Előfizetés

Még hogy rezsicsökkentés - A piac vitte le a PB árát

Marnitz István
Publikálás dátuma
2018.02.05. 06:22
FOTÓ: Németh András Péter
Hidegen hagyta a palackos gáz piacát az öt éve beharangozott 10 százalékos rezsicsökkentés: a termék a piaci hatások nyomán volt harmadával is olcsóbb.

Sajátos ívet írt le az elmúlt négy év során a palackos PB-gáz ára: miközben a 2013-as 10 százalékos hatósági rezsicsökkentés körülbelül 2014 végéig érdemi hatást fejtett ki, ezt követően a termék a KSH kimutatása szerint még olcsóbb lett. Nem is akármennyire: a 2016 végi mélypont 3960 forintos töltetára közel harmadával múlta alul a rezsicsökkentés előtti, majdnem 6 ezer forintot. A Magyar PB Gázipari Egyesület honlapja tanúsága szerint ez kissé lendíthetett az addig szinte függőlegesen zuhanó keresleten is. Míg a forgalom az 1996-os 250 ezer tonnáról 2013-ra 64 ezerre esett, addig az igények tavalyig 74 ezer tonnára kúsztak vissza. A piac tavaly éppenséggel másfél százalékos bővülést mutatott.

Bár 2017-ben az árak már emelkedésbe fordultak, a mostani, 4400 forintos átlagos töltetdíj még mindig 25 százalékkal alacsonyabb a rezsicsökkentés előtti tarifáknál.

A piac általunk megkérdezett szereplői a PB-árcsökkenést egyöntetűen a versenypiac jótékony hatásával magyarázták. Pedig az elmúlt évek az ágazatban inkább tisztulást hoztak. A nagykereskedők száma is megcsappant: az amerikai hátterű Flaga három éve megvette a francia Total hazai PB-üzletágát. A piacvezető Prímaenergia pedig holland kézből a Csányi Sándor bankvezérrel gyakorta közösen üzletelő Nagy Györgyhöz került. Jelentős szereplő maradt a Mol és még érzékelhető az évek óta küszködő KEG jelenléte is. A nagykereskedők alapvetően a nemzetközi olajárak szerint áraznak. Ennek tudható be az elmúlt négy év árapálya és a tavaly óta tapasztalható enyhe drágulás is. A piac sokszereplős, így a nemzetközi tőzsde hatása némi késéssel rendre begyűrűzik a PB-telepekre.

Visszaeső tartályos és autós eladások
A palackos PB-értékesítéssel szinte fej-fej mellett haladnak a tartályos eladások. Utóbbi esetenként meg is haladja előbbit, bár a Magyar PB Gázipari Egyesület adatai szerint az elmúlt három év éppenséggel visszaesést hozott. Tartályokból egész házak, tömbök vagy akár falvak is elláthatóak. Autógázból tavaly 22 ezer tonna kelt el. Itt a 2002-es, 41 ezer tonnás csúcs óta folyamatos a lemorzsolódás.

Az öt évvel ezelőtti 10 százalékos rezsicsökkentés a több ezer kiskereskedőt is megtizedelte: beszéltünk olyan vállalkozóval, aki emiatt még abban az évben lehúzta a rolót. Ritkítja az eladók számát a platós-házalós PB-kereskedelem ez év közepi betiltása is.

Egy, a Népszavának nyilatkozó, jelenleg is aktív kiskereskedő saját tapasztalatai ellentmondanak az egyesület statisztikáinak: ő folyamatos keresletcsökkenést észlel. Szerinte a központi rezsicsökkentés hatása is néhány hónap alatt kifutott. A kormányzati lépés hirtelen igényemelkedést hozott: mindenki betárolhatott, feltölthette üres palackjait. Ám ezután értelemszerű visszaesés jött. Ráadásul a rezsipropaganda lelkes hívei idővel még alacsonyabb, de már piaci hátterű tarifákkal voltak kénytelenek szembesülni. A szakember ugyanakkor a versenyalapú árcsökkenés hatását se érzékeli a forgalmon: a PB-használók nem túl rugalmasak, így itt a keresletet kevéssé befolyásolja, ha egy töltetért 3, vagy épp 6 ezer forintot kérnek - vélte. Felfutást inkább csak az orosz gázstopok idején érzékelnek – tette hozzá.

