Választási liftek

Két hónappal a választások előtt az ellenzék már nincs olyan kétségbeejtő állapotban, mint azt a kormánypárt láttatja. A kormánypárt pedig még nincs annyira szétmállva, mint az ellenzék szeretné. Egyikük liftje lassan felfelé, másikuké lefelé mozog.

Az ellenzékben fel-feltörnek kudarcra ítélt egyéni és pártambíciók, de a szocialisták elléptek a Botka László utáni mélypontról. Karácsony Gergely kicsit megkavarta a DK és az MSZP közötti viszonyt. Gyurcsány Ferenc talán ráébredt, nem biztos, hogy neki tetszően be tudja darálni a baloldal nagy részét. Karácsony és a szocialisták „szociális demokráciája” többet, mást kínál, mint amit a DK, még ha összesimíthatatlan ellentét nincs is köztük. Azt viszont Gyurcsány is érezheti, hogy stabil szavazótáborán túl nem tudja növelni hatókörét. Legutóbbi beszéde – mindenki lefeküdt a rendszernek, csak a DK nem – legalábbis azt mutatja, idejét látta bázisa erősítésének azzal, hogy az LMP mellett beleszállt a „szocialista párt sajtójába” is. Az éles hang ellentéte Karácsony higgadt közvetlenségének, amitől elszoktunk, s ami vonzóbb Gyurcsány szablyázásánál. Ami pedig a legfontosabb: Karácsony eddig nem hibázott. Maradt tépelődő értelmiségi és érthető, keménynyakú, egyszerű szociális népfi.

Közben Orbán Viktor fényképe halványul. Bécsi vonatozása, párbeszéde a kalauzzal - saját helyzetének félreértése. Egy első osztályon utazó, hátizsákos kormányfő felemás plebejussága is elszáll, ha a felfüggesztett börtönre ítélt Heinrich Pecina strómannal találkozik titokban az osztrák kancellár előtt.

Amúgy Orbán oly mértékben az ellenzék megosztására játszott, hogy most egyenként kellene minden párttal megküzdenie. Egyetlen ernyője maradt mindannyiuk besöprésére, a menekültkérdés. Így lesz a teljes ellenzék a „Soros-terv” nemzetáruló végrehajtója. Mint Brüsszel, sőt az ENSZ főtitkára. A világ ellen "csigavérrel" meghirdetett abszurd háború lényege a múlt pénteki illiberális mondat: „mi lesz ebből a világból, ha elismerjük a migrációhoz való jogot alapvető emberi jognak”. Tényleg: mivé lenne a magyar világ, ha a félmillió gazdasági menekülttől a Nyugat megvonná a szabad költözés és munkavállalás uniós jogát? Ami ellen a kormányfő - Brüsszelre hivatkozva - Londonban és Bécsben is küzd?

Az életükről lévén szó, a szocialistáknál szokás szerint hirtelen megszűnt a kibeszélés. A Fideszben meg? Még nem a végén, de Soros nevet Altusz Kristóf helyettes külügyi államtitkár oltalmazottak befogadásáról szóló máltai elszólásán. Tállai András beszéde a Jobbik politikájának ellopásáról spongya lett Vona Gábor arcán. Kövér László pedig elismerte a "földrajzi bűvészkedést" a választási rendszerrel. Mert nem kerülhet veszélybe a kormánypárt teljhatalma, hiszen "a kormány hozza a törvényeket". Mondja a parlament elnöke.

Meglehet a Fidesz áprilisban elnyeri a Ház többségét. De - ha sokan szavaznak - a társadalmi többséget elveszítheti. Annyira, hogy erőszak nélkül nem tudja a nemzetet tovább paralizálni. A társadalmi nyomás pedig arra kényszerítheti a politikai ellenzéket, hogy felmondja az illiberális "parlamentarizmust".