Forradalmárok nélküli forradalom zajlik

Publikálás dátuma
2018.01.30. 06:31
Diákok a Moszuli Egyetemnél. Messze a normalizálódás Fotó: AFP/Hemn Baban
Hiába szorították vissza az Iszlám Államot (IS), a terrorista szervezet felemelkedéséhez vezető okok nem szűntek meg. A szélsőségesek csak az újabb lehetőségre várnak – véli a lapunknak nyilatkozó szakértő.

Az Iszlám Állam 2014 nyarán kiáltotta ki a kalifátust Irakban és Szíriában, az elmúlt három és fél évben azonban elvesztette a korábban ellenőrzése alatt álló területek döntő többségét. Ami még ennél is fontosabb, a szélsőséges szunnita szervezet többé nem számíthat olyan mértékben a helyiek támogatására, mint néhány évvel ezelőtt, amikor a szunnita lakosság egy része úgy gondolta, hogy a dzsihadista csoport jobb alternatívát kínálhat, mint a síita vezetés.

Fotó: Molnár Ádám

Fotó: Molnár Ádám

„Amikor az Iszlám Állam elfoglalta Moszult, volt egy rövid időszak, amikor az emberek úgy vélekedtek, hogy talán jobban járnak velük, mint a Nuri al-Maliki vezette bagdadi kormánnyal. Az IS által korábban megszállt területeken azonban mostanra általános a csalódottság” – mondta a Népszavának Renad Mansour, a londoni székhelyű Chatham House szakértője, aki a Közép-európai Egyetem (CEU) meghívásából érkezett Budapestre.

Mansour gyakran megfordul Irakban, s legutóbbi látogatása alkalmával azt tapasztalta, hogy általános optimizmus uralkodik az országban, mióta a hadsereg – többek között az iráni síita milíciák segítségével – fél éve az utolsó kulcsfontosságú bástyát, Moszult is visszafoglalta az IS-től. Ám korai az öröm. A szervezet felemelkedését eredményező problémák nem szűntek meg. Egyes csoportok továbbra sincsenek képviselve a hatalomban, a feketepiac és a háborús gazdaság még mindig komoly bevételi forrást jelentenek az IS-hez hasonló csoportoknak, és az állam hasonlóan gyenge, mint korábban. „Ha nem az IS, akkor egy másik szervezet fog felbukkanni. Én opportunistáknak nevezem őket, akik látva a helyi és kormányzati szinten zajló hatalmi harcokat, majd találnak egy ügyet, hátha annak zászlaja alatt be tudják tölteni a keletkezett vákuumot” – magyarázta a Népszavának Mansour.

A szakértő tapasztalatai szerint ezek a törzsi, bűnöző hálózatok jelenleg megbújnak, s csak a megfelelő alkalomra várnak: ha a konfliktus az arabok és a kurdok között kiéleződik vagy a különböző szunnita csoportok konfrontálódnak, esetleg a májusban megválasztott, új iraki kormány marginalizálja a társadalom egy részét, meg fognak jelenni. S most már azt is tudják, hogy először a helyi lakosság körében kell támogatókat szerezniük.

Nem Irak – vagy Szíria – azonban az egyetlen, ahol a megbújó dzsihadisták veszélyt jelentenek. Az Iszlám Állam elleni offenzíva sokakat űzött Irak és Szíria határain túlra, többek között Afganisztánban, Algériában, Egyiptomban és Líbiában szóródtak szét a szélsőségesek. Mansour szerint azokban az országokban jelentenek komoly veszélyt, ahol meg tudják szólítani a lakosságot: „Gondoskodik rólad a kormányod? Mi képesek vagyunk rá” – utal a bevált narratívára a szakértő, aki szerint a toborzás működőképes, ha az adott szervezet fizetést és megélhetést tud kínálni az informális gazdaság által.

A kihívások tehát közel sem múltak el az Iszlám Állam kiszorításával, s hamarosan egy új kormánynak kell szembenéznie velük. Tavasszal parlamenti választások lesznek, ám a politikai elit összetétele szinte változatlan. Többnyire ugyanazok versengenek a hatalomért, akiknek kulcsszerepük volt a közelmúlt krízisének kialakulásában. „Az elit és az átlagemberek közti szakadék továbbra is megvan. Az egyetlen pozitívum talán az, hogy a polgárok felismerték, a probléma forrása nem a síita-szunnita szembenállás, hanem az elit és a közemberek közti különbség” – mutat rá Mansour. Ezzel a felismeréssel párhuzamosan fejlődött a tiltakozási mozgalom.

A politikai és szociális rendszer reformját, valamint a korrupció felszámolását követelő kormányellenes tüntetéssorozat 2015 nyarán indult, s mostanra sok szimpatizáns csatlakozott hozzá, politikai és vallási hovatartozástól függetlenül. Részben ez okozta, hogy az ígéretesen induló mozgalom megtorpant: népszerűségét látva az elit tagjai is közösséget vállaltak a csoporttal. „Ellopták a mozgalmat: a tüntetők eleinte azt mondták, hogy a korrupció felszámolását követelik, mire a politikai vezetők is egyszerre azt követelték, hogy legyen vége a korrupciónak” – mondja Mansour, aki szerint, bár továbbra is népszerű a mozgalom, a választásokon ezt nehéz lesz szavazatokra váltani. Heterogén csoportról van szó, tagjait különböző célok vezérlik. Nincs közös hang, s nincsenek karizmatikus vezetők, így márpedig nehéz a kormányváltás. „Forradalmárok nélküli forradalom zajlik.”

