Bándy Sándor: Mi történik velünk? (II.)

Elfogyott a bejgli, mire kihirdették a parlamenti választás időpontját. Nem pazarolva az időt, az ellenzéki pártok tüstént egymásnak estek. Megy az adok-kapok, míg a kormánypártiak ugyanazt a szöveget nyomják; most éppen szó szerint követve Hidvéghi Balázs kommunikációs igazgató utasítását, miután kiderült, hogy a kormány mégis befogadott menekülteket.

Megértésmérgezés

Habár Orbán kormányzása nem diktatúra, déjà vu akad bőven. Hidvéghi 1989-ben csatlakozott a Fideszhez és azóta "szilárdan együtt ingadozik a párttal". Egyre több haver, sógor, üzlettárs, szomszéd, rokon kerül pozícióba, akik tudják kinek köszönhetik, kinek tartoznak, és megint előkerült a 3H (hülye hülyét hoz) effektus. Egy Fidesz alelnök kijelenti, hogy egy képviselő ki van tiltva a bizottsági ülésről, mert "nézete ellentétben van a magyar érdekkel". Megint megy "az ellenség köztünk van" kampány, ami először a civil szervezeteket vette célba, de most már mindenkit, aki segíti a menekülteket. Pár éve az esti híradóban láttam egy idős falusi hölgyet, aki kertkapujában állva nézte, amint több szász menekült vonult át a településén. Egyszer csak terült-fordult és egy korsó vízzel és pohárral tért vissza, amit mutogatva kínált. Pillanatok alatt elfogyott a víz, mire beinvitálta őket a kúthoz, és a budit is használhatták. Nem félt. Emberként viselkedett. Amennyiben a parlament elfogadja ezt a törvénytervezetet (Stop Soros - a szerk.), a hölgyet le fogják tartóztatni, ha újra meri megtenni ugyanezt. Arról nem is beszélve, hogy Mindszenty József és Rajk László óta nem volt ilyen gyűlöletkampány egyetlen honfitársunk ellen sem, mint ami most Soros György ellen folyik.

Megértés-mérgezés kerülget, amint igyekszem követni az ellenzéki pártok érveléseit és csak oda jutok, hogy Orbán marad. Amikor interjúkban a pártvezetők visszakérdeznek, hogy "maga szerint ennyire buták a választók?", a riporterek védekezően reagálnak. Ki kell mondani, hogy nem a választók buták, de sokan igen. Van itt tudatlanság, butaság, fogalmi zavar, ami, nem mellesleg, orvosolható lenne tisztességes gimnáziumi oktatással.

A váróteremben

Két idős hölgy beszélget a váróteremben. Egyik a Magyar Nemzet hétvégi számát idézi, mire a másik:

- Mi lemondtuk a Nemzetet, most a Magyar Idők jár.

- Milyennek találod?

- Sokkal jobb, hidd el. Nem kötnek bele minden hibába - itt megáll, és korrigálja magát -, vagy amit hibának lehet feltüntetni. Mindenben csak a rosszat keresik. Pedig olyan jó olvasni, hogy végre jól mennek a dolgaink, miközben annyi baj van a világban.

Ez részben érthető, mert amikor olvassuk, például, hogy mennyit lopnak, egy tisztességes ember úgy érzi, hogy tennie kell(ene) valamit. Ez kizökkent a mindennapok rutinjából, ráadásul egyre gyakrabban felmerül a rizikó, hogy elveszti állását, ha megszólal. (Apropó 50-es évek!) De mégsem elfogadható. A hölgy mit sem sejt a sajtó "őrzőkutya" kötelességéről, ő inkább a szóma szerepét várja napilapjától, azt az andalító hatást amiről Aldous Huxley írt Szép új világ c. regényében.

Nem tudom mivel foglalkozott e két hölgy nyugdíj előtt, de nézzünk meg egy művelt tudóst aki hasonlóan gondolkodik, mint az kiderül Mellár Tamásnak (vagy inkább ellene) írt nyílt leveléből. Érvek hiányában Kellermayer Miklós a Bibliához fordul, Márkot (9, 42) idézi, ráadásul hiányosan: "Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék." Kihagyja, hogy itt azokról a kicsikről van szó "akik bennem hisznek", vagyis nem akárkiben. És hogy Jézus miben hisz, nézzük meg Lukács (6, 30-37) intelmeit az emberiességről. Indulatában Kellermayer blaszfémiát követ el, mikor Mellár Orbánt illető kritikáit egy szintre emeli a Jézus iránti hitetlenséggel. A vádlott méltóságteljesen válaszolt, de a Kellermayert közlő pécsi portál (PécsMa.hu) ezt nem volt hajlandó leadni, ami szintén árulkodó korunkról.

Hódmezővásárhelyen egy plébános kertelés nélkül megmondta a gyülekezetnek, kire szavazzanak, utalva a várt közpénzekre. Németh László esperes hazugnak nevezte a szintén katolikus Márki-Zay Pétert, aki indul a polgármester-választáson, mert, mint Mellár, kritizálni meri a kormányt, ezzel veszélyeztetve az anyagi forrást. Azóta őt kritizálták többen - Beer Miklós püspök és ellenzéki politikusok -, de van egy másik olvasata is az esetnek, ha elvonatkoztatunk "Zsozsó atya" személyétől és a máig élő feudális viszonyoktól. Egy katolikus pap kiáll a nyilvánosság elé és figyelmeztet, ne lepődjünk meg, hogy a Fidesz-KDNP kormányunk bosszúálló lesz, ha nem a jelöltje nyer.

