Komolytalan Kövér önigazolása

Publikálás dátuma
2018.02.06 06:00
KÖRZETEK A lakótelepeket a Fidesz mindenhol keverte a jobbos területekkel, hogy semlegesítse a baloldali szavazatokat - Népszava
A szakértő szerint a Fidesz is részt vett a választási körzetek 1989-es megrajzolásában, nem igaz a házelnök hét végén nyilvánosságra került kijelentése, hogy akkor a szocik manipuláltak. Valójában a mostani kormánypárt alakította saját arcára a körzeteket.

1990-ben már fél évszázada nem volt szabad parlamenti választás Magyarországon. Honnan tudták volna az akkori MSZ(M)P-sek, hogy mely városrészeken, kistelepüléseken lehetnek erősebbek vagy gyengébbek? Nemhogy térkép manipulációhoz nem volt elég információjuk, tudásuk, energiájuk, de még az a politikai alapfeltevésük is téves volt, hogy az 1990-es választás az MSZP és az ellenzéki erők között dől majd el; valójában MDF-SZDSZ vetélkedés lett belőle – így reagált a Népszavának László Róbert, a Political Capital választási szakértője, Kövér László 2017-es gondolataira. A fideszes házelnök a Reflektor blogon szombaton megjelent hangfelvétel szerint a választási rendszer kormánypárti átrajzolásáról úgy vélekedett: “nem mondom, hogy nincsen benne földrajzi bűvészkedés vagy nem volt, de csak annyi, mint a 90-es törvényben amit a szocik alkottak meg eredetileg”.

A választási szakértő szerint a 90-es állapotokhoz képest 2010 után 6 választás részletes, szavazóköri szintű eredményei és a legkorszerűbb szoftverek álltak a Fidesz térképrajzolóinak rendelkezésére. - Kövér önigazolása (ami egyébként régóta bevett toposz a kormányoldalon) tehát körülbelül annyira vehető komolyan, mint amikor egy bankrabló azzal próbál védekezni, hogy „de hát a szomszéd is ellopott már egy tyúkot” - vélekedett László Róbert.

Tóth Zoltán választási szakértő, - aki a tavaszi választásokon a DK színeiben indul Budakeszin - ezt azzal egészítette ki, hogy a Nemzeti Kerekasztal nevében őt kérték fel az egyéni választókerületek kialakítására. - 1989 karácsonyának első napján fejeztük be a választókerületek konszenzusos kialakítását, amelyben a Fidesz is benne volt, konkrétan Áder János – mondta a szakértő. Ez jelent meg 1990. január 5-én a Magyar Közlönyben, a korabeli minisztertanács jóváhagyásával, Németh Miklós miniszterelnök aláírásával.

Bár Orbán Viktor 2012 júliusában még azt mondta: "úgy fair, hogy a választások előtt több mint egy évvel minden részletszabályt mindenki pontosan ismerhessen", az új választási eljárási törvényt 2013 tavaszán, a kampányfinanszírozási javaslatot pedig csak júniusban fogadta el a Ház. A választási szabályok pedig még a voksolás előtti szeptemberben, novemberben és decemberben is módosultak. Minderre 2014 nyarán az EBESZ választási megfigyelői is felhívták a figyelmet, mondván: a Fidesz-KDNP - kétharmados többségét kihasználva, társadalmi vita és az ellenzék bevonása nélkül, a jogalkotási törvény megkerülésével - egyéni képviselői indítványok formájában fogadott el alapvető törvényeket, köztük az új alaptörvényt, és az új választások jogi hátterét, majd számtalanszor módosította ezeket.

A 2014-es választás tapasztalatait összegző EBESZ-jelentés pedig nemcsak az ellenzéki kritikát erősítette meg, hanem nyomatékosan felhívta a figyelmet arra is: az áprilisi voksoláson gondok voltak a határon túli, magyarországi állandó lakhellyel rendelkező, illetve nem rendelkező választókra vonatkozó eltérő szabályozással, és a levélszavazás biztonságával is. A jelentésben szerepelt az is: a 2011-ben elfogadott, majd többször módosított választójogi törvény, illetve a hozzá tartozó, 2013-ben elfogadott - később szintén többször átalakított - választási eljárási törvény az európai normáknak nem felel meg, de a 2014-es választásokkal Magyarország megsértette az EBESZ koppenhágai szerződésének, a demokratikus választások feltételeiről szóló rendelkezéseit is. Így 2014 április 6-án a Fidesz-KDNP pártszövetség a szavazatok 44,87 százalékával szerzett meg 133 mandátumot a 199 fős parlamentben, s így megmaradt a kétharmados többsége. A parlamentbe rajtuk kívül az MSZP, a Jobbik, az LMP, a Demokratikus Koalíció és az Együtt-PM jutott be, utóbbi kettő azonban nem tudott frakciót alakítani.

