Inotai András: Nem lesz több esély 2018 után!

Publikálás dátuma
2018.02.05. 06:26
FOTÓK: Molnár Ádám
Magyarország nem áll a saját lábán – nyilatkozta egyebek mellett a Népszavának Inotai András közgazdász. Szerinte 2018. április 8. az utolsó alkalom, hogy leválható legyen a Fidesz-hatalom.

- Elégedetten hátradőlhetünk azután, hogy Orbán Viktortól megtudhattuk, már nem csak a lánya és veje, de az ország iis a saját lábára állt, nincs szükségünk külső forrásokra?

- Ezekből az állításokból az országra nézve semmi nem igaz. Az Európai Uniótól 2014-20. között összesen 23 milliárd eurót kapunk a kohéziós alapból. Ebben nincs benne az évi nagyjából 1 milliárd eurós mezőgazdasági támogatások összege és egyéb kisebb céltámogatások.

- A kormányfő gyakran azzal is érvel, hogy csak azt kapjuk vissza, amit befizetünk. Van ebben igazság?

- Legföljebb annyi, hogy Magyarország megközelítőleg annyit fizet be a közös kasszába, amennyit az agrárium támogatására kap. Azt a 23 milliárdot tehát nettó értékben kell számolni.

- A miniszterelnök kommunikációja szerint ebben az évben az összes uniós forrást be kell söpörni. Ez mennyire pörgetheti fel a gazdaságot?

- Szerintem ez megmarad a szavak szintjén, mert technikailag is lehetetlen amiről a miniszterelnök beszél. Nem világos, mi a valójában fontos: hogy azt a támogatást, ami beérkezik hatékonyan használjuk-e fel, vagy az, hogy az utolsó euróig mindent lehívjunk. Az utóbbi esetben pedig, hogy mire költöttük a pénzt, ne kérdezze senki.

- A tapasztalatok szerint hogyan használtuk fel ezt az irdatlan összeget?

- Az uniós forrásokból sajnos nagyon kevés fenntartható növekedést elősegítő-megalapozó beruházás valósult meg. Helyette a legkülönbözőbb, sokszor a kormánykommunikációban olcsón eladható célokat szolgáló, de a versenyképességgel köszönő viszonyt sem ápoló programok jutnak jelentős összegekhez. Mivel pedig az uniós támogatások jelentős része a magyar költségvetésen keresztül jut el a nyertesekhez, akkor levonhatjuk azt a következtetést is, hogy a magyar költségvetés 3 százalék alatti hiánya addig tartható, amíg uniós pénzek érkeznek.

- Mi történhet, ha elapadnak ezek a források?

- Akár össze is omolhat a költségvetés, vagy olyan mértékű megszorításokat kell végrehajtani, hogy az felérne azzal, mintha mindkét saját lábunkat amputálnák, amiken állítólag állunk. Félretéve az egyáltalán nem vicces hasonlatot: a magyar gazdaság alapvetően függ az uniós forrásoktól. Egyébként még csak nem is ez az egyetlen úgynevezett külső forrás, amire szükségünk van. Az elmúlt néhány évben hasonló nagyságrendű, közel 4 milliárd euró transzfer érkezett a külföldön dolgozó magyaroktól. Azzal számolni kell, hogy az uniós pénzek nem jönnek örökké. Az elmúlt 10 évben, elsősorban az uniós forrásoknak köszönhetően olyan páratlan modernizációs lehetősége volt az országnak, amit sikerült nem csak elszalasztani, de tudatosan és felelőtlenül tönkre is tenni. Ez a lehetőség pedig soha nem fog visszatérni.

- Nincs ebben felelőssége a szocialista kormányoknak is, hiszen 2007. óta már teljes jogú tagként kapcsolódhattunk be a 7 éves uniós pénzügyi ciklusba?

- A támogatások nagy részét már 2010. után használta fel az ország. Ez nem azt jelenti, hogy a korábbi kormányok feltétlenül jól költötték el ezt a pénzt, de a történelmi felelősség a Fidesz kormányok nyolc éves időszakát terheli.

- Mi történt a meghatározó pénzforrást képező kohéziós alapokkal?

