Szász János: körülvesz minket a bestialitás

Publikálás dátuma
2018.01.25 06:45
Fotók: Molnár Ádám
Aki nem tartotta eléggé bátornak A nagy füzetet, most elégedett lehet Szász János új rendezésével. A hentes, a kurva és a félszemű című thriller egy brutális gyilkosságot és annak hátterét mutatja be, naturalista módon.

- Bevállalós film, bevállalós címmel...

- Volt egy másik címváltozat is: A sóhajok hídja. Így hívják azt a rámpát, melyre a vágóhídon fölhajtják az állatokat. Aztán a laborban megkérdeztem egy srácot, akivel együtt dolgoztunk: vasárnap van, két filmcím közül válasszon, melyikre ülne be. Egyértelműen a hentesre voksolt. Végül is, ha a film bevállalós, akkor ne legyen gyáva a címe sem, nemde?

- Hogy talált rá az eredeti bűnügyre?

- Nagyon híres eset volt ez, még egy dal is maradt utána: „Lédererné, mi van a kosárban, Kudelkának keze, feje, lába...” Lédererné a hetvenes években kultikus virágárus volt a Vámház kőrúton. A történetet már főiskolás koromban kinéztem magamnak, az fogott meg benne, hogy többször ölték meg ezt a szerencsétlen embert, kétszer is visszapofozták őt az életbe, de akkor is addig járt a kútra, míg fel nem darabolták. Elképesztő szenvedélyek vannak ebben a történetben – kicsit olyan, mint Bartók Béla A csodálatos mandarinja.

- Miért izgatja a kegyetlenség?

- Biztos van bennem egy örökletesség talán a szüleim történelmisége révén – ebből sosem csináltam titkot –, ám valójában egy kedves papucs vagyok. Mindig a jó és a rossz ambivalenciája izgatott, így van ez A hentes, a kurva és a félszemű esetében is.

- A szex és az erőszak terén meddig lehet elmenni? Feszegeti a határokat?

- Hatvanéves leszek jövőre, annyi mindent elértem és szúrtam el az életemben, hogy mára nagyon felértékelődött számomra a művészi szabadság. A film egy bestiális ügyet mutat be. Ez a bestialitás egyébként körülvesz minket: minap megnéztem a Kék fényt és úgy éreztem, hogy a filmem kismiska a tévében látott, a feleségét feldaraboló és kályhában elégető férfi esetéhez képest.

- Manapság nehezen tudni, hogy hol a határ a meztelenség ábrázolásával kapcsolatban. Soha nem fordult meg a fejében, hogy direktben mutasson meg nemi szerveket?

- Nem, pedig elég sok mindent megmutatunk mi is. Vékony mezsgyéjét alkotják a filmeseknek azok, akik frontális meztelenségben gondolkodnak. Láttam én is persze az Intimitást, a Ken Parkot vagy a Love-ot, de nem támadt arra gusztusom, hogy kövessem ezt a stílusvilágot.

- Miért, öncélúnak tartja ezeket a filmeket?

- Elmenni a falig nem jelenti azt, hogy meg kell mutatni mindent – legalábbis az én világomban. Persze ezek jó filmek, talán a Love-ot kivéve, de nem azért, mert kendőzetlenül mutatta meg az emberi testet, hanem mert a története unalmas volt.

- Miért döntött a fekete-fehér színvilág mellett?

- A fekete-fehérnek van lírája, poézise. A film noir nagy hatással volt rám és Máthé Tibor operatőrre is: mi úgy dolgozunk, mintha testvérek lennék. Ő idősebb nálam, így a szabadságvágya erősebb, mint az enyém. Tisztára olyan most ő, mint egy tizenhét éves.

- Hegedűs D. Géza brutálisan meghízott a szerep kedvéért.

- Ez az ő döntése volt. Mondtam neki, rendben, de akkor legyél már kopasz is és hordjál furcsa kínai bajuszt. Géza, a szó legnemesebb értelmében egy igazi dögös kaméleon, aki minden szélsőséget tud. Olyan, mint a A nagy füzet főszereplője, Molnár Piroska. Olyan széles skálán játszanak, hogy csodálatos velük futni – másképp ezt nem is tudnám megfogalmazni ezt az élményt.

- Nagy Zsolt alakítása is energikus, olyan mintha bármelyik pillanatban robbanhatott volna.

- Így van. Zsoltot is régóta ismerem és elképesztő erejű színész lett, mondta, hogy a félszemű karaktere az „egy”. Semmi több. Egy tömbből van faragva, egy akarata, egy indulata van. Amikor én próbáltam neki színeket adni, Zsolt visszautasította. Igaza volt. Mindig van egy pont, amikor a színész már sokkal többet tud a szerepéről, mint a rendező. De Gryllus Dorkáról is érdemes beszélni: a szélsőséges, a film első hét percében, a prostituáltak életét bemutató jelenetsorban látható dolgokat forró profizmussal oldotta meg, nem is tudom, hogy bárki más képes lett volna-e erre.

