Múltba révedők

Akadhatnak, bizonyosan akadnak is, föltehetően tisztes számban, akik úgy vélik, kínos ballépés, hogy néhány begyöpösödött jobboldali politikus Horthy Miklósnak akart emlékmisét tartani Auschwitz felszabadulásának emléknapján. Kellő időben, egy józan hangot követve azonban minden rendbe jött, miért kéne rágódni rajta? Ha nem volna olyan eszeveszett ez a mai magyar politikai szenvedély, nem dúlna a választási kampány, talán nem lett volna ekkora a vihar.

Vagy mégis? Nézzük meg két olyan ország példáját, ahol ma is lángol a múlt: ott vajon mi történt ugyanezen az emléknapon? Az egyik a velünk közvetlenül szomszédos Ausztria. Az ottani új kormány fejét azért kárhoztatja az Unió többsége, mert összeszövetkezett azzal a szalonképtelen párttal, amely éppen az elátkozott tegnapban él. Ez a kancellár azonban vállalta a ráháruló terhet a holokauszt évfordulóján, és nyilatkozatot tett közzé azzal a gondolattal, hogy Bécs különös történelmi felelősséggel tartozik a Shoahban elkövetett ocsmány bűnökért. Sebastian Kurz úgy fogalmazott: „Különleges a históriai terhünk, és ezt az új kabinetnek félreérthetetlenül vállalnia kell. Ausztriát egy ideig úgy aposztrofálták, mint a nácizmus első áldozatát, holott az ország valójában lelkesen köszöntötte Adolf Hitler Anschlussát”.

Gondolom éppen most, e kínos napokban rálelhetünk sok olyan díszmagyarra, aki messzemenően egyetért Boross Péter hajdani kormányfővel, Lezsák Sándorral, a képviselőház egykori alelnökével és és cimboráikkal, és úgy véli, nem kellett volna pellengérre állítani őket, hiszen ők csak habozás nélkül kimondták azt, amit sokan taktikusan még magukban morzsolnak. Vállalták szőröstül-bőröstül a vállalhatatlant, a mások ellen elkövetett gaztetteket. Nem úgy, mint Kurz mellett Angela Merkel, aki a múlt szombati emléknapon maga is elviselhetetlen szégyennek nevezte az antiszemitizmus minden változatának föltámasztását.

Minálunk azonban vannak, akik derekasnak tartják, hogy az Orbán-vezetés hovatovább évtized óta, néha szégyentelenül, néha tettetett megbánással azt folytatná, amit Horthy annak idején kényszerből hagyott abba. Nyíltan pislog a politikai jobbszélre, ahol a neki tetsző eszméket véli fölfedezni. Ezért elviselhetetlen, fölösleges számára az új Európa. Hívei nyafognak tovább, Lezsák még el nem mondott beszéde közreadásával is demonstrálja, milyen szívesen szónokolt volna a patinás pesti Bazilikában, ha Erdő Péter bíboros nem parancsolt volna megálljt nekik.

Az emlékmise kezdeményezői és egyházi támogatóik nem Rómára, a Vatikánra vetik vigyázó szemüket, ahol a korszellem végre a XXI. századot jegyzi. Ők elaggott eszmék után loholnak.

Szerző
Várkonyi Tibor újságíró

Trump és Tom Lantos

George Washington, Harry Hill Bandholtz tábornok és Ronald Reagan után újabb nagy amerikai kapott szobrot Budapesten: Újlipótváros szülötte, Tom Lantos. A kaliforniai képviselő volt az Egyesült Államok Kongresszusának egyetlen holokauszt-túlélő tagja. A Képviselőházban töltött huszonhét éve alatt mindvégig erős magyar akcentusával és a kisebbségeket védő bátor kiállásával tűnt ki kollégái közül. Nem véletlen, hogy a New Yorkból a Kárpát-medencei magyarság ügyeivel foglalkozó Magyar Jogvédő Alapítványt (HHFR) méltató videóinterjú-részlete volt az avatóünnepség első momentuma.

Lantos - és felesége, az ünnepségen most is hibátlan magyarsággal fogalmazó Annette - révén került a Capitolium épületébe két mellszobor, Kossuth Lajosé és Raoul Wallenbergé. Az amerikai politikusok között nem volt nála nagyobb magyar, a magyarok közül talán senki sem értette nála jobban az amerikai demokráciát. Mindenkivel, Ceausescutól Kadhafiig sok diktátorral is szóba állt, hogy javíthasson az elnyomottak helyzetén. Bevándorlóként érkezett új hazájába, ahol a semmiből az alsóház külügyi bizottságának elnöki tisztéig vitte. A Demokrata Párt tagja volt, ám egy republikánus elnök, George W. Bush idején jutott a legnagyobb befolyáshoz az egyetlen világhatalom külpolitikájának alakításában.