- Ezek a források elsősorban a versenyképesség erősítését, a felzárkózást lettek volna hivatva támogatni. Nagyon kevés olyan uniós forrásból megvalósult beruházásról tudunk, ami a magyar vállalatok versenyképességét növelte. A pénz látható része jelentős részben presztízs beruházásokra ment el, mint a modern városok program, kerékpárutak, kilátótornyok alföldi településeken. Ezek lényegi vagy tartós gazdasági hasznot nem hoznak, viszont fenn kell tartani a létesítményeket. A fenntartási költségeket ugyanis már nem az unó fizeti, hanem a magyar adófizetők. Már most látszik, hogy rengeteg fenntarthatatlan beruházás jött létre, amire semmi szükség, csak a pénzt emészti. Ami ennél sokkal lényegesebb: az uniós támogatások legalább kétharmadából a politikai maffia gazdasági hátterét finanszírozták.

- Milyen csatornákon szivárognak el az uniós források?

- Erre legalább három módszert alkalmaz a rezsim. Az egyik, amit nagyon széles körben alkalmaznak, a túlszámlázás. Az unió korrupcióellenes szerve az OLAF számos ilyen ügyet tárt a magyar hatóságok elé, de a legritkább esetben van ennek érdemi következménye. Egy másik trükk, hogy a meghirdetett projektektől eltérő célokra használják fel a pénzt. Ezekben az esetekben sem siet a magyar kormányzat visszakérni a felhasznált összeget. A harmadik lenyúlási forma az unós forrásokra kiírt közbeszerzéseknél állandósult visszaélések. Ezeknél gyakori, hogy a Fidesz közeli indulók versenytársait mondvacsinált indokokkal kizárják, vagy eleve csak „megbízható” cégek indulnak. Már a közbeszerzések kiírásának módja is számos esetben megtámadható lenne. Ha került is pénz a vállalkozásokhoz, az csak versenykörnyezetben eredményezett volna hatékonyságnövekedést, de ma Magyarországon nem beszélhetünk normális piaci versenyről. Ez egy zárt, feudális struktúra, amely soha nem lesz képes ebből a mestersége burokból kilépni a nemzetközi piacra.

- Mire számíthatunk a 2021-2027-es uniós költségvetési ciklusban?

- Pontos számokat még nem lehet tudni, csak annyit, hogy Nagy-Britannia kilépése évente mintegy 14 milliárd euróval csökkenti (csökkentené) az uniós büdzsét. Ez nagyjából az EU-költségvetés 10 százaléka. Mivel az uniós költségvetés törvényileg nem lehet deficites, vagy megfelelő szintre kell emelni a tagállami befizetéseket, vagy a kisebb összegű befizetések mellett ki kellene vetni valamilyen uniós adót. További lehetőség a kiadások csökkentése. Bármilyen megoldás lesz is, az biztosnak tűnik, hogy alapvetően megváltozik az unió költségvetési szerkezete. Sokkal nagyobb figyelem irányul a jövőorientált, technológiai, digitális fejlesztésekre, valamint az EU globális versenyképességének növelésére. Ez a kohéziós és a mezőgazdasági támogatások forrásait szűkítheti. Biztosan több jut a közös védelmi és biztonságpolitikára, illetve az EU globális pozíciójának erősítésére, amelynek a harmadik országoknak nyújtott segélyek is szerves részét képezik. Továbbá jelentősen csökkenhet az ingyen pénzek aránya, és előtérbe kerülnek a hosszú lejáratú hitelek. Arra is látni törekvéseket, hogy az Európai Bizottság erősítse meg az uniós források felhasználásának ellenőrzését, szankcionálási lehetőségekkel. Ráadásul, ha létrejön az eurózóna közös fiskális politikája, a monetáris unión kívül maradt tagországoknak még kevesebb fog jutni. Ez már nem a kétsebességű, de a kétszintű európai integrációt vetíti előre. Ez az euró-övezethez való csatlakozásra is ösztönözheti a kívül maradó tagországokat, de egyesek választhatják az önkéntes leszakadást is. Magyarország jelenleg ebbe az irányba tart.

- Milyen hatásokkal számolhatunk a szűkített források miatt, illetve pótolhatja –e a kieső forrásokat Kína, amire a kormányfő utalt?