MSZP: a házelnök elismerte a csalást
Az MSZP választási csalás miatt feljelentést tesz Kövér László házelnök a választókerületek megrajzolásáról szóló nyilatkozata miatt – mondta Bárány Balázs, az ellenzéki párt országos elnökségének tagja. A szocialista politikus szerint a házelnök elismerte: csaltak a 2014-es országgyűlési választáson, a választókerületek átrajzolása pedig egyetlen célt szolgált, hogy a Fidesz jól járjon a módosításokkal. Bárány Balázs szerint az EBESZ 2014-es vizsgálata számos problémát talált a hazai választási rendszerrel kapcsolatban, példaként a sajtó helyzetét, valamint a határon túli szavazatok közötti indokolatlan különbségtételt említette. 

2010-ben - ahogyan azt a Political Capital 2014-es elemzésében írta - a szavazatok 52,7 százaléka és a 176-ból 173 egyéni győzelem kellett a kétharmadhoz, 2014-ben azonban a 44,9 százalékos listás teljesítmény és a 106-ból 96 egyéni mandátum is elégnek bizonyult. Úgy sikerült tehát megőrizni a kétharmadot, hogy a Fidesz határon innen 564 150 szavazót veszített négy év alatt, határon túl viszont 122 588 szavazóval tudta ezt pótolni. A külhoni szavazatokkal kibővült 2 264 730 rájuk leadott voks alatta maradt a Fidesz 2002-es 2,31 milliós és 2006-os 2,27 milliós szavazatszámának is, pedig a magasabb eredmények utóbbi két választáson nemhogy a kétharmadhoz, hanem még a választási győzelemhez is kevésnek bizonyultak. Mindebben a választást követő elemzések mindegyike szerint a legnagyobb szerepe az egyéni körzetek megnövelt súlyának, a második forduló eltörlésének és a "győzteskompenzációnak" volt.

- A Political Capital 2013-ban fejlesztett, majd 2014-ben frissített Mandátumkalkulátora akkor segít a „gerrymandering” (választókerület-manipuláció) feltárásában, ha szoros listás eredményeket táplálunk bele. Ha a Fidesznek és a baloldali pártszövetségnek egyformán 50-50 százalékot adunk, a választókerületeket nem az elvárható 53-53 arányban nyernék meg, hanem a kormánypártnak 58, ellenfelének pedig csak 48 egyéni mandátum jutna – hangsúlyozta lapunknak László Róbert, hozzátéve: természetesen, mint minden modellszámítás, ez sem képes a jövő pontos leképezésére, a Fidesz térképrajzolóinak szándékát azonban leleplezi.

A manipuláció miatt egyetlen kerület sem maradhatott érintetlenül. A szakértő kérésünkre konkrét példákat is említett. - A magát még 2010-ben is tartó XIII. kerületi szocialista bázist feltűnően girbegurba vonal mentén osztották szét, a III. kerületben a békásmegyeri lakótelepet hirtelen megkerüli az addig a Batthyány utcán nyílegyenesen haladó határvonal, de Csepel és Soroksár összevonása is minden bizonnyal azt célozza, hogy a leginkább balra szavazó területek minél kevesebb egyéni mandátumot eredményezzenek – sorolta a Political Capital szakértője. László Róbert szerint az ország számos régiójában szintén tetten érhető, hogy a korábbi választásokon billegőnek számító körzetekbe hagyományosan jobboldali többségű településeket olvasztottak. A mindenkori jobboldalnak kedvez például, hogy a várpalotai körzethez csatolták a Balaton-felvidéket, vagy önmagában az a tény, hogy míg a debreceni választók három, az alig néhány tízezerrel kevesebb lakosú Miskolc szavazói csak két képviselői hely sorsába szólhatnak bele.

