Szász János: körülvesz minket a bestialitás

Publikálás dátuma
2018.01.25 06:45
Fotók: Molnár Ádám
Aki nem tartotta eléggé bátornak A nagy füzetet, most elégedett lehet Szász János új rendezésével. A hentes, a kurva és a félszemű című thriller egy brutális gyilkosságot és annak hátterét mutatja be, naturalista módon.

- Bevállalós film, bevállalós címmel...

- Volt egy másik címváltozat is: A sóhajok hídja. Így hívják azt a rámpát, melyre a vágóhídon fölhajtják az állatokat. Aztán a laborban megkérdeztem egy srácot, akivel együtt dolgoztunk: vasárnap van, két filmcím közül válasszon, melyikre ülne be. Egyértelműen a hentesre voksolt. Végül is, ha a film bevállalós, akkor ne legyen gyáva a címe sem, nemde?

- Hogy talált rá az eredeti bűnügyre?

- Nagyon híres eset volt ez, még egy dal is maradt utána: „Lédererné, mi van a kosárban, Kudelkának keze, feje, lába...” Lédererné a hetvenes években kultikus virágárus volt a Vámház kőrúton. A történetet már főiskolás koromban kinéztem magamnak, az fogott meg benne, hogy többször ölték meg ezt a szerencsétlen embert, kétszer is visszapofozták őt az életbe, de akkor is addig járt a kútra, míg fel nem darabolták. Elképesztő szenvedélyek vannak ebben a történetben – kicsit olyan, mint Bartók Béla A csodálatos mandarinja.

- Miért izgatja a kegyetlenség?

- Biztos van bennem egy örökletesség talán a szüleim történelmisége révén – ebből sosem csináltam titkot –, ám valójában egy kedves papucs vagyok. Mindig a jó és a rossz ambivalenciája izgatott, így van ez A hentes, a kurva és a félszemű esetében is.

- A szex és az erőszak terén meddig lehet elmenni? Feszegeti a határokat?

- Hatvanéves leszek jövőre, annyi mindent elértem és szúrtam el az életemben, hogy mára nagyon felértékelődött számomra a művészi szabadság. A film egy bestiális ügyet mutat be. Ez a bestialitás egyébként körülvesz minket: minap megnéztem a Kék fényt és úgy éreztem, hogy a filmem kismiska a tévében látott, a feleségét feldaraboló és kályhában elégető férfi esetéhez képest.

- Manapság nehezen tudni, hogy hol a határ a meztelenség ábrázolásával kapcsolatban. Soha nem fordult meg a fejében, hogy direktben mutasson meg nemi szerveket?

- Nem, pedig elég sok mindent megmutatunk mi is. Vékony mezsgyéjét alkotják a filmeseknek azok, akik frontális meztelenségben gondolkodnak. Láttam én is persze az Intimitást, a Ken Parkot vagy a Love-ot, de nem támadt arra gusztusom, hogy kövessem ezt a stílusvilágot.

- Miért, öncélúnak tartja ezeket a filmeket?

- Elmenni a falig nem jelenti azt, hogy meg kell mutatni mindent – legalábbis az én világomban. Persze ezek jó filmek, talán a Love-ot kivéve, de nem azért, mert kendőzetlenül mutatta meg az emberi testet, hanem mert a története unalmas volt.

- Miért döntött a fekete-fehér színvilág mellett?

- A fekete-fehérnek van lírája, poézise. A film noir nagy hatással volt rám és Máthé Tibor operatőrre is: mi úgy dolgozunk, mintha testvérek lennék. Ő idősebb nálam, így a szabadságvágya erősebb, mint az enyém. Tisztára olyan most ő, mint egy tizenhét éves.

- Hegedűs D. Géza brutálisan meghízott a szerep kedvéért.

- Ez az ő döntése volt. Mondtam neki, rendben, de akkor legyél már kopasz is és hordjál furcsa kínai bajuszt. Géza, a szó legnemesebb értelmében egy igazi dögös kaméleon, aki minden szélsőséget tud. Olyan, mint a A nagy füzet főszereplője, Molnár Piroska. Olyan széles skálán játszanak, hogy csodálatos velük futni – másképp ezt nem is tudnám megfogalmazni ezt az élményt.

