A XXII. kerületi Háros utca egyik kerítésére első ránézésre jelentéktelen szürke szekrényt erősítettek. De amikor kinyitjuk, a doboz roskadásig tele tartós élelmiszerrel. Ez a Re-Formáló Egyesület Enni Adok ételdoboza.
Az ötlet Magyarországon már öt éve létezik. Smudláné Fazekas Margit azóta szerette volna, hogy saját lakókörnyezetében is legyen ilyen. De mivel Gitka nem kapott engedélyt arra, hogy önkormányzati tulajdonú épületen helyezzék ki a szekrényeket, rájött, saját házának kerítése is tökéletesen megfelel a célra.
– Eleinte sokan kételkedtek abban, hogy ezen a környéken szükség van a dobozokra – meséli. – Pedig a közeli erdőkben sok a hajléktalan, az elhanyagolt üdülőházakban pedig rengeteg illegális lakásfoglaló lakik. De nem csak ők, hanem sok kisnyugdíjas, nagycsaládos szorul rá, hogy hó végén így jusson ennivalóhoz.
Gitka – aki könyvelő, adótanácsadó, sőt zumbaoktató – a matematikatanár Kállai Kornéliával közösen vágtak bele a projektbe. Tavaly augusztusban összegyűlt a 15 önkéntes, és megalakulhatott az egyesületük. Azóta a XXII. kerületben három doboz „üzemel”.
– Minden dobozhoz mások járnak – meséli Kori. A Dózsa György útihoz például télen mindig sok kisnyugdíjas jön. Nyáron, amikor érett a kertjükben a barack, rendszeresen hoztak a dobozba belőle. Aztán nemrégiben felfigyeltek egy fiatalemberre, aki egész héten az ételdobozból vitt haza ennivalót. A következő héten naponta frissen sütött palacsintákkal töltötte meg a szekrényeket.
Az Enni Adok ételdobozokba amúgy mindenfajta tartós élelmiszer bekerülhet lejárati határidőn belül, valamint a háztartásokban megmaradt és még fogyasztható étel is. A lényeg, hogy ez utóbbiak edényére rá kell írni, mit tartalmaz és mikor készült. Ha ezt elmulasztják, akkor azt az önkéntesek kidobják. A rászorulóktól pedig azt kérik, egyszerre csak három dolgot vigyenek el. Az első időkben nem merték elhinni, hogy másnap is lesz benne étel. Ezért előfordult, hogy órákig álldogáltak Korival az egyik doboznál, és győzködték az illetőt: ha nem visz el mindent, marad a következőnek is, de garantálják, hogy holnap is talál benne ennivalót.
Mivel nincs az a mennyiségű étel, ami ne fogyna el, felvették a kapcsolatot a környékbeli élelmiszerüzletekkel és pékségekkel, ahol korábban a zárásig el nem adott kenyeret és péksüteményt kidobták. Meggyőzték őket, adják inkább nekik. Egyelőre három üzlettel állnak kapcsolatban, mégis viszonylag nagy mennyiségű adományt kapnak, amit az önkéntesek minden nap begyűjtenek, és zacskókba porcióznak.
– Sokan kérdezik tőlünk: miből állapítjuk meg, hogy csak a rászorulók vesznek ki valamit a dobozból. Erre én mindig azt felelem, ki vagyok én, hogy megítéljem, ki a rászoruló. Ráadásul többször láttam, amikor valaki állva, a doboz mellett ette meg az üres zsemlét, annyira éhes volt. A hajlék nélkül élő házaspár, aki rendszeresen a házam melletti ételdobozhoz jön, minden alkalommal megsimogatja a dobozt. Egy idős férfi pedig naponta kalapot emel a szekrénynek, miután kivett belőle valamit - meséli Gitka.