Szavazatra kiszámolt körzetek
Rendkívül jól szemlélteti a választókerületek kormánypárti-többségűre igazításának módszerét a somogyi választókerületek átszabása, különösen a megye 2-es választókerületének, vagyis a kaposvári járásnak a felszabdalása és szétosztása. Somogyban az utolsó, nem Fidesz-KDNP győzelemmel zárult 2006-os országgyűlési voksoláson a megyeszékhelyen, valamint a Kaposvár-2-nek nevezett körzetben két korábbi szocialista miniszter nyert, Lamperth Mónika 3,3, míg Kolber István 7,2 százalékkal verte fideszes ellenfelét.
A körzethatárok átalakítása után Kolber korábbi, néhány kaposvári lakótelep mellett 67 települést magába foglaló körzetéből Kaposvárhoz csatoltak 25 újabb települést, melyek közül korábban 12-ben nyert a szocialista jelölt, s 13-ban a fideszes. Itt tehát nagyjából azonos mennyiségű bal-, illetve jobboldali voks érkezett a megyeszékhelyhez. Tizenhárom települést csatoltak az új somogyi 2-es, barcsi székhelyű választókerülethez, közülük négyben nyert korábban Kolber István. A többi fideszes voks jól jött Dél-Somogynak, ahol szintén átírta a körzethatárt a Fidesze, mert ott 2006-ban a Somogyért Egyesület színeiben induló egykori MSZP-s önkormányzati miniszter, Gyenesei István győzött.
Ennél is látványosabb azonban a Kaposvártól keletre-északkeletre fekvő falvak voksainak átirányítása a Balaton-partra. Ezek a települések mindig is a baloldal fellegvárainak számítottak, köszönhetően többek között a taszári repülőtérnek és laktanyának, valamint, hogy Kolber István is az egyik kistelepülésről, Orciból származott. Utóbbi amúgy három kilométer Kaposvár toponári városrészétől, s cseppet sem mellékesen csak a megyeszékhelyről közelíthető meg. Taszár pedig tizenkét kilométer távolságra van a megyeszékhelytől. 2014 óta mindkét falu a 85 kilométerre fekvő Siófokhoz tartozik, ahogyan további 11 település is, melyek mindegyikében Kolber nyert 2006-ban, méghozzá óriási fölénnyel. Ma ezt a komoly baloldali többséget a jobboldali Balaton-part könnyedén kompenzálja. Ugyanúgy, ahogyan az új somogyi 3-as, vagyis marcali körzethez csapott 15 falu baloldali voksait. A korábbi baloldali körzetek feloldódtak a balatoni jobboldali szavazatok közt.
- Somogyban négy arányos körzet jött létre – mondta 2012-ben az új választási tervezet egyik készítője, Kaposvár fideszes országgyűlési képviselője, Gelencsér Attila, aki azt is állította: a körzethatárokat földrajzi, szociológiai, társadalmi szempontok alapján húzták meg. Kövér László szerint talán mégsem. VAS ANDRÁS