A szoboravatáson a Donald Trump előtti Amerika hangját lehetett hallani. David Kostelancik ügyvivő szerint: "Tom Lantos az egyetértést kereste és építette. A világ jobb hely volna, ha több olyan vezetővel lennénk megáldva, mint amilyen Tom Lantos volt. Most, talán még inkább, mint bármikor korábban, társadalmainknak ki kell állniuk a nagyobb igazságosság mellett, amelyet Tom Lantos egész életében hirdetett, és amely elismeri minden emberi lény veleszületett méltóságát." Vagyis bármennyire konzervatív vagy jobboldali populista is az Egyesült Államok aktuális elnöke, egy amerikai diplomata nyugodt szívvel méltathatja az egész életét a liberális értékek védelmének, terjesztésének szentelő politikust - a közmegegyezéssel lefektetett alapelvek sokkal tartósabbak, mint az egymást váltó kormányzatok ideológiai hatása. Nem irigyelnünk kéne, hanem lemásolni. Így lehet ugyanis az óhatatlan kilengések dacára viszonylag egyenesen haladni a közös célok felé.

A mostani elnök politikáját és viselkedését látva sem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államok, bár gyakran önző, és hajlamos mások kárára is kihasználni az erejét, jobb korszakaiban egész régiók szabadságához, felemelkedéséhez tudott hozzájárulni. Hogy mást ne mondjunk, Közép-Európáéhoz. Lantos közreműködése kellett például Magyarország 1999-es NATO-csatlakozásához, de jól jött a támogatása az Európai Unió bővítésekor, vagy az USA vízummentesség - már a képviselő elhunyta utáni - megadásához is.

Donald Trump és Tom Lantos Amerika két arca. Nem vitás, hogy az európai szívhez melyik áll közelebb. Magyarként pedig már a kérdés sem értelmezhető.

Szerző
Horváth Gábor

Szegénységi bizonyítvány

Magyarországon az egy háztartásra jutó átlagos nettó megtakarítás 2,9 millió forint. Ha a képviselői vagyonbevallásokat komolyan vesszük (jobb híján kénytelenek vagyunk), akkor a magyar miniszterelnök megtakarítási képessége szerényebb a hazai átlagnál. Orbán Viktor sajtpapírján 993 ezert forint megtakarítás szerepel, és 4,8 millió forint tartozás – csak azért nem kezdtünk el már hajnalban gyűjtést szervezni neki, mert simán akadna olyan bolond, aki komolyan venné, ugyanúgy, mint Isaura felszabadítását, meg azt a felhívást, hogy a Fidesz nem tud kampányolni, ha nem küldenek neki egy kis pénzecskét.

Orbán úgynevezett vagyonnyilatkozatánál – hivatalos nevén „Vagyon-, jövedelem- és gazdasági érdekeltségi nyilatkozat” - érdemes egy kicsit elidőzni. A jövedelmeinél a Miniszterelnökségtől húzott havi bér mellett a képviselőként fölvett járandóság is szerepel – pontosabban az a kitétel, hogy „törv. szerint” (ugyanez van egyébként a miniszterelnöki fizetés mellett is, a hétjegyű összeg helyett). A napi.hu számításai szerint a törvényesen járó bruttó jövedelemből havi 1,15 millió forint jön össze neki nettóban. Céges és egyéb juttatás híján ebből fizeti a 233+21 négyzetméteres kútvölgyi családi ház, meg a 63 négyzetméteres felcsúti lakóház rezsijét, ebből tartja el a négytagú, egykeresős családot (négyen élnek most egy háztartásban a bevallás szerint), ebből utazik szerte a világban futballmeccsekre, ebből nyaralnak Horvátországban, ebből fizeti a családot kiszolgáló autóflotta üzemeltetését, a Cinege utcai családi ház gondnokát, a felcsúti stadionban a VIP-páholyt (meg a többi stadionban, ahol megfordul), a szotyit, és még törlesztésre is futja mellette. Másképp nem lehet, hiszen ajándékot soha nem kap – egy sem szerepel a nyilatkozatában, pedig a törvény szerint „a képviselői tiszteletdíj 1/12-ed részének megfelelő értékhatárt meghaladó értékű ajándékokról és ingyenes juttatásokról” ugyanúgy nyilatkozni kell, mint a vagyontárgyakról és a jövedelmekről.

Akik pedig mindezt elhiszik – nos, pont nekik szól ez a bevallás.

Szerző