- Nagy Zsolt alakítása is energikus, olyan mintha bármelyik pillanatban robbanhatott volna.

- Így van. Zsoltot is régóta ismerem és elképesztő erejű színész lett, mondta, hogy a félszemű karaktere az „egy”. Semmi több. Egy tömbből van faragva, egy akarata, egy indulata van. Amikor én próbáltam neki színeket adni, Zsolt visszautasította. Igaza volt. Mindig van egy pont, amikor a színész már sokkal többet tud a szerepéről, mint a rendező. De Gryllus Dorkáról is érdemes beszélni: a szélsőséges, a film első hét percében, a prostituáltak életét bemutató jelenetsorban látható dolgokat forró profizmussal oldotta meg, nem is tudom, hogy bárki más képes lett volna-e erre.

- Enyedi Ildikó Oscar jelölése apropóján Havas Ágnes azt mondta: az új filmes aranykort annak idején A nagy füzet nyitotta.

- Soha ennyi pénz nem volt magyar filmre, nem is készült ennyi korábban. A Filmalap is változik, reformálódik, sőt, lehet beszélgetni velük – ez nagyon fontos. Amikor elindult a Vajna rendszer akkor sem gondoltam azt, hogy akkora baj van, hogy azt a nyilvánosság előtt kell kitárgyalni. Enyedi Ildikó jelölése óriási dolog, nagyon boldog vagyok, imádom a filmjeit, rettenetesen drukkolok neki. A magyar film sikerének pedig örülni kell. Most kifejezetten komfortosnak érzem a rendszert. Mármint a filmes rendszert, nem a politikait.

- Van valamilyen művészi vagy ideológiai kapcsolatot a most készülő magyar filmek esetében?

- Nem, szerintem nincs új magyar hullám, hacsak nem az tart össze minket, hogy nagyon különbözőek vagyunk. A konformizmus nagyon veszélyes, de szerencsére Magyarországon nincs ízlésdiktatúra.

Névjegy
Szász János Budapesten született 1958-ban. Balázs Béla-díjas magyar színház- és filmrendező. 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán, majd átigazolva a filmrendező szakra 1986-ban diplomázott. Filmrendezőként 1988 óta, színházi rendezőként 1990 óta aktív. A nagy füzet (2013) című műve bejutott az Oscar-shortlistre a legjobb idegennyelvű film kategóriában.

Nincs kiút

Zsigeri dráma és sötét bűnfilm Szász János legújabb rendezése. Címe beszédes, mivel pontosan három karakterre fókuszál: a hentesre, a kurvára és a félszeműre. A film valódi történetet dolgoz fel, egy brutális gyilkosságot, mely az első világháború után történt meg. Szász ragaszkodott a korhűséghez és ez a mű legnagyobb ereje: a fekete-fehér, bűnös és kegyetlen világ atmoszfája meghatározza a szereplőit is. A méltatlan és élhetetlen világ szereplőitől igen távol áll a morál, sőt, a Nagy Zsolt által alakított félszemű tulajdonképpen csak egy tompaagyú véglény, a háborúban minden humánusságát elveszítő állat – a szó legalapvetőbb értelmében.

Felesége, a kurva – akit Gryllus Dorka alakít – legalább számító. Érdekes, a kis, nyomasztó falu Hegedűs D. Géza által megformált kiskirálya, a hentes a legszimpatikusabb figura, hiszen legalább szerelembe képes esni – legalábbis a saját mércéje szerint. Az érzelem, melynek alapja az elvakult birtoklási vágy, végül végzetes szituációhoz vezet. Szász János ezzel a művével visszanyúlt a több mint húsz évvel ezelőtt készült Woyzeck világához, ám annál sokkal dísztelenebb történetet rakott most Máthé Tibor lenyűgöző képei és a három főszereplő kimagasló játéka mögé. Ami biztos: kockáztatott. Talán maga sem tudja, mekkorát.

