A remény neve: Kennedy

Újra a Kennedy név jelentheti a Hillary Clintontól kissé megfáradt amerikai Demokrata Párt számára a reményt, hogy lesz, aki legyőzze a republikánusok jelöltjét, talán már a következő, 2020-as elnökválasztáson. Legalábbis a Town & Country (Város és Vidék) című magazin hasábjain megfogalmazott várakozások szerint. Itt persze még nem tartunk, de a 37 éves Joseph Kennedy, Massachusetts állam egyik kongresszusi képviselője fontos szerepet kapott a minap a pártvezetéstől: ő volt az, aki kifejtette a demokraták hivatalos válaszát Donald Trump elnöknek az unió helyzetét értékelő beszédére.

A válasz tartalma nem volt meglepő. Kennedy szerint Trump elnöki működése csapást jelent az amerikaiak azon meggyőződésére, hogy „minden ember értéket jelent, mindenki egyenlő, mindenki számít”. Fontosabb azonban, hogy őt választották ki erre a feladatra. Anélkül, hogy a két rendszer között a legcsekélyebb párhuzamot vonnánk, elmondható: egy kicsit hasonlóan ahhoz, ahogy annak idején minden kremlinológus tudta, hogy egy szovjet pártfőtitkár elhunytakor „a temetés megszervezésére alakult állami bizottság vezetőjének” a személyét kell figyelni, mert ő a hatalom várományosa. Az unió helyzetéről évente elzengett amerikai elnöki szózatok ellenszónokainak a nevét is érdemes feljegyezni, mert az illetőnek komoly tisztséget szánnak pártjában.

Joe Kennedy III - ha úgy tetszik, „harmadik Joe Kennedy” - az 1968-ban, diadalmasan előretörő elnökjelöltként meggyilkolt Robert Kennedy szenátor unokája. (A köztársasági eszmét egyébként hallatlanul komolyan vevő amerikaiak ezen az archaikus, sőt arisztokratikus módon jelzik, hogy a dinasztia harmadik tagja viseli a Joseph nevet.)

A nagyapa fivére, John Kennedy elnököt 1963-ban gyilkolták meg az évszázad legrejtélyesebb merényletében. A sokak által rajongott, nem kevesek által gyűlölt „kékvérű” Kennedy família több más tagjai is vállalt már politikai szerepet.

„Harmadik Joe” a keleti part gazdag és művelt, liberális értelmiségéhez illő módon a „Borostyán Liga” egyetemi világában tanult, feleségével a harvardi jogi karon ismerkedett össze. Elnöki ambícióit egyelőre nem jelezte, de azt már igen, hogy szándékában áll megméretni magát szenátorjelöltként. Amit esetleges hátrányaként szoktak emlegetni, az, hogy fehér férfi - különös hangsúllyal az utóbbin: női elnöke még nem volt az Egyesült Államoknak, és nem tudni, hogy a meddig vet tovagyűrűző hullámokat a #Meetoo mozgalom.