- Enyedi Ildikó Oscar jelölése apropóján Havas Ágnes azt mondta: az új filmes aranykort annak idején A nagy füzet nyitotta.

- Soha ennyi pénz nem volt magyar filmre, nem is készült ennyi korábban. A Filmalap is változik, reformálódik, sőt, lehet beszélgetni velük – ez nagyon fontos. Amikor elindult a Vajna rendszer akkor sem gondoltam azt, hogy akkora baj van, hogy azt a nyilvánosság előtt kell kitárgyalni. Enyedi Ildikó jelölése óriási dolog, nagyon boldog vagyok, imádom a filmjeit, rettenetesen drukkolok neki. A magyar film sikerének pedig örülni kell. Most kifejezetten komfortosnak érzem a rendszert. Mármint a filmes rendszert, nem a politikait.

- Van valamilyen művészi vagy ideológiai kapcsolatot a most készülő magyar filmek esetében?

- Nem, szerintem nincs új magyar hullám, hacsak nem az tart össze minket, hogy nagyon különbözőek vagyunk. A konformizmus nagyon veszélyes, de szerencsére Magyarországon nincs ízlésdiktatúra.

Névjegy
Szász János Budapesten született 1958-ban. Balázs Béla-díjas magyar színház- és filmrendező. 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán, majd átigazolva a filmrendező szakra 1986-ban diplomázott. Filmrendezőként 1988 óta, színházi rendezőként 1990 óta aktív. A nagy füzet (2013) című műve bejutott az Oscar-shortlistre a legjobb idegennyelvű film kategóriában.

Nincs kiút

Zsigeri dráma és sötét bűnfilm Szász János legújabb rendezése. Címe beszédes, mivel pontosan három karakterre fókuszál: a hentesre, a kurvára és a félszeműre. A film valódi történetet dolgoz fel, egy brutális gyilkosságot, mely az első világháború után történt meg. Szász ragaszkodott a korhűséghez és ez a mű legnagyobb ereje: a fekete-fehér, bűnös és kegyetlen világ atmoszfája meghatározza a szereplőit is. A méltatlan és élhetetlen világ szereplőitől igen távol áll a morál, sőt, a Nagy Zsolt által alakított félszemű tulajdonképpen csak egy tompaagyú véglény, a háborúban minden humánusságát elveszítő állat – a szó legalapvetőbb értelmében.

Felesége, a kurva – akit Gryllus Dorka alakít – legalább számító. Érdekes, a kis, nyomasztó falu Hegedűs D. Géza által megformált kiskirálya, a hentes a legszimpatikusabb figura, hiszen legalább szerelembe képes esni – legalábbis a saját mércéje szerint. Az érzelem, melynek alapja az elvakult birtoklási vágy, végül végzetes szituációhoz vezet. Szász János ezzel a művével visszanyúlt a több mint húsz évvel ezelőtt készült Woyzeck világához, ám annál sokkal dísztelenebb történetet rakott most Máthé Tibor lenyűgöző képei és a három főszereplő kimagasló játéka mögé. Ami biztos: kockáztatott. Talán maga sem tudja, mekkorát.

Nemes Jeles László nyerte a legjobb rendező díját Pekingben

Publikálás dátuma
2019.04.23 17:40

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Clara Royer, Jakab Juli, Dobos Evelin és Rajk László is részt vett a Napszállta kínai premierjén.
A Napszállta című filmjéért Nemes Jeles László vehette át a legjobb rendezőnek járó díjat a Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon – közölte a Magyar Nemzeti Filmalap az MTI-vel kedden. A nagyszabású seregszemle a hétvégén ért véget, a zsűri elnöke Rob Minkoff amerikai rendező-producer volt. Az Oscar-díjas Nemes Jeles Lászlóval együtt Clara Royer, Jakab Juli, Dobos Evelin és Rajk László is részt vett a Napszállta kínai premierjén – írja a közlemény. A Napszállta operatőre Erdély Mátyás, zeneszerzője Melis László, sound designere Zányi Tamás, casting directora Zabezsinszkij Éva, díszlettervezője Rajk László, jelmeztervezője Szakács Györgyi volt. Nemes Jeles László a forgatókönyvet együtt jegyzi Clara Royer-vel és Matthieu Taponier-vel, utóbbi egyben a film vágója is. A film főszereplői Jakab Juli (Leiter Írisz) és a román Vlad Ivanov (Brill Oszkár). A közel száz tagú szereplőgárda nemzetközi összetételű, a magyarok mellett román, lengyel és német színészek is játszanak a filmben. A Napszállta a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával a Laokoon Filmgroup gyártásában, a francia Playtime-mal koprodukcióban készült Sipos Gábor és Rajna Gábor producerek vezetésével. Világpremierje a velencei filmfesztivál versenyprogramjában volt, ahol elnyerte a legjobb film díját a nemzetközi filmkritikusok szövetségétől, a FIPRESCI-től. Nemes Jeles László filmjét már a világpremier előtt csaknem 70 ország forgalmazója vásárolta meg – olvasható a közleményben.
Szerző