Az Orbán-kormány 2013-ban a több ezer szereplős, szabadáras PB-piacra csak furfangos módon kényszeríthette rá a központi tarifa jármát. Eszerint az összes kiskereskedőnek a saját, 2012 decemberi díját kellett 10 százalékkal mérsékelnie. Ennek ellenőrzésére ugyanakkor se akkor, se azóta nem került sor, legalábbis nem vált ismertté. Bár e lépések mára a feledés homályába vesztek, eme „ársapka” elvben azóta is köti a kiskereskedőket. Kérdés, ha még további emelkednének az olajárak, és a töltetdíj ismét elérné az 5200 forint körüli plafont, mi történne az eladókkal. Forrásunk szerint semmi: fennmaradásuk érdekében a többség megszegné a szabályt, mert ennek nyomon követése úgyis lehetetlen – vélekedett.

Meglátjuk.

Rezsicsökkentés szépséghibákkal
A PB-gáz áralakulása erős tanulságul szolgál a központilag, egységesen "rezsicsökkentett" gáztarifára nézvést is. Bár a földgáz árát a kabinet 2013-14-ben nem tíz, hanem 25 százalékkal mérsékelte, a PB tisztán piaci alapú áresése ezt a mértéket is jelentősen meghaladta. Bár a két termék piaca, funkciója nyilván hasonló, az Orbán-kormány – a háttérben az árak „előkészítéséért” felelős szakhivatallal – az elmúlt évek során sehogy se talált szakmai indokot a vezetékes gáz hatósági árának további nyesésére. Pedig pont a vezetékes lakossági energiatarifák megállapításánál lenne a legnagyobb szükség a korrekt háttérszámításokra. E piacon ugyanis az utóbbi évek során még az a korábbi, pislákoló verseny is megszűnt. Ma a lakosság ismét csak a központi, szabott áron szerződhet a szolgáltatóval, olcsóbb kínálat nem mutatkozik. Az indokoltnál jóval magasabb lakossági gáztarifák és a piac hiánya ki is fejtik kártékony hatásukat. Mint azt Tóth Bertalan MSZP-frakcióvezető feltárta, a gázbehozatalért felelős állami MVM könyveiben külön sort hoztak létre a leeső gázbeszerzési és szinten maradó gázeladási áraik között képződő százmilliárdos luxusprofit nyilvántartására. A Fidesz mindezt érdemben se akkor, se azóta nem indokolta.
Tegnap az Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja jelentette be, hogy pert indítanak az MVM Magyar Villamos Művek és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ellen, miután külön-külön megtagadták annak a 2019-ig szóló szerződésnek a kiadását, amelyből pontosan kiderülne, Magyarország mennyiért vásárolja a földgázt Oroszországtól. Ungár úgy látja, a magyar fogyasztók a világpiaci árnál 20-30 százalékkal többet fizetnek a földgázért, mert "Orbán Viktor túl drágán veszi a gázt Vlagyimir Putyintól".



Kitálal az iparkamara volt oktatási igazgatója 25 év után

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2018.02.05. 06:00
Parragh László, a kormányfő nagy híve az MKIK-t kormánytestületté süllyesztette. FOTÓ: MTI KOSZTICSÁK SZILÁRD
Kreatív és kritikus szakértők nem kellenek, mindenben a kormányzati akarat érvényesül, az elnök felett pedig nincs belső kontroll – tálalt ki a testület korábbi oktatási igazgatója.

"A nyilatkozataiból is látszik, nem ért a szakképzéshez, és nincs olyan szellemi, intellektuális szakmai háttér, amely demokratikus kontrollt gyakorolna felette" - mondta lapunknak Parragh Lászlóról a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) korábbi képzési és oktatási igazgatója. Szilágyi János tizennégy év után 2016-ban mondott fel, miután elege lett az áldatlan állapotokból. Szilágyi János szerint 2014 után egyre kevésbé volt szükség gondolkodó, kreatív, kritikus szakemberekre.