Családi kör 2019: az Alvilág inkább családi dráma, mintsem bűnfilm

Publikálás dátuma
2019.02.23 13:45
Úgy alakul, hogy a feleségnek kell a kezébe vennie a gyerekek
Fotó: RTLKLUB.SAJTOKLUB.TV
Látunk biztató jegyeket, de színvonal emelkedés szükséges ahhoz, hogy az Alvilágnak komoly jövője legyen az RTL Klubon.
Egyik szemem sír, a másik nevet. Elvégre, papírforma szerint örülni kell annak, ha egy magyar tévéadó saját sorozatot gyárt, méghozzá van hozzá mersze, hogy kockázatosabb zsánert próbáljon be a mindig kedvelt komédiázás helyett. Az RTL jelen esetben, Alvilág címmel egy igazi bűn-drámát ígér, melynek alapjait a hazai szcénán már lefektette a HBO az Aranyélettel, melyet lehetett kedvelni vagy valóságtól elrugaszkodottnak tartani, mégiscsak volt a három évadnak egy íve: a magyar maffiózó család a nulláról eljut a nullára és boldogok, hogy nem kell korruptnak és gazdagnak lenniük. Az Alvilág hasonló dramaturgia felállással kezd: adott egy nagyon nem átlagos család („apa, léci adj egy húszezrest”), melynek középpontjában Veres Zoltán (Schmied Zoltán) rossz családba házasodott be (és nemzett három gyereket), ám nagyon szeretne nem nagymenő lenni. Sógora, Ervin (Hevér Gábor), azonban most megtette, amit nem kellett volna: bizonyos Schneider nevű rettegett figurától ellopott egy csomó kokaint. A rész végén van egy nagy cliffhanger, melynek kapcsán egyértelművé válik, hogy innentől kezdve a feleségnek, Nórának (Balsai Móni) kell majd a kezébe vennie az irányítást. Ami ezen felül kiderül az első részből, az már sokkal inkább klasszikus szappanopera, van itt lagzi, nagymama, nagypapa, piti gengszterbarát, önértékelési problémákkal küzdő tinik és fiatalemberek. Az, hogy ez a széria sokkal inkább családi dráma lesz, mintsem bűnfilm, arra már az alapokból kiindulva tudok következtetni: az Alvilág ugyanis a holland Penoza című széria (mely Fű és fehér por címmel ment a FilmBox-on) átirata, ez pedig igazi melodramatikus nyavalygás volt. Sőt, a holland eredeti amerikai átirata, a Vörös özvegy is totális középszer volt, így nagyon kíváncsi vagyok, hogy a hazai sztáríróink – Köbli Norbert és Biodzsár Márk – mit kezdenek ezzel a folyamatosan biztonsági játékra hajazó alapokkal. Miképpen az is a képernyő előtt tart egyelőre, hogy egy olyan vizionárius mozifilm rendező, mint Ujj Mészáros Károly mit kezd a sorozatmatériával. A pozitívumok mellé kell még sorolni Balsai Mónit, aki ad absurdum a pestmegyei telefonkönyvet is szenvedéllyel tudná interpretálni. Ahhoz azonban, hogy végig maradjak az évad során, komoly minőségi emelkedésre lenne szükség, mert, ha csak az első részt nézem, akkor ez nemhogy a szegény ember Aranyélete, hanem a koldusok Sopranos-a. Info:  Alvilág S01E01 Bemutatja az RTL Klub
Frissítve: 2019.02.23 13:45

Elesett a művészvilág - interjú Florian Henckel von Donnersmarck, Oscar-díjas filmrendezővel

Publikálás dátuma
2019.02.23 12:00

Fotó: AFP/ FILIPPO MONTEFORTE
A mások élete című, 1984-ben, Kelet-Berlinben játszódó filmje egy lehallgatott íróról 2007-ben megnyerte a legjobb külföldi film Oscar-díját. Tizenkét év után Florian Henckel von Donnersmarck ismét jelölt a kategóriában a Mű szerző nélkül című drámájával, melyben egy festő harcol a náci és a kommunista rendszerek ellen.
Mi a művészetekkel kapcsolatos első emléke? Bármilyen meglepő, erre most pontosan tudok válaszolni, mert magam is sokat törtem ezen a fejem. aztán beugrott: nyolcéves voltam, amikor New York-ból Berlinbe költözött a családom. Ennek örömére édesanyám elvitt egy kiállításra, melynek a címe Zeitgeist volt. Rettenetesen éreztem magam, mert Berlint a világ legócskább helyének éreztem Amerika után. 1981-et írtunk és brutális felismerés volt, hogy a mozifilmek kétéves csúszással érkeztek meg. Szóval, ott volt ez a tárlat, pont a berlini fal mellett a Martin Gropius Bau épületében. azt hittem, hogy valami dögunalmas festmények lesznek, erre mér a rögtön az ajtóban egy agyagból készített hegy fogadott. Ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy mi is a művészet? Illetve mitől lesz az egy kupacnyi agyag? Persze, a tárlaton volt ott még Andy Varhol munkaiból is, meg csomó olyasmi, mely a szexet figurázta ki így vagy úgy, ennélfogva eléggé menőnek gondoltam hirtelen az egészet. Ez a hatás azóta is tart? Miért pont egy művész szemszögéből mutatja meg a Mű szerző nélkülben a nácizmus és kommunizmus kegyetlenségeit? Valóban a híres német festő, Gerhard Richter volt a minta a filmjéhez? Nem feltétlenül fogalmaznék így, hanem mondjuk úgy: olyan filmet szerettem volna forgatni, melyben meg tudom mutatni az emberi kreativitás különböző formáit. Pontosan azt, amikor a szenvedésből és a frusztrációból valami csodálatos születik meg. Sokáig azt gondoltam, a film főhőse egy operaszerző lesz, akinek a magánélete összeomlik és a fájdalmát egy színpadi műben dolgozza fel, mely azt meglepő sikert arat. Ez az ötlet akkor bukott meg, amikor rájöttem, hogy a zeneszerző, akivel ezen dolgoztam, azt gondolta, hogy valami slágeres dallamokra van szükségem, ő pedig persze gigantikusan sok pénzt kér ezért. Akkor döntöttem amellett, hogy a központi figura egy festő lesz, amikor egy kollégája eljött hozzám, hogy készítsen velem egy nagyinterjút, hogyan látom így évekkel később A mások életét. Nagyon sokáig beszélgettünk és lassan azon kaptam magam, hogy inkább én kérdezek tőle, mint ő tőlem. Kifaggattam, hogy mivel foglalkozik és mondta, hogy épp kivett egy év szabadságot, hogy könyvet írjon Gerhard Richterről. „Minek?” – kérdeztem vissza, hiszen, erről a fickóról már annyi mindent leírtak. Ekkor ugrott be Richter híres festménye, melyen gyerekként a nagynénje tartja őt nagy szeretettel a kezében. Nos, azt mindenki tudja, hogy Richter nagynénjét megölték a nácik, azt viszont ez az újságíró nyomozta ki, hogy a fickó tulajdonképpen az egyik legbrutálisabb SS orvosnak a lányát vette el. Elképesztő – gondoltam – hiszen ez akár egy olyan drámai felállást is teremthet, hogy gyilkos és áldozat él egy fedél alatt, miközben ez számukra nem is egyértelmű. Ez alapján írtam meg, az egykori náci, kegyetlen orvos karakterér, aki a lánynak a szerelmét egy gyenge és káros alaknak tartja, ezért egy orvosi beavatkozással meddővé teszi a lányát, hogy ne szüljön utódot egy ilyen elemnek. Aki azonban, egyszer csak, a művészetének az erejével bosszút áll. A Mű szerző nélkül játékideje még három óránál is több, igaz, nagyon sokat megmutat a náci, majd a nyugati és a kommunista Németország történelméből. Miközben ma is vannak országok Európában, melyek kulturkampfban gondolkodnak. Nem gondolt arra, hogy tovább mesélje a sztorit és még hosszabb filmet készítsen? Pontosan értem, hogy egy magyar újságíró miért teszi fel így ezt a kérdést. Tulajdonképpen egyet is értek vele: a történelmet felidézni a leghitelesebb módja annak, hogy a jelenünkről fogalmazzunk meg tényeket. Ha megmutatjuk azt, hogy ugyanazokat a hibákat követtük el a múltban, a néző is jobban érti mit akarunk mondani, mert minden jelenkori dolog túl sok szenvedély termel. Nem látjuk a fától az erdőt. Nézze, ha már a kulturkampfra utalt: ma senki sem gondolja azt, hogy a náciknak a művészetpolitikája és esztétikai hitvallása helyes vagy elfogadható volt, mivel semmilyen értékes nem született meg ebben az időszakban. Hasonló volt a helyzet a kommunizmusban is: azt mondták, majd most mindent másképp tesznek, de végül a szocreál üressége és értéktelensége ugyanaz volt, mint a náciké. Ez pedig ma sincsen másképpen. Ha bármiféle politikai erő vagy kormányhatalom bele akar szólni a művészetbe, akkor az már egyszerűen nem az. Elesett a művészvilág. Miközben pontosan érthető, hogy a hatalom miért akar manipulálni, hiszen a művészet képes megszólítani az embereket. Illetve lehet felháborító liberális értékeket kritizálni, de ezt a káoszt el kell fogadni. Különben lemondhatunk az igazi csodákról, egyetemes alkotásokról. Igaz, hogy a brit festő, David Hockney véleményezte a forgatókönyvet? Igen, a forgatókönyv hozott minket össze, azóta barátok vagyunk. Ő is a szabad művészet híve. Kellett egy olyan alkotó véleménye az egész életében szabad világban dolgozhatott Richter életútjával ellentétben – akit befolyásoltak a nácik, majd a kommunisták és sokáig kereste a saját hangját. Úgy tudom, a szülei nem tartják „értékes” művészetnek a filmrendezést. Mint ahogy az újságírást sem. Gondoljon csak bele, mennyire hasonló a kettőnk munkája: történeteket mesélünk el másoknak. Rendezőként pontosan ugyanúgy készülök fel, mint egy zsurnaliszta a cikkírásra. Ön is, én is azt az utat tesszük meg, mely felszabadít minket mások véleményei és manipuláció alól és kialakítjuk a saját mondandónkat, felelős véleményünket. Légy szabad – mondják sokan. De valójában mennyi ember tudja ezt megvalósítani? Szóval, igen, voltak vitáim a szüleimmel, de ma már értik, miért készítek filmeket. Hiszem, hogy minden ember művész, de nem tud mindenki kimagaslót alkotni. De ez nem is baj. Második filmjét, Az utazót nagyon sok kritika érte, miközben A mások élete zsenialítását senki sem kérdőjelezte meg. Mondhatjuk azt, hogy Hollywoodban megégette magát? Az utazót sok újságíró és kritikus utálta – gondolom, ön is. Talán azért, mert mindenki egy olyan filmet várt tőlem, mint A mások élete és nem egy akció-thrillert, melyben, elismerem nem volt sem elég akció, sem elég thriller. Én teljesen elégedett vagyok az utazóval és sajnálom azokat a kritikusokat, akik véres steak helyett egy finom, sok szeretettel készült desszertet kaptak és ezen felháborodtak, mert egyszerűen nem erre számítottak. De, hogy ne térjek ki a kérdés elől, sokkal jobban szeretem prezentálni A szerző nélküli műalkotást, mert sokkal intelligensebb diskurzust kreál, akár e interjú keretein belül, mintha Johnny Depp körszakállát vagy Angelina Jolie megközelíthetetlenségét kellene elemeznem. Baromira nem érdekelnek a szupersztárok, Hollywood egy kicsit untatott. Ki kellett próbálnom, gondoltam, miért ne rendezhetnénk valami vicceset, de meg kellett tanulnom, hogy rendezőként nem érdemes arra bazírozni, hogy melyik forgatókönyv talál meg, hanem a történeteket neked magadnak kell kitalálni. A mások élete és a Mű szerző nélkül viszont olyan beszélgetéseket kreálnak, melyek során sokszor újdonságot fedezek fel önmagammal kapcsolatosan. Akkor, muszáj megkérdeznem: a Mű szerző nélkül műalkotás főgonoszát, az egykor SS orvos karakterét miért nem büntette meg igazából? Ezzel arra akart utalni, hogy a bűnöseink mindig megússzák? Ha hiszünk az igazságban, illetve a szeretetben, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon súlyosan megbüntettem, hiszen magára marad és egy életen keresztül retteg. Mindemellett, úgy gondolom, ennél reálisabb sem lehettem: az emberiség legnagyobb gazembereit általában nem sikerült az életük során elítélni. 

Névjegy

Florian Henckel von Donnersmarck (Köln, 1973. május 2. –) német filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Családjának még Mátyás király adományozott nemesi címet egy törökök elleni hadjárat támogatásáért. A Stasi módszereiről szóló A mások élete című filmjét 2007-ben a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjjal tüntették ki. Következő rendezése, a 2010-es Az utazó nagyot bukott, de a Mű szerző nélkül című, a tavalyi velencei fesztiválon debütált alkotása versenyben a magyar idő szerint hétfő hajnalban zajló 91. Oscar-díjkiosztón a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

Kinek készült?

 Az Oscar-jelölések kihirdetése kapcsán megjelent egy portrécikk Florian Henckel von Donnersmarckról a New Yorker magazinban, amelyben Gerhard Richter is megszólalt. Jelesül, hogy kétszer is találkozott a rendezővel, akinek ezek után kvázi megtiltotta hogy róla szóló filmet készítsen. Noha, elismeri, hogy a kész művet nem látta, állítja: „visszaél az élettörténetével és gusztustalanul eltorzítja azt”. Donnersmarck reakciója az alábbi volt: „Talán a film mindenkinek készült, csak neki nem.”

Frissítve: 2019.02.23 12:00