Hangok várjátéka

Publikálás dátuma
2019.04.23 10:30

Fotó: Népszava/ Draskovics Ádám
Kodály Zoltán öröksége megelevenedett a homokhátságban. A Budapesti Fesztiválzenekar Közösségi Hét programján gyerekek játszottak világhírű művészekkel. Egyenrangú partnerként.
A hárfaszóló elején még le-leestek az izgő-mozgó gyerekek alkalmi hangszerei, Marcel Tournier: Sonatine-jának igazán csendes részeinél azonban már mindenki elhalkult. A Budapesti Fesztiválzenekar közösségi hetének Zenevár című programján Kiskunfélegyházán, az Aranyalma Népmesepontban, a Mesevárban jártunk. Tojástartó-befőttes gumival, műanyag flakon színes cukorkákkal – a gyerekek tudják, hogy nem létezik olyan tárgy, ami valójában nem hangszer. És tudják ezt az együttes művészei is. Tizenöt muzsikus és nagyjából száz gyerek – együtt játszanak. „Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy karmester-király. Országának lakói, a nemesek, udvarhölgyek és lovagok mind-mind örömmel engedelmeskedtek a királyi varázspálca intésére. Így lett a Zenevárban a káoszból rend és a zajongásból harmónia. Saját készítésű hangszereinkkel együtt mi is vendégei lehetünk ennek az országnak, amelynek neve: Zenekar.” - szól Illési Erika meséjének eleje. „Minden családban vannak örök lázadók, kételkedők, kicsit cinikusok – ő a cselló”- hangzik a különleges jellemzés, ami tökéletesen illeszkedik a mesébe. A Mesélő első megszólalásuk előtt egyenként bemutatja a vonós, rézfúvós és fafúvós hangszereket felvetve az obligát kérdést is: hogyan lehet fafúvós hangszer a fuvola? A csellót nagyon sok gyerek felismeri, a fuvolát öten-hatan, a klarinétot többen, a fagottnál csak három kéz lendül a magasba. Szomorúan tapasztalhatjuk a világ múló dicsőségét: a legismertebb magyar fagott-dallam, a valaha volt Tévémaci főcímzenéje, Vajda József műve hallatán egyetlen gyerek arca sem derül fel, csak mi felnőttek mosolygunk némi nosztalgiával. Az egy órás programba belefért Hacsaturján és Dittersdorf, Strauss, és charlestone is. A gyereksorokat pásztázva látszott, hogy ragtime-ot hallva nagyon nehéz mozdulatlannak maradni, a hangos rézfúvós zene alatt viszont befogott fél füllel is jól lehet táncolni. A Mesélő a két széksor között perdül táncra egy-egy kisfiúval, a király pedig hiába király, nem tudja, mire való a hatalmas fakard, Hacsaturján: Kardtánca közben vívás helyett inkább bohóckodni kezd. Viszont bebizonyítja, hogy a fából készült szék éppúgy alkalmas dobolásra, mint a hangszere. A záróakkord, Susato: Mór indulója papír tojásdobozokon lévő befőttes gumik pengetésével és a műanyag flakonokban zörgő színes cukorkák rázásával válik igazivá, a közös zenélés végénél pedig kiderül, amit profi zenekarokat hallva is tapasztal néha a koncertjáró: karmesteri leintés ide, utolsó akkord oda, egy több mint száztagú alkalmi együttesben nem ritmust tartani, nem dinamikát mozgatni és tökéletesen intonálni nehéz igazán, hanem egyszerre befejezni. 

