Több hónapnyi csendes szemlélődés után újból hallatta hangját a Tanítanék Mozgalom. Igaz, most vasárnapi tüntetésük messze nem volt olyan erejű, mint 2016-os megmozdulásaik – a megjelentek száma és a beszédekben felsorolt problémák fontossága sajnos köszönőviszonyban sem volt egymással. Az már az eddigi kormányzati reakciókból is egyértelművé vált, hogy a kabinet célja nem más, mint a mozgalmár tanárok kifárasztása, szimpatizánsaik lelkesedésének lelohasztása.
Jelen pillanatban úgy tűnik, ebben sikerrel jártak: a kockás ingek mintha kezdenének megfakulni, az esernyőket is jócskán megtépkedte a vihar, amit a kormány az oktatásban kavart. Korábban úgy tűnt, hogy a civil mozgalmak, szakmai tömörülések fényt gyújthatnak a kormány oktatási ámokfutásának sötét örvényében. Mégis azt látni, a problémák csak sokasodnak, ha egynek nagy nehezen levágják a fejét, kettő másik nő helyette.
Mostanra egy egész csokornyi gyűlt össze azokból az intézkedésekből, tervekből – az oktatók elhallgattatásától a Honvédelmi Intézkedési Tervig –, amelyek miatt a Tanítanék úgy gondolta, idén januárban is érdemes az utcára vonulni. Emlékezetes: a mozgalom első, nagyszabású akciói ugyancsak év elején kezdődtek 2016-ban, ahogy tavaly januárban is a Parlament elé hívtak egy nagyobb tömeget. A résztvevők száma azonban egyre csak apad. Annak ellenére, hogy most is számos más szervezet is támogatta a megmozdulást.
A civilek mellett a szakszervezetek is kihívással néznek szembe: az ország legnagyobb és legrégebbi tanári érdekvédelmi szervezete, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) élén vezetőcsere lesz nyáron, a jelenlegi elnök, a karakánságáról híres Galló Istvánné nemrég jelentette be, hogy nem indul újra a posztért. Nem félt a kormányt kritizálni a PSZ jogi szakértője, Szüdi János sem, aki most ugyancsak elhagyja a szervezetet. Interneten közzétett – és azóta eltávolított – búcsúzásában azt írta: nyáron arról kell döntenie a PSZ-nek, hogy a szabad oktatásért való küzdelem vagy a kormány oktatáspolitikája mellett teszi-e le a voksát.