Behódolók és hódoltatók

Publikálás dátuma
2019.02.21 21:03

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Ritka szerencse, hogy olyan könyv kerül a kezükbe, amely olvastatja magát. Még ritkább, ha a könyv annyira fellelkesíti az olvasót, hogy az a befejezése után elölről kezdi az egészet. Spiró György a saját bevallása szerint ritkán dicsér, pláne a szerző jelenlétében, ám szerda este az Írók Boltjában ezt tette: már másodszorra jár Murányi Gábor újságíró, történész könyvének a végén. A sajtó szövedéke című, a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent kötet huszadik századi sajtóhistóriákat idéz meg az 1920-as évektől napjainkig, Murányi Gábor harmincéves munkájának a gyümölcse. – Részben annak a története, hogy minden korszakban önként, dalolva vagy kényszerből bőven akadtak olyan újságírók, akik behódoltak az aktuális rendszernek – mondta Murányi Gábor a könyvbemutatón. Murányi nemcsak a sajtóarchívumok aranybányáit kutatta, hanem a levéltárakban annak is utáni járt, kik voltak a hódoltatók, és a sajtó olykor kevésbé ismert hőseit, szemtanúit, a sorok közötti írás gyakran álneves szerzőit is felkereste. A történészi szemléletet, a tények szenvedélyes szeretetét helyezte előtérbe – méltatta Spiró a szerzőt. A sajtó szövedéke rendkívül csábítóan kezdődik: megidézi a Horthy-rendszer sajtóját, mit és hogyan írtak Sztálin születésnapjáról, halálának „megünnepléséről” vagy Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjáról. – Az ember hajlamos arra, hogy elődei disznóságait iróniával, gúnnyal szemlélje, de ennek a könyvek a közepe táján elkezdenek sorjázni a pozitív hősök, szerethető figurák – tette hozzá Spiró György. Murányi Gábor tizenhat és fél évig volt a Magyar Nemzet újságírója, hőseinek, történeteinek egy részét ennek a viharos sorsú lapnak a múltjából idézi meg. Ilyen például Sibelka-Perleberg Arthur, aki inkognitóját mindvégig megőrizve, Tempefői, illetve Lénárd János álnéven publikált az 1940-es években. II. Bajor Lajosról írt egész oldalas cikket Őrült vagy cézár? címmel úgy, hogy abban bárki ráismertetett Hitlerre. A náci diktátort Weninger Antal (aki legtöbb írását Bánfalvy Szilárd néven jegyezte) is a tollhegyére tűzte: „A paranoiás sokszor éveken, évtizedeken át vezető szerepet játszhat (…), mindenkor logikus, olyakor imponálón éles gondolkodásúnak látszik” – olvasható a paranoiásokról írt orvosi szakcikkében. A sajtó szövedékében olvashatunk a „leülő emberekről” is, akik sajtóperek idején vállalták a börtönt a beperelt cikkek szerzőit óvva, továbbá a Népszava legendás cikkéről, amely „mélységes megrendeléssel” tudósított Sztálin betegségéről, újságok megpuccsolásáról, megszüntetéséről és összevonásáról, előfizetői listák ellopásáról, is. Spiró György szerint akár az 1930-as, akár az 1960-as évek újságait lapozzuk fel, ugyanolyan mondatokra bukkanhatunk, mint a mai magyar sajtóban. − Ez annyira nem jó, de mindenesetre azt mutatja, hogy Magyarország folytonos, nem megy sehová – mondta az író.  

Lehet jelentkezni a tao-pénzekért

Publikálás dátuma
2019.02.21 19:26
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Mától lehet beadni az előadó-művészeti szervezetek többlettámogatásra vonatkozó igénybejelentést - jelent meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) weboldalán. A tao január 1-i megszüntetése után a tavalyi adóösszegnek megfelelő 37,5 milliárd forint elosztásáról a minisztérium által kijelölt kulturális grémium dönt. Az igénybejelentéseket a színház- és táncművészeti kategóriákban a beérkezéstől számított 30 napon belül, a zeneművészeti kategóriában a Nemzeti Komolyzenei Stratégia elfogadását követően bírálják el.
Szerző
Témák
TAO