- A magyar gazdaságnak alapvetően szüksége van külső forrásokra. Az uniós források és a külföldön dolgozó magyarok hazautalásai összességükben a GDP 6-7 százalékát teszik ki. Kína 3 000 milliárd dolláros valutatartaléka persze lehetővé tesz szinte bármekkora hitelfolyósítást. Pénz tehát elvileg lenne, a kérdés csak az, milyen áron. Itt nem csak az egyébként a nemzetközi kamatszintet esetenként jelentősen meghaladó kamatokra gondolok, hanem a politikai árra is.

- Ha már a hiteleknél tartunk, meddig folytatható az a gyakorlat, hogy az úgynevezett „nemzeti burzsoázia” az állami és a magyar magántulajdonú bankoktól számolatlanul kapja a milliárdokat?

- Ez nem lesz a végtelenségig tartható. Attól tartok, hogy vagy egy gazdasági válság idéz elő bankválságot, vagy egy bankválság vezethet gazdasági összeomláshoz. Elképesztő, hogy a NER-hez tartozó oligarchák olyan pénzintézetektől vesznek fel hatalmas összegeket saját projektjeikre, amelyekben szintén résztulajdonosok. Ez nemcsak erkölcstelen, de normális bankrendszerben törvénytelen is. Nem véletlen, hogy az ezekből a hitelekből megvalósuló beruházások nagy része az ingatlanpiacon valósul meg. Alig jut el a termelő szektorban dolgozó kis- és középvállalatokhoz. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon az elmúlt években lényegi, a fenntartható versenyképességet erősítő, jelentős mértékű szakembert foglalkoztató, a gazdaságot dinamizálni képes új beruházás gyakorlatilag nem volt.

- Mi történhet, ha ezek a beruházások nem termelik ki még a törlesztőrészleteket sem és ezek az óriáshitelek agyonnyomják az állami, illetve magyar magán bankokat? Összeomolhat a rezsim?

- Mindenfajta összeomlás tragikus következményekkel járhat. A magyar tulajdonú bankcsődöket, illetve a bankok feltőkésítését nem külföldi, hanem magyar állampolgároknak kellene finanszírozniuk, ellentétben a 2008 utáni globális bankválság kezelésével. Egy megrázó válság emberi, gazdasági és intézményi költségei olyan nagyok lennének, amelyek a 21. század felgyorsult és tovább változó környezetében behozhatatlan hátrányt okoznának. Közös felelősségünk, hogy ezt megakadályozzuk. Óriási a tét a 2018-as választásokon, mert aki azt gondolja, hogy ha most nem, akkor majd 2022-ben lesz lehetőség a váltásra, alapvetően téved. Ránézve a világra, Európára és a magyar valóságra: nincs 2022!

Névjegy
Inotai András Professor emeritus és kutató professzor, 1943-ban született. Az MTA KRTK Világgazdasági Intézet igazgatója volt 1991 és 2011 között. Előtte 1989 és 1991 között a Világbank munkatársa (Washington D.C.). Két évtizedig oktatott a College of Europe-on (Bruges, 1992–2013), 2002-ben a Columbia University meghívott profeszszora. Jelenleg is oktat a College of Europe varsói intézményében. Több külföldi akadémiai és tudományos tanács, valamint számos nemzetközi szakmai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja.



Szerző

Brüsszel ellenzi az osztrák terveket

Publikálás dátuma
2018.02.05. 06:24
Kurz osztrák kancellárnak is gondolkodnia kell a terven. FOTÓ: JOE KLAMAR / AFP

Meghiúsulhat az osztrák kormány terve, amely szerint csökkentené a vendégmunkások gyermekei után járó családi pótlék összegét. A már Brüsszelig jutott ügyben Maryanne Thyssen, az Európai Bizottság szociális és munkaügyért felelős tagja szerint ugyanis ahol a járulékot fizeti valaki, ott jogosult az ellátásra. A hvg.hu tudósítása szerint a múlt héten Magyarországon járt biztos még hozzátette: ilyen típusú indexálás nem szerepel az Európai Bizottság javaslatai között sem. Így vélhetően Ausztria kötelezettségszegési eljárással számolhat, ha mégis bevezetné a korlátozást. Erre pedig minden esély meg van, s ha az Európai Bíróságnak kell majd döntenie az ügyben, az hosszú idő lesz, és kérdés, hogy az érintettek az időközben elvesztett pótlékhoz hozzájutnak-e majd egyáltalán.

Jelenleg az osztrák társadalombiztosítás az ott bejelentett munkás gyereke után a Magyarországon folyósított családi pótlék összegét - ha erre jogosult az itthon maradt szülő -, egészíti ki az ausztriai ellátás szintjére. Ezt szeretné az ÖVP–FPÖ kormány szigorúbb feltételekhez kötni, illetve a rájuk eső részt mérsékelni, valamilyen módon a két ország közötti életszínvonal-különbséget is figyelembe véve.

Leginkább a mintegy negyvenezer magyar vendégmunkás kiskorú gyerekei után járó pótlékot érintheti az osztrák intézkedés, összességében évente mintegy 80 millió eurót utaltak ilyen jogcímen. Bár kisebb összeggel, de jelentős számú szlovák, lengyel valamint szerb család is megsínylené a vitatott takarékossági intézkedést. Az osztrák költségvetésnek eddig 270 millió eurójába került a határain kívül levő gyerekek "finanszírozása", a spórolással alig 115 millió eurót takarítana meg - írta korábban a Der Standard. Miközben Brüsszel csak bevezetése esetén vizsgálja majd az osztrák intézkedéseket, a Sebastian Kurz vezette kormány azon dolgozik, hogy más országokat maguk mellé állítsanak. Bár uniós országonként eltérő a családi pótlék folyósításának módja, feltételei és mértéke, a nagyobb számban Németországban és Angliában dolgozó magyar vendégmunkásoknak is érdemes figyelemmel kísérniük a témában Ausztria és Brüsszel között kialakult vitát.

Szerző

Még hogy rezsicsökkentés - A piac vitte le a PB árát

Publikálás dátuma
2018.02.05. 06:22
FOTÓ: Németh András Péter
Hidegen hagyta a palackos gáz piacát az öt éve beharangozott 10 százalékos rezsicsökkentés: a termék a piaci hatások nyomán volt harmadával is olcsóbb.

Sajátos ívet írt le az elmúlt négy év során a palackos PB-gáz ára: miközben a 2013-as 10 százalékos hatósági rezsicsökkentés körülbelül 2014 végéig érdemi hatást fejtett ki, ezt követően a termék a KSH kimutatása szerint még olcsóbb lett. Nem is akármennyire: a 2016 végi mélypont 3960 forintos töltetára közel harmadával múlta alul a rezsicsökkentés előtti, majdnem 6 ezer forintot. A Magyar PB Gázipari Egyesület honlapja tanúsága szerint ez kissé lendíthetett az addig szinte függőlegesen zuhanó keresleten is. Míg a forgalom az 1996-os 250 ezer tonnáról 2013-ra 64 ezerre esett, addig az igények tavalyig 74 ezer tonnára kúsztak vissza. A piac tavaly éppenséggel másfél százalékos bővülést mutatott.

Bár 2017-ben az árak már emelkedésbe fordultak, a mostani, 4400 forintos átlagos töltetdíj még mindig 25 százalékkal alacsonyabb a rezsicsökkentés előtti tarifáknál.

A piac általunk megkérdezett szereplői a PB-árcsökkenést egyöntetűen a versenypiac jótékony hatásával magyarázták. Pedig az elmúlt évek az ágazatban inkább tisztulást hoztak. A nagykereskedők száma is megcsappant: az amerikai hátterű Flaga három éve megvette a francia Total hazai PB-üzletágát. A piacvezető Prímaenergia pedig holland kézből a Csányi Sándor bankvezérrel gyakorta közösen üzletelő Nagy Györgyhöz került. Jelentős szereplő maradt a Mol és még érzékelhető az évek óta küszködő KEG jelenléte is. A nagykereskedők alapvetően a nemzetközi olajárak szerint áraznak. Ennek tudható be az elmúlt négy év árapálya és a tavaly óta tapasztalható enyhe drágulás is. A piac sokszereplős, így a nemzetközi tőzsde hatása némi késéssel rendre begyűrűzik a PB-telepekre.

Visszaeső tartályos és autós eladások
A palackos PB-értékesítéssel szinte fej-fej mellett haladnak a tartályos eladások. Utóbbi esetenként meg is haladja előbbit, bár a Magyar PB Gázipari Egyesület adatai szerint az elmúlt három év éppenséggel visszaesést hozott. Tartályokból egész házak, tömbök vagy akár falvak is elláthatóak. Autógázból tavaly 22 ezer tonna kelt el. Itt a 2002-es, 41 ezer tonnás csúcs óta folyamatos a lemorzsolódás.