A várókban kevés szó esik politikáról, inkább személyes egészségügyi problémák, a családot sújtó nehézségek - anyagi, munkahelyi és személyes konfliktusok, gyereknevelési gondok - vannak terítéken, amelyek általában teljesen kitöltik egy ember idejét, kimerítik fizikai, szellemi energiáját. De van, aki jól van és érdeklődik a politika iránt. Viszont elege van a belháborúkból, kicsinyes vitákból, értelmiségi csörtékből. Sokan már ott tartanak, hogy el se akarnak menni szavazni. Világos, hogy több ellenzéki jelölt megosztja a kormányellenes szavazatokat és a Fidesz fog nyerni. "Ebből a cirkuszból, kösz, nem kérek," mondja egy betegtárs. Szomorú, de érthető, ha sokan úri huncutságnak tekintik a politikát, a pártokat, magát a parlamentet. 1990-ben sokan reméltük, hogy most majd másképp lesz. Nem lett.

Herr Dafke nyerésre áll

Mint említettem cikkem első részében, értelmiségiek között nagy a vita, hogy minek is nevezzük az Orbán-rendszert és magát Orbánt. Orbán csak szeretne diktátor lenni. Hajlama adott, és van benne egy erős "csakazértis" indulat. Herr Dafke. Ha nem tetszik a felcsúti játékvonat, irány Bicske! Egyszer ki is mondta, hogy a 80-as években "nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen harcoltam, akik csinálták a diktatúrát".

Saját köreiben teljhatalma van. Míg az érthető, hogy miért lett annyi támogatója 2010 előtt, most pont ezekkel a hívekkel kellene szembefordulnia, mivel homlokegyenest mást mond, mikor hatalmon van. De a szektaszellem nem ilyen.

Miközben sok milliárd forintot pazaroltak egy nem létező Soros-terv elleni harcra, kiderült, hogy titokban 1300-an kaptak menekültstátuszt hazánkban. Közülük kerülhetett ki az a két család, akiket a Migration Aid vitt volna Őcsénybe tavaly ősszel, ha a falu egy része - milyen vékony máz rajtunk a kereszténység - nem kezd őrjöngeni ellenük, hála a kormány gyűlöletkampányának. Orbán tudta, hogy menekültstátusszal rendelkező emberekről van szó, de kijelentette, hogy "semmi kivetnivalót" nem lát abban amit az őcsényiek tettek. "Annyit hazudtak már a magyaroknak migránsügyben," mondta. Egy államférfi elmondta volna mit jelent a genfi egyezmény, és hogy senkinek sincs félnivalója. (És persze nem hazudna állandóan.)

Áprilisban megint kétharmadot akar Orbán és rossz belegondolni mire fogja felhasználni. Félő, hogy az elmúlt nyolc év csak bemelegítő volt, egyrészt takarítás, személycserék, másrészt tesztelés, mit is bír ki a lakosság korrupció-toleranciája. Közben folytatódik az ország eladósodása - Paks 2, letelepedési kötvények, vasútépítés kínai hitelből - és néhány év múlva milliárdokat kell visszafizetnünk.

Próbálok megértő lenni; el tudom képzelni, hogy a demokratikus politikusok tudják, mekkora munka vár rájuk, ha netán nyernének. Rendbe tenni nyolc évnyi rombolást az egészség- és oktatásügyben, visszaállítani a jogállamot, felülvizsgálni Paks 2-őt és más titkos szerződéseket, próbálni visszaszerezni a kidobott milliárdokat offshore cégektől, miközben tombolnak az utcákon, a minisztériumokba és kormányhivatalokba beépített orbánisták pedig szabotálnak, ahol tudnak. A bekövetkező válsághelyzet vagy az új kormány lemondásához, vagy a szükségállapot kihirdetéséhez fog vezetni, mert az emberek leghőbb vágya a rend lesz. Miközben igen gyér győzelmük kilátása, a vereség se kecsegtet jóval. A lakosság nagy része szemében le lesznek nullázva a választási bénultság miatt, amin nem fognak segíteni az április 8. utáni bűnbak-kereső konfliktusok - pártokon belül és egymást közt. Jelenleg nyerésre áll a kormány és folytatni fogja eddigi útját.

De eljön az idő, amikor a felvett és elpazarolt kölcsönöket törleszteni kell és már nem jön az Unió konvergencia-pénze. Elkerülhetetlen megszorítások lesznek, és rohamosan fog nőni az elégedetlenség. Ekkor Orbán XV. Lajost - "utánunk a vízözön" - fogja követni, pedig 1757 óta történt egy s más.

Németországban születtem a háború végén. Édesanyám mesélte, milyen is volt Hitler öngyilkossága után beszélni az emberekkel. Látva, mi történt országukkal, nem tudták feldolgozni, hogy még a közelmúltban is hittek a Führerben. Nem mindenki, és nem egyszerre, de sokan lelkiismereti válságba kerültek, nem is értve, hogyan tudtak hinni ebben az alakban. Más a sztori, de idővel egyre több fideszes fog hasonlóan vélekedni.

Majd amikor április 9-én arra ébredünk, hogy megint kétharmaddal győzött a Fidesz, ne üzenjünk a nyugatnak mint Nagy Imre 1956. november 4.-én reggel 5.20-kor. Feladatainkat nekünk kell elvégeznünk. Javaslom, hogy a következő időt nézzük egy történész, vagy egy szociálpszichológus szemével, mert így érdekes. Gondolkodni kellemesebb mint gyűlölködni és van is min: hol rontottuk el, és mit kell tennünk? Arról nem tehettünk, hogy megszállt egy idegen nagyhatalom, de nincs mentségünk, ha hagyjuk demokráciánkat belülről kiüresedni.

Zárásul: üdvözöljük mi is április 8-át, mert a kampány során és az eredményből sokat fogunk megtudni hazánkról, honfitársainkról, magunkról. És menjünk el szavazni!