Tragibohózat

Fejtől erősen mosolygok, miközben gyomorból émelygek, kézben meg ököl vagyok. A fejvesztett kapkodás, a csúszó talaj, a torslusszpánik minden eddiginél szürreálisabbá teszi az úgynevezett kormánypolitikát.

Németh Szilárd, a Fidesz IQ-szárnyának fénylő csillaga, akinek az óvodában is hombár volt a jele, csütörtökön előadta a hattyú halálát. A koordinálatlan izommozgásokból, fonémákból csak az volt világos, hogy 1. valamit nagyon akarnak, 2. valamit nagyon nem akarnak, de már egyikről sem tudják biztosan, mi az.

Kivonultak hát a kormánypártok a nemzetbiztonsági bizottság Soros üléséről. Németh azt követelte, hogy Szél Bernadett LMP-s tag azon ne vehessen részt, mert Soros embere. Ha a képviselő megjelenik, a kormánypárt megfutamodik. A képviselő megjelent, hát nyúlcipő... Az érv: nem hallhatja, mit beszél az a testület, melynek tagja. Ehhez képest a nyilvános ülésen, kamerák erdejében, mikrofonok rekettyésében a földgolyó minden polgára látta-hallhatta volna. Ha tényleg Soros embere, nyilván első kézből ismeri „kenyéradója” terveit, újat sokat nem tudhatott volna meg. Érv lehetne, hogy „kiviszi” a bizottság információit. Ehhez azonban kár volt odamennie, hiszen ha távol marad, otthonról nézhette volna élőben – ahogyan akár maga Soros is. (Nem kérdés, hogy ha Szél nem megy el, az ülés sem lett volna „nyilvános”, ez csupán bárgyú trükköcske volt. Plusz a sajtó csuklóztatása.)

Egy a lényeg: az LMP miniszterelnökjelöltje, lám, nemzetbiztonsági kockázat – ezt de sokszor halljuk majd még a lakájmédiában.

Molnár Zsolt, a bizottság MSZP-s elnöke, jobb híján most magához Soroshoz fordult levélben, hogy tájékoztatást kérjen „tervéről,” s akár a bizottság előtt is válaszoljon a kérdésekre. Németh Szilárd erre közölte: már Molnár is nemzetbiztonsági kockázat.

Felkészül: minden „másként gondolkodó”. Ha még emlékezünk...