Az MKIK vezetését, különösen a kormányfő hű támogatóját, Parragh László elnököt már sok bírálat érte, amiért a testületet a kabinet végrehajtó testületévé züllesztette. Szilágyi János most összeállított vitairata is alátámasztja, hogy a kritikák korántsem voltak alaptalanok. - Mihamarabb rendszerváltásra van szükség a szakképzésben, meg kell szabadulni a politikai ideológiával átitatott modellektől. A szervezeten belül számos előremutató kezdeményezés született, ám ezeket rendszerint keresztülhúzták a politikai érdekek – többek között ez olvasható a civil oktatási szervezeteknek megküldött, lapunkhoz is eljutott tanulmányban.

Noha a szakképzés átalakításában nagy szerepet vállalt a kamara, Parragh László – aki Orbán Viktor gazdasági tanácsadó testületének is tagja – többször hangoztatta, hogy a szakképzés ügyében ő csak a munkáltatók álláspontját képviseli. Ezzel szemben az MKIK volt képzési igazgatója is megerősítette azokat a korábbi híreket, miszerint a döntésekben legtöbbször kizárólag a kormányzat elképzelései érvényesültek.

A szakképzés állami irányítsa már a 2002 és 2010 között is egyre inkább együttműködő partnernek tekintette a gazdasági kamarákat. 2010 azonban az iparkamara esetében fordulópontot jelentett: a munkaalapú társadalom, illetve az egymillió új munkahely megteremtése érdekében politikai elhatározásra vezették be a szakképzés lebutított modelljét, s ebben jelentős szerepe volt a kamarának, amely több tízmilliárd forintot kapott szakképzési feladatokra.

– A kamarai rendszer országos és megyei ügyintéző szervezetében mintegy 300 főállású szakembert foglalkoztatnak, vagyis a testület a létszám alapján felér egy kisebb minisztériummal – írta Szilágyi.

A szakértő szerint a 2010-től elindított, munkaalapú, fizikai, „kékgalléros” szakmunkára épülő szakképzési modellt szakmai körökben „egyszer használatos szakmunkás modellnek” is nevezik, mert a betanított munkára épülő, összeszerelő típusú feladatokra készíti fel a diákokat. Ebből a szempontból nem nevezhető sikernek a szakgimnáziumi képzés bevezetése sem: az itt végzettek számára beszűkültek a továbbtanulási lehetőségek. Az MKIK volt képzési igazgatója szerint a döntéshozói szándék az lehetett, hogy azt az illúziót keltsék a továbbtanulókban, mintha a szakgimnáziumban az érettségi mellé teljes értékű szakmát is lehet szerezni.

– Ebből az lett, hogy sem az érettségi, sem a megszerzett szakma nem teljes értékű – fogalmazott Szilágyi.

A nemzetközi eredmények is lehangolóak: a sokat emlegetett PISA-teszteken a szakiskolai tanulók eredményei a legrosszabb, egyes kategóriának felelnek meg. A szakmunkások teljesítményét mérő 2016-os EuroSkill, illetve a 2017-es WorldSkill versenyeken a magyarok ugyancsak alulteljesítettek korábbi eredményeikhez képest. Szilágyi figyelmeztetett: a szakképzésben mihamarabbi paradigma- és rendszerváltásra van szükség, első lépésként politikamentesíteni kell a területet.

– Szakmai alapokra, tényekre, evidenciákra kellene építeni egy olyan szakképzési jövőképet, amely a tudásalapú társadalmakban és a globális gazdasági versenyben is megfelel – írta. A változást azonban nehezíti, hogy a szakképzés állami irányításában „a hatalmi erő kultusza” érvényesül, érdemi társadalmi, szakmai egyeztetések, viták nincsenek.

Nem kellenek gondolkodók

Nem szeretném, ha újabb 30 évet elvesztegetnénk – így indokolta Szilágyi János, miért döntött úgy, hogy megmutatja, miként is működik a kamara a kulisszák mögött.

- Mennyi ideig dolgozott a kamarában?

