Tavaly szeptemberben, 104 éves kora előtt elhunyt Görög Etelka, aki Ata Kandó néven vált világszerte ismert fotográfussá és volt férje, Kandó Gyula képzőművész mellett életútja rendhagyó, már-már regényes. Kettejük alkotásait tekintheti meg a látogató, ha betér a Szentendrei Képtár Ferde Horizont című kiállítására, ahol Kandó Gyula szürrealista festményei és Ata Kandó a világ különböző pontjain készült fekete-fehér fotói szerepelnek.
A két szerelmes rendhagyó családból érkezett. Ata Kandó Görög Etelka néven született 1913-ban, de sajnálatos módon nem tudta kiejteni a nevét, így Atának nevezte magát. Szülei nyitottságának köszönhetően megtartotta a becenevet, amellyel később világhíressé vált. Művelt családból származott, édesanyja, G. Beke Margit, a skandináv irodalom magyar nyelvű fordításában jeleskedett, apja, Görög Imre, gimnáziumi tanár pedig számos orosz klasszikust ültetett át magyar nyelvre, többek között Gogol, Csehov és Gorkij műveit, és a két szülő közösen fordította le Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődését. Kandó Gyula 1908-ban született az olaszországi Savonában, édesapja idősebb Kandó Gyula mérnök volt, aki testvérével, Kandó Kálmánnal fejlesztette ki a Kandó-mozdonyt.
Szemfej tengeri lényekkel
A két fiatal a Nagymező utca 3-ban működő Műhely nevet viselő grafikai iskolában ismerkedett össze, ahová 1928-től 1931-ig jártak. A Bortnyik Sándor festő-grafikus által alapított intézményben Kandó elsajátította az avantgárd festészeti stílust, és 1930-ban részt vett az Iparművészeti Múzeumban megrendezett Könyv és reklámművészeti kiállításon, amelyen többek között Victor Vasarely is szerepelt a képeivel. Később, 1936-ben Kandó tovább mélyítette a reklámszakmával kapcsolatos tudását, elvégezve a Budapesti Kereskedelmi Akadémia reklámügyi és kirakatrendezői szaktanfolyamát, később lemezborító terveket és plakátokat is készített, de művészi alkotóvágyát is ki akarta élni.
Kandó részt vett művészeti szemináriumokon, majd megismerkedett a magyar avantgárd leghíresebb alakjaival, Bálint Endre és Vajda Lajos festőművészekkel. Noha a Kandó-pár kétszer is kiköltözött Párizsba, nem sikerült nagyobb hírnévre szert tenniük. A második alkalommal, miután 1940-ben a német csapatok elfoglalták a francia fővárost, újra hazatértek Magyarországra. A budapesti zsidóüldözések során a házaspár többