Trump-beszéd: kéznyújtás, sok pátosszal

Publikálás dátuma
2018.01.31 14:56
FOTÓ: AFP/Win McNamee
Fotó: /
Az „egység pillanatának” a megragadására, a megosztottság leküzdésére szólította fel Amerikát Donald Trump a kongresszusban elmondott beszédében.

A washingtoni idő szerint kedd este elhangzott elnöki szózat volt hivatalba lépése óta Donald Trump első évértékelő beszéde az unió helyzetéről, és azt mértékadó amerikai kommentárok szerint sok patetikus kijelentés, az amerikai hősiesség felidézése mellett számos ténybeli ferdítés, a létező problémák megoldására pedig meglehetősen kevés konkrét elképzelés jellemezte. Az utóbbiakat illetően több értékelés kiemeli, hogy az elnök kétpárti erőfeszítéseket javasolt az infrastrukturális fejlesztések elhatározása, illetve a bevándorlási kérdések rendezése érdekében.

Donald Trump szerint az amerikai a legbátrabb ember a világon. „Ha egy hegy tornyosul előttünk, megmásszuk. Ha határhoz érkezünk, átlépjük. Ha kihívással kerülünk szembe, megfelelünk annak. Ha lehetőség adódik, azt megragadjuk” – mondta.

Nyolcvanperces beszédében Trump nem csupán békülékeny kezét nyújtotta az eddigi elnöksége alatt mélységesen megosztottnak mutatkozó törvényhozás ellenzéki, demokrata párti tagjai felé, hanem alkalmasint az öklét is felmutatta: bejelentette például, hogy elődje, Barack Obama rendelkezése ellenére nem fogják bezárni a terroristagyanús személyek fogvatartására szolgáló guantánamói börtöntábort Kuba szigetén. A terroristák – mondta – nem egyszerűen bűnözők, hanem ellenséges harcosok, akikkel úgy kell bánni, mint a terroristákkal.

A világpolitikai konfliktustémák közül Donald Trump a koreai helyzetet propagandaeszközként használta arra, hogy több pénzt kérjen a kongresszustól az amerikai nukleáris arzenál fejlesztésére: üdvözölt a teremben egy észak-koreai menekültet, aki tapsvihar közepette lelkesen integetett a mankójával.

Az elnök szólt az úgynevezett „álmodozók” hevesen vitatott ügyéről. Arról a mintegy 1,8 millió, jórészt latin-amerikai gyökerű fiatalról van szó, akiket szüleik – még gyermekkorukban – vagy illegálisan hoztak magukkal az Egyesült Államokba, vagy a legális érkezés után jogellenesen tovább maradtak az országban. Ezek a fiatalok amerikai iskoláztatásban részesültek, egy részük egyetemre jár, mások dolgoznak, reménykednek az amerikai álom megvalósulásában – innen az elnevezésük –, de az amerikai tartózkodásuk jogellenessége miatt elvben ki kellene őket toloncolni.

Obama haladékot adott az intézkedés végrehajtása alól, de a Trump-kormányzat igazságügyi minisztériuma szerint a volt elnök ezzel túllépte a hatáskörét. Donald Trump most a beszédében megpendítette azt a lehetőséget, hogy ezek a fiatalok amerikai állampolgárságot kapjanak. Hozzátette azonban: azt várja a demokrata törvényhozóktól, hogy szavazzák meg a mexikói határ mentén az illegális bevándorlók távoltartása érdekében tervezett védőfal építési költségeit.

A nemzetközi kereskedelmi kérdésekről szólva Trump arról beszélt, hogy védelmezni fogja az amerikai munkásokat és az amerikai szellemi tulajdonjogot. Másfél milliárd dollárt kért a kongresszustól a gyógyszerárak csökkentésére.

Az unió helyzetéről elmondott Trump-beszéd hemzsegett a túlzásoktól, ferdítésektől és csúsztatásoktól. Elbüszkélkedett az elnök például azzal, hogy első hivatali évében az amerikai történelem legnagyobb szabású adócsökkentését és adóreformját vitte keresztül. Ez nem felel meg a tényeknek: nem csupán a második világháború utáni, hanem a Ronald Reagan által az 1980-as évek elején végrehajtott adóreform is nagyobb szabású volt. Egy szakmai elemzés szerint Trump adócsomagja 1918 óta a nyolcadik legjelentősebb adóreformnak számít.

Azt is mondta Donald Trump, hogy „évek és évek bérstagnálása után végre emelkedő béreket látunk”. Ehhez képest az átlagórabér 2017-ben 2,5 százalékkal nőtt, ami valamivel alacsonyabb, mint az utolsó Obama-esztendőben, 2016-ban mért 2,9 százalék.

Olyan kijelentést is tett az elnök, hogy „véget vetettünk az amerikai energia elleni háborúnak”. A valóságban már Obama alatt végbement a hidraulikus földgázkinyerési technológia olyan fejlődése, ami hatalmas gázkészletek kiaknázását tette lehetővé. A 2016-os elnökválasztás előtt történt meg hosszú évtizedek után először az, hogy Egyesült Államok több energiát termelt, mint amennyit importált. Ennek a folyamatnak csupán a következménye volt, hogy a washingtoni kormányzat Trump alatt hagyta jóvá a kanadai eredetű energia továbbítását szolgáló Keystone XL vezeték megépítésének a tervét.

„Sok autógyár üzemet épít és bővít az Egyesült Államokban, aminek évtizedek óta nem voltunk tanúi – állította Donald Trump. A valóságban a Toyota 2011-ben nyitotta meg gyárát Mississippi államban, a Hyundai 2005-ben Alabamában, a Tesla pedig 2010-ben szerzett meg és korszerűsített egy régi gyárat, ahol elektromos járműveket állít elő.

2018.01.31 14:56

A Cofidistől kértek hitelt a dzsihádisták

Publikálás dátuma
2018.08.17 14:35

Fotó: AFP/ JAVIER SORIANO
A barcelonai terroristasejt viszonylag kevés pénzből hajtotta végre a tavalyi akcióját, de mégiscsak szükségük volt forrásokra. A nyomozók mára felderítették, milyen módszerekkel jutottak pénzhez.
A 16 halálos áldozatot követelő, tavaly augusztusi katalóniai merényletek után egy évvel közzétett rendőrségi dokumentumok arról tanúskodnak, hogy az Iszlám Állam nevében cselekvő dzsihádistáknak viszonylag kevés pénzből sikerült véghez vinniük az akciót.   Bár a szélsőségesek a tömegbe hajtva gyilkoltak a népszerű La Ramblán majd Cambrilsban, eredetileg robbantani akartak. Csakhogy a házi készítésű bomba napokkal korábban véletlenül felrobbant az egyik búvóhelyükön. A „Sátán anyjaként” emlegetett robbanószer alapanyagaira 1225 eurót költöttek. Ezen kívül csupán a mozgásukhoz használt autók, és a ramblai gázoláshoz használt kisbusz bérleti díját kellett finanszírozniuk. Ez az El País spanyol napilap összefoglalója szerint 1161 euróba került. Alig több mint 2300 eurót (mintegy 730 ezer forintot) kellett tehát előzetesen összeszedniük. A nyomozók arra a megállapításra jutottak, hogy ennél valamivel többet, mintegy 2530 eurót igen egyszerűen, ékszerek eladásából szerezték meg. Három alkalommal, két boltban bonyolították le az üzletet. Állítólag lett volna egy negyedik próbálkozás is, ám az ékszerész gyanút fogott az arany eredetét illetően, és nem akart többet üzletelni a dzsihádistákkal. Ezen kívül a Caixabankban vezetett számlájukról is leemeltek összegeket a terrorista sejt tagjai. 
A harmadik forrásukat a hitelszolgáltatók jelentették. Az egyik terrorista, Mohamed Hihami a merénylet előtti hónapban több alkalommal is felhívta a személyi kölcsönöket kínáló Cofidist. Végül Junesz Abujakub és három családtagja volt az, aki hitelt vett fel – nem világos, hogy a francia cégtől vagy egy másik intézettől. Mohamed Huli pedig a Moneyman és a Dinerorapid nevű vállalkozástól kérvényezett – a Nelu Daniel álnevet használva – több alkalommal hitelt, egyenként maximum 300 eurót. A Moneyman elismerte, hogy érkezett ezen a néven kérelem, de hangsúlyozta, hogy elutasították a hitelkérelmet, miután kiderült, hogy a személyazonosságot igazoló papír lopott.
2018.08.17 14:35

Morzsolódik Le Pen birodalma

Publikálás dátuma
2018.08.17 12:30

Fotó: AFP/ Francois Mori
Franciaországban még él az egykori államfő, De Gaulle hagyatéka. Legalábbis abban az értelemben, hogy szilárd a köztársaság, bár pártjai sokszor inognak.
A francia sajtóban továbbra is kiemelt téma a május elsején verekedő testőrtiszt ügye, ami egyáltalán nem tett jót a köztársasági elnök megítélésének. Ennek is köszönhető, hogy a közvélemény-kutatásokban jelenleg 42 százalék körül van Emmanuel Macron népszerűsége. Tény, az államfő szeszélyes természetének is szerepe van abban, hogy honfitársai neheztelnek rá. Nem javította megítélését például az, hogy nemrég - kényelemből - távol maradt a nagy nemzeti ünnepről, beosztott miniszterét küldte el maga helyett.  Ugyanakkor az is igaz, hogy az elnök mégis rokonszenves egyéniség, nem véletlenül győzött magabiztosan a tavalyi választáson. Ráadásul azóta elérte azt is, hogy már csak agonizál a nyugati világ egyik legerősebb szélsőjobboldali tömörülése, Marine Le Pen pártja. A kényszerből átkeresztelkedett mozgalmat, az egykori Nemzeti Frontot - magyar ikerpárjához, a Jobbikhoz hasonlóan - pénzszűke gyötri. A bíróságok megvonják forrásait, több millió euró hiányzik a büdzséjükből. Szinte utánozva Vona Gábor kezdeti kísérletét, gyűjtést indítottak a tagok között, hátha így sikerül talpon maradni, de kiderült, ott is tekintélyes összegek tűntek el ellenőrizhetetlenül. A hívek hamar észrevették, hogy kicsúszik talpuk alól a talaj, menekülni kezdtek. Akad olyan megyei szervezet, amely egyetlen hónap alatt úgy 20-30 ezer tagjától volt kénytelen búcsúzni. Ezek előbb csupán a tagdíjfizetésről „szoktak le”, később feledtetni igyekeztek azt is, hogy valaha is jártak a mozgalom környékén.  A korábbi vezető szélsőséges erő hanyatlásával új fölállás kezd kirajzolódni. A klasszikus baloldal - hasonlóan a tehetetlen magyar ellenzékhez - a közeli újjászületés esélye nélkül mondhatni romokban vergődik. A sztálini önkényuralmat majmoló kommunista párt már rég eltűnt. Az egykori köztársasági elnök, Francois Hollande kapálózik, célja most az, hogy a mitterrandi nosztalgiával a 2022-es elnökválasztásokra visszaszivároghasson. Arra törekszik, hogy a demokratikus konzervatívok ne nyerhessenek teret, s ne az orbánihoz hasonló illiberális jobboldal, az ugyancsak volt elnök, Nicolas Sarkozy vezetésével alakíthassa a maga képére Európát. Nem véletlen, hogy a nyugati sajtó jelentős része kíméletlenül ostorozza az orbáni gyakorlatot, mert a demokrácia legnagyobb veszedelmét látja benne. Mindent megmozgatnak tehát, hogy a jövő tavasszal esedékes európai parlamenti választáson a Macron-Merkel tipusú Európa kerekedhessen fölül. Nem könnyen elérhető cél, mégsem kilátástalan. 

Hogyan tovább?

Macron irányításával él a De Gaulle-i hagyaték, a háromnegyed évszázada szilárdan álló Ötödik Köztársaság töretlenül őrzi demokratikus hagyományait, átvészelte pillanatnyi üzemzavarait. Hasonlóan az Angela Merkel vezette Németországhoz inog, de nem süllyed el. Közben viszont torzul Európa egésze. Az orbánista politika hatására lassan, de makacsul terjednek  a harmincas évek illúziói, s bomlasztanák az integrációt. A kicsinyek túlfűtött öntudata mozaikjaira tördelné a kontinenst, a régi-új rendet támasztaná föl. Ez a tétje a közelgő közösségi parlamenti választásoknak.

2018.08.17 12:30
Frissítve: 2018.08.17 12:30