- A budapesti országos központ munkájában 14 évig vettem részt, előtte közel egy évtizedig a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál dolgoztam. Vagyis majdnem 25 évig tevékenykedtem kamarai területen, a szakképzéssel foglalkozva.

- Mi történt 2016-ban?

- Én magam mondtam fel. Vállalhatatlan körülmények alakultak ki, különösen 2014 után, amikortól egyre kevésbé volt szükség gondolkodó, kreatív, kritikus szakemberekre. Velem együtt más szakemberek is eljöttek. Baj az is, hogy nincsenek kidolgozott stratégiák, és a kamara elnökének nyilatkozataiból is látszik, nem ért a szakképzéshez, és nincs olyan szellemi, intellektuális szakmai háttér, amely demokratikus kontrollt gyakorolna felette. A gimnáziumok elleni agitáció is tévút. Abba az irányba kellene haladni, hogy a gyerekek legalább 80-90 százaléka érettségihez jusson, mint például Finnországban, ahol ez az arány jelenleg 93 százalék, míg nálunk 60 százalék körüli.

- Miért a civil oktatási szervezeteknek készített vitairatot?

- Nem akartam a pártokhoz fordulni, a kamaránál és kormányzati szinten pedig nincs fogadókészség kritikus véleményekre. Az anyag kicsit önvallomás is, nem akartam, hogy több évtizednyi tapasztalat a semmibe vesszen és nem szeretném, ha újabb 30 évet elvesztegetnénk. Annak örülnék, ha kialakulna egy pártok feletti konszenzus és nemzeti minimum a szakképzés ügyében, mert csak ez vezethet ki a szakképzés válságából.

Kitálal az iparkamara volt oktatási igazgatója 25 év után

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2018.02.05. 06:00
Parragh László, a kormányfő nagy híve az MKIK-t kormánytestületté süllyesztette. FOTÓ: MTI KOSZTICSÁK SZILÁRD
Kreatív és kritikus szakértők nem kellenek, mindenben a kormányzati akarat érvényesül, az elnök felett pedig nincs belső kontroll – tálalt ki a testület korábbi oktatási igazgatója.

"A nyilatkozataiból is látszik, nem ért a szakképzéshez, és nincs olyan szellemi, intellektuális szakmai háttér, amely demokratikus kontrollt gyakorolna felette" - mondta lapunknak Parragh Lászlóról a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) korábbi képzési és oktatási igazgatója. Szilágyi János tizennégy év után 2016-ban mondott fel, miután elege lett az áldatlan állapotokból. Szilágyi János szerint 2014 után egyre kevésbé volt szükség gondolkodó, kreatív, kritikus szakemberekre.

Az MKIK vezetését, különösen a kormányfő hű támogatóját, Parragh László elnököt már sok bírálat érte, amiért a testületet a kabinet végrehajtó testületévé züllesztette. Szilágyi János most összeállított vitairata is alátámasztja, hogy a kritikák korántsem voltak alaptalanok. - Mihamarabb rendszerváltásra van szükség a szakképzésben, meg kell szabadulni a politikai ideológiával átitatott modellektől. A szervezeten belül számos előremutató kezdeményezés született, ám ezeket rendszerint keresztülhúzták a politikai érdekek – többek között ez olvasható a civil oktatási szervezeteknek megküldött, lapunkhoz is eljutott tanulmányban.

Noha a szakképzés átalakításában nagy szerepet vállalt a kamara, Parragh László – aki Orbán Viktor gazdasági tanácsadó testületének is tagja – többször hangoztatta, hogy a szakképzés ügyében ő csak a munkáltatók álláspontját képviseli. Ezzel szemben az MKIK volt képzési igazgatója is megerősítette azokat a korábbi híreket, miszerint a döntésekben legtöbbször kizárólag a kormányzat elképzelései érvényesültek.

A szakképzés állami irányítsa már a 2002 és 2010 között is egyre inkább együttműködő partnernek tekintette a gazdasági kamarákat. 2010 azonban az iparkamara esetében fordulópontot jelentett: a munkaalapú társadalom, illetve az egymillió új munkahely megteremtése érdekében politikai elhatározásra vezették be a szakképzés lebutított modelljét, s ebben jelentős szerepe volt a kamarának, amely több tízmilliárd forintot kapott szakképzési feladatokra.