Pragmatizmus helyett nacionalizmus
A tavaly őszi népszavazás óta sokat csorbult a kurd autonómia, s aligha sikerül visszatérni a 2003 óta jellemző állapotokhoz – véli Renad Mansour a tavaly őszi referendumra utalva, amelyen a helyi lakosság 92 százaléka voksolt a függetlenségre. Sokan úgy értékelik, hogy a népszavazás visszafelé sült el, hiszen több, gazdaságilag is rendkívül fontos régiótól estek el a kurdok, s most a vezetés kénytelen Bagdaddal egyezkedni. Renad Mansour szerint a belső problémák vezettek a jelen állapothoz: miután a gazdaság mélyrepülésbe kezdett, a kurd vezetés a stratégiát addig meghatározó pragmatizmus helyett külső tényezőket okolt a válságért, és mindinkább a nacionalizmus felé fordult. Így akarták elérni, hogy a lakosság ne forduljon szembe a kormánnyal, hanem egy közös ügy zászlaja alatt egyesüljön.

Lemond az FBI helyettes igazgatója

Lemond a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) helyettes igazgatója, Andrew McCabe. A lemondás hírét elsőként az NBC televízió jelentette hétfőn, ám az FBI nem erősítette meg. Sem az FBI, sem az igazságügyi minisztérium ugyanakkor nem kívánta kommentálni az értesülést. 

McCabe visszavonulása várható volt, már korábban bejelentette, hogy márciusban visszavonul. A The Wall Street Journal információi szerint az igazgatóhelyettes a munkatársaival közölte hétfőn, hogy keddtől már nem dolgozik, a CBS és a Fox televíziók híradásai szerint McCabe-t "elmozdították" hivatalából. 

Az 50 éves McCabe éles bírálatok kereszttüzébe került többször is: mind Donald Trump elnök, mind pedig republikánus törvényhozók bírálták őt korábban. James Comey volt FBI-igazgató tavaly májusi elmozdítása után átmeneti ideig ő vezette a hivatalt, ám a bírálatok a Hillary Clinton volt demokrata párti elnökjelölt és volt külügyminiszter elektronikus levelei és a 2016-os amerikai elnökválasztási folyamatba történt esetleges orosz beavatkozás ügyében indult vizsgálatok miatt érték őt.

A The New York Times a hétfői hírek kapcsán arról írt, hogy Donald Trump neheztelését McCabe először azzal vívta ki, hogy a felesége, Jill McCabe a Demokrata Párt jelöltjeként Virginiában indult a szenátusi választásokon és 675 ezer dolláros hozzájárulást fogadott el a Demokrata Párttól és a Clinton-házaspár közeli barátjához, az állam akkori kormányzójához, Terry McAuliffe-hoz köthető politikai szervezettől. Bár McCabe kinevezésére csupán felesége választási veresége után került sor, és a tisztségviselő nem is titkolta felesége demokrata párti elkötelezettségét, Donald Trump és republikánus törvényhozók egy része ebben is a republikánusok sikereinek aláásására irányuló erőfeszítések bizonyítékát látta. (MTI)

Szerző

Erőt mutat a német munkás - Egész napos sztrájk készül

Publikálás dátuma
2018.01.29. 21:07
"Minden 11 percben magára marad egy munkásgyerek" - áll a molinón, az IG Metall január 24-i tüntetésén. Fotó: CARSTEN REHDER / D

A legnagyobb német szakszervezet, a közel 3,9 millió munkást képviselő IG Metall szerdára szervezné a sztrájkot, közölte az MTI. Az eddigi pár órás sztrájkok helyett most 24 órás munkabeszüntetést helyeztek kilátásba. Ráadásul gördülő sztrájkról van szó: nem egyszerre, hanem üzemenként eltérő időpontokban tennék le a munkát, valamikor kedd estével, a műszak végével kezdve. A munkavállalói érdekképviseletek országos szövetségének (BDA) támogatásával működő kölni gazdaságkutató intézet (Institut der deutschen Wirtschaft Köln – IW) számításai szerint ez 62 millió euró, azaz 19,2 milliárd forint bevételkiesést is jelenthet.

A szakszervezet célja kiharcolni egy 6 százalékos béremelést, illetve azt elérni, hogy a több műszakban dolgozók, valamint a kisgyermekeket nevelő vagy idős hozzátartozók ellátásáról gondoskodó munkavállalók heti 28 órára csökkenthessék munkaidejük akár két évre, és az így kieső bérük egy részét pótolja a munkáltató. A munkaadók ezzel szemben csak 2% béremelést ajánlanak, egyszeri 200 eurós kifizetést, és a csökkentett helyett a heti 35 óránál hosszabb munkaidő vállalását segítenék inkább elő.

Ahogy Jörg Hofmann, az IG Metall elnöke egy, a honlapjukon közzétett interjúban elmondta, mélyen csalódtak a munkáltatói oldal kompromisszumképtelenségében. Ötödik körben ültek tárgyalóasztalhoz a munkaadói oldallal, 16 órát tárgyaltak, mégsem jutottak egyezségre. Az IG Metall célja a tárgyalások folytatása, ehhez szükséges szerinte a sztrájk. Ha ezt megteszik, arra az esetre jogi fellépést is kilátásba helyeztek ellenük – ez Hofmann szerint a sztrájkjoguk korlátozásával lenne egyenértékű.

Németországban utoljára 2016-ban tartottak országos munkabeszüntetést.

Szerző