Műsor

A királylány Bernard Andres: Dal Marcel Tournier: Sonatine, Op.30 – I. tétel Polónyi Ágnes - hárfa A királyi család Johann és Joseph Strauss: Pizzicato-polka Carl von Dittersdorf: g-moll kvintett – I. tétel Bíró Ágnes, Illési Erika – hegedű Bolyki László – brácsa Szabó Péter – cselló Lévai László – nagybőgő A nemesek és udvarhölgyek Norman Hallam: Táncszvit – I. Waltz, II. Bossanova III. Quickstep, IV. Charleston Varga Fruzsina – fuvola Berta Bea – oboa Csalló Roland – klarinét Tallián Dániel -fagott A lovagok Tom Hurpin: Harlem Rag Aram Hacsaturján: Kardtánc Póti Tamás, Tóth Zoltán – trombita Bereczky Dávid – kürt Szakszon Balázs – harsona Bazsinka József – tuba A király Beautiful Love – jazz-dal Herboly László – ütőhangszer Csalló Roland – klarinét Lévai László – nagybőgő A zenekar Tielman Susato: Mór induló A gyerekekkel közösen a Zenevár lakói Mesélő: Illési Erika Király: Herboly László  Résztvevő kiskunfélegyházi iskolák: József Attila Általános Iskola, Dózsa György Általános Iskola és a DGYÁI Platán utcai tagintézménye, Göllesz Viktor Általános Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény

Ki a menő?

- Nekem a hárfa tetszett a legjobban, és amikor mindannyian együtt zenéltünk. Nekem a fagott, nekem a fuvola, nekem a hegedű! Voltunk már szabadtéri koncerten és van kedvem zenélni – csacsogja három kislány. Osztálytársak, a tanítónőjük hozta el őket. - Nekem is a hárfa szóló, és az tetszett a legjobban, amikor kardoztak és amikor táncoltunk. Zenélni nem szeretnék, csak olyat szoktunk csinálni, hogy áthívom a barátomat, van egy játékgitárja, azt pengeti, én pedig két fakanállal dobolok – mondja Gillion Gergely. A kérdésre, hogy nehéz volt-e egyszerre abbahagyni? bólintanak. - Igen, van aki direkt tovább csörgött, hogy menőnek tűnjön, de a mi osztályunk megpróbálta egyszerre befejezni, amikor leintett a király – mondják.  (A képen balról jobbra: Urbán Jázmin (9), Kiss Dorina (10), Gillion Gergely (9), Czombos Petra (8))

Megszállók másképp

Illési Erika, hegedűművész, a Zenevár Mesélője anyaként tudja, hogyan közelíthet a gyerekekhez. – Azért írom ezeket a meséket, hogy a gyerekeknek bemutassuk, hogyan épül fel egy zenekar. Lehet, hogy számukra távolinak tűnik egy zenész, azt hihetik, hogy egészen másfajta életünk lehet, mint nekik. A játékkal megpróbáljuk közel hozni hozzájuk, elképzelhetővé tenni, hogy a saját életük része is lehet a zene és a tánc. Hiszen – Kodállyal szólva - a zene mindenkié – mondja Illési Erika, a Mesélő. - Az ingyenes Közösségi Hét programja négy éve szerveződik, ilyenkor kisebb produkciókkal szinte az egész országot megszálljuk. A zenekar minden muzsikusa fellép valahol, ki templomi koncerten, ki zsinagóga koncerten, más idősek otthonában, mi pedig a gyerekekhez jövünk el a Zenevárral – részletezi.- Nagyon sok mesénk van, a műsor mindig más, most hat-hét mesét játszunk váltogatva. Minden évben születik bennem új történet, koreográfia- és jelmezterv. A kollégákat is bármire rávehetem. Bár mi adni jövünk, nagyon sok mindent, rengeteg inspirációt, ötletet kapunk tőlünk -.utal a kettősségre. - Egyszer egy ózdi kisfiú a produkció előtti hangolásnál a hárfa hallatán megszólalt: hamis! Kiderült, hogy abszolút hallása van. Addig otthon csak úgy mellesleg szoktak az édesapjával gitározni, de zeneiskolába nem járt. A Zenevár előadása után felkarolta őt az ózdi Van Helyed Alapítvány és támogatta a tanulását – választ egy különlegeset a rengeteg élmény közül Illési Erika, hegedűművész, a Zenevár kitalálója.

Hősök

"A Fesztiválzenekar évadonként három Közösségi Hetet szervez, melynek keretében kamaraformációink idősotthonokban, gyermekgondozási intézményekben, iskolákban, templomokban, zsinagógákban muzsikálnak. Elhatároztuk, hogy nemcsak mi megyünk el a hátrányos helyzetű térségekbe, hanem az ott élőknek is megadjuk az esélyt, hogy eljöjjenek Budapestre, és közösen hozzunk létre egy fontos és nagyszabású eseményt. Így jött létre a TérTáncKoncert; a zenekar élő muzsikájára idén is több száz hátrányos helyzetű fiatal táncol együtt, egy napra valódi hőssé válva." (BFZ) Infó: TérTáncKoncert június 16. 19.00 A Bazilika előtti téren (Szent István tér 1.)  

Frissítve: 2019.04.23 10:30