Az öt évvel ezelőtti 10 százalékos rezsicsökkentés a több ezer kiskereskedőt is megtizedelte: beszéltünk olyan vállalkozóval, aki emiatt még abban az évben lehúzta a rolót. Ritkítja az eladók számát a platós-házalós PB-kereskedelem ez év közepi betiltása is.

Egy, a Népszavának nyilatkozó, jelenleg is aktív kiskereskedő saját tapasztalatai ellentmondanak az egyesület statisztikáinak: ő folyamatos keresletcsökkenést észlel. Szerinte a központi rezsicsökkentés hatása is néhány hónap alatt kifutott. A kormányzati lépés hirtelen igényemelkedést hozott: mindenki betárolhatott, feltölthette üres palackjait. Ám ezután értelemszerű visszaesés jött. Ráadásul a rezsipropaganda lelkes hívei idővel még alacsonyabb, de már piaci hátterű tarifákkal voltak kénytelenek szembesülni. A szakember ugyanakkor a versenyalapú árcsökkenés hatását se érzékeli a forgalmon: a PB-használók nem túl rugalmasak, így itt a keresletet kevéssé befolyásolja, ha egy töltetért 3, vagy épp 6 ezer forintot kérnek - vélte. Felfutást inkább csak az orosz gázstopok idején érzékelnek – tette hozzá.

Az Orbán-kormány 2013-ban a több ezer szereplős, szabadáras PB-piacra csak furfangos módon kényszeríthette rá a központi tarifa jármát. Eszerint az összes kiskereskedőnek a saját, 2012 decemberi díját kellett 10 százalékkal mérsékelnie. Ennek ellenőrzésére ugyanakkor se akkor, se azóta nem került sor, legalábbis nem vált ismertté. Bár e lépések mára a feledés homályába vesztek, eme „ársapka” elvben azóta is köti a kiskereskedőket. Kérdés, ha még további emelkednének az olajárak, és a töltetdíj ismét elérné az 5200 forint körüli plafont, mi történne az eladókkal. Forrásunk szerint semmi: fennmaradásuk érdekében a többség megszegné a szabályt, mert ennek nyomon követése úgyis lehetetlen – vélekedett.

Meglátjuk.

Rezsicsökkentés szépséghibákkal
A PB-gáz áralakulása erős tanulságul szolgál a központilag, egységesen "rezsicsökkentett" gáztarifára nézvést is. Bár a földgáz árát a kabinet 2013-14-ben nem tíz, hanem 25 százalékkal mérsékelte, a PB tisztán piaci alapú áresése ezt a mértéket is jelentősen meghaladta. Bár a két termék piaca, funkciója nyilván hasonló, az Orbán-kormány – a háttérben az árak „előkészítéséért” felelős szakhivatallal – az elmúlt évek során sehogy se talált szakmai indokot a vezetékes gáz hatósági árának további nyesésére. Pedig pont a vezetékes lakossági energiatarifák megállapításánál lenne a legnagyobb szükség a korrekt háttérszámításokra. E piacon ugyanis az utóbbi évek során még az a korábbi, pislákoló verseny is megszűnt. Ma a lakosság ismét csak a központi, szabott áron szerződhet a szolgáltatóval, olcsóbb kínálat nem mutatkozik. Az indokoltnál jóval magasabb lakossági gáztarifák és a piac hiánya ki is fejtik kártékony hatásukat. Mint azt Tóth Bertalan MSZP-frakcióvezető feltárta, a gázbehozatalért felelős állami MVM könyveiben külön sort hoztak létre a leeső gázbeszerzési és szinten maradó gázeladási áraik között képződő százmilliárdos luxusprofit nyilvántartására. A Fidesz mindezt érdemben se akkor, se azóta nem indokolta.
Tegnap az Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja jelentette be, hogy pert indítanak az MVM Magyar Villamos Művek és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ellen, miután külön-külön megtagadták annak a 2019-ig szóló szerződésnek a kiadását, amelyből pontosan kiderülne, Magyarország mennyiért vásárolja a földgázt Oroszországtól. Ungár úgy látja, a magyar fogyasztók a világpiaci árnál 20-30 százalékkal többet fizetnek a földgázért, mert "Orbán Viktor túl drágán veszi a gázt Vlagyimir Putyintól".



Szerző