hazát." Nagyjából ekképp. Bennem azonban - fájdalom - e lehengerlő modor kevéssé fedi el magát a tartalmat. Egy-egy ilyen kör után tekintetem kimerevedik, üvegessé válik, és a pillanatnyi sokkból csak valami cifrasággal tudom kivágni magam: de hisz ez nem így van! És nem is úgy! Pont az ellenkezője az igaz!

Ez azért baj, mert a Fidesz a mi milliárdjainkat-ezermilliárdjainkat költi ilyen kamulápokra építve. A legdurvább nyilván a mutyiban fogant paksi bővítés: szükség most biztos nincs rá, építése, árama drága, a nukleáris eljárás veszélyes. Vagy a rezsi(nem)csökkentés propagandája. Állításaikat számtalanszor tényszerűen cáfoltuk. Mindhiába: Lázár János és társai szemrebbenés nélkül darálják tovább a valótlanságokat.

A legújabb: az áramimport rossz, mert sérti kurucos függetlenségünket. Arra kérjük hát elhivatott nemzettársainkat, földjeikre telepítsenek napelemet. A jövőben a hazai áramellátás felét alapoznánk ilyen telepekre, 50 százalék atom mellett.

Na most. Lehet, hogy a NER-kánaánban örökké sütni fog a nap, de ha - valamely kommunista ármány folytán - néha mégis eljő az éj, a termelés a fentiek alapján pont megfeleződik. Mondjuk egy téli délután. És akkor, ha továbbra is szeretnénk mosni, fürdeni, tévézni, pont 50 százaléknyi Soros-áramért kell külföldről könyörögnünk. (Ennek kapcsán érdemes helyén kezelni Lázár János árambehozatali "adatait": az arány valójában ma se éri el a 30 százalékot.) Orbánék importcsökkentő terve tehát leginkább importemelkedéssel fenyeget.

Egy cúgosabb este ugyan a szélerőművek besegíthetnének, de a miniszterelnök a hosszú karú óriásokban migránshívogató ősellenségeket lát. Még csak vitát se nyit a (nem zöld-)szakértők hadával, akik Magyarország adottságait tökéletesnek tartanák ilyenekhez. Nem beszélve arról, hogy akkor mi lesz a "megújuló" termelés zömét ma adó faégetéssel. Na meg a jó öreg szén- és gáztüzelésűekkel. A kiugró igényeket eddig mindig ezek kezelték, suba alatt tartva súlyos környezetszennyezési, hatékonysági és árproblémáikat. Bár eme csipcsup gondok nem érnek fel Lázár János horizontjáig, kérdezhetnők: ha ennyire nem kell a gáz, Orbán miért könyörög érte állandóan Putyinnál? Hovatovább a harci felhívás alapja se érthető: már miért lenne akkora métely az áramimport, ha - drágább belföldi termelést kiváltva - valójában ez Orbán Viktor hőn áhított "olcsó áramának" záloga?

Jó, tudom, ez már uncsi, száraz szakmázás. A lényeg úgyis az a fesztelen magabiztosság, amivel a Fidesz a legócskább mutyikat is lenyeleti az egyszeri választóval.

Szerző