– A kamarai rendszer országos és megyei ügyintéző szervezetében mintegy 300 főállású szakembert foglalkoztatnak, vagyis a testület a létszám alapján felér egy kisebb minisztériummal – írta Szilágyi.

A szakértő szerint a 2010-től elindított, munkaalapú, fizikai, „kékgalléros” szakmunkára épülő szakképzési modellt szakmai körökben „egyszer használatos szakmunkás modellnek” is nevezik, mert a betanított munkára épülő, összeszerelő típusú feladatokra készíti fel a diákokat. Ebből a szempontból nem nevezhető sikernek a szakgimnáziumi képzés bevezetése sem: az itt végzettek számára beszűkültek a továbbtanulási lehetőségek. Az MKIK volt képzési igazgatója szerint a döntéshozói szándék az lehetett, hogy azt az illúziót keltsék a továbbtanulókban, mintha a szakgimnáziumban az érettségi mellé teljes értékű szakmát is lehet szerezni.

– Ebből az lett, hogy sem az érettségi, sem a megszerzett szakma nem teljes értékű – fogalmazott Szilágyi.

A nemzetközi eredmények is lehangolóak: a sokat emlegetett PISA-teszteken a szakiskolai tanulók eredményei a legrosszabb, egyes kategóriának felelnek meg. A szakmunkások teljesítményét mérő 2016-os EuroSkill, illetve a 2017-es WorldSkill versenyeken a magyarok ugyancsak alulteljesítettek korábbi eredményeikhez képest. Szilágyi figyelmeztetett: a szakképzésben mihamarabbi paradigma- és rendszerváltásra van szükség, első lépésként politikamentesíteni kell a területet.

– Szakmai alapokra, tényekre, evidenciákra kellene építeni egy olyan szakképzési jövőképet, amely a tudásalapú társadalmakban és a globális gazdasági versenyben is megfelel – írta. A változást azonban nehezíti, hogy a szakképzés állami irányításában „a hatalmi erő kultusza” érvényesül, érdemi társadalmi, szakmai egyeztetések, viták nincsenek.

Nem kellenek gondolkodók

Nem szeretném, ha újabb 30 évet elvesztegetnénk – így indokolta Szilágyi János, miért döntött úgy, hogy megmutatja, miként is működik a kamara a kulisszák mögött.

- Mennyi ideig dolgozott a kamarában?

- A budapesti országos központ munkájában 14 évig vettem részt, előtte közel egy évtizedig a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál dolgoztam. Vagyis majdnem 25 évig tevékenykedtem kamarai területen, a szakképzéssel foglalkozva.

- Mi történt 2016-ban?

- Én magam mondtam fel. Vállalhatatlan körülmények alakultak ki, különösen 2014 után, amikortól egyre kevésbé volt szükség gondolkodó, kreatív, kritikus szakemberekre. Velem együtt más szakemberek is eljöttek. Baj az is, hogy nincsenek kidolgozott stratégiák, és a kamara elnökének nyilatkozataiból is látszik, nem ért a szakképzéshez, és nincs olyan szellemi, intellektuális szakmai háttér, amely demokratikus kontrollt gyakorolna felette. A gimnáziumok elleni agitáció is tévút. Abba az irányba kellene haladni, hogy a gyerekek legalább 80-90 százaléka érettségihez jusson, mint például Finnországban, ahol ez az arány jelenleg 93 százalék, míg nálunk 60 százalék körüli.

- Miért a civil oktatási szervezeteknek készített vitairatot?

- Nem akartam a pártokhoz fordulni, a kamaránál és kormányzati szinten pedig nincs fogadókészség kritikus véleményekre. Az anyag kicsit önvallomás is, nem akartam, hogy több évtizednyi tapasztalat a semmibe vesszen és nem szeretném, ha újabb 30 évet elvesztegetnénk. Annak örülnék, ha kialakulna egy pártok feletti konszenzus és nemzeti minimum a szakképzés ügyében, mert csak ez vezethet ki a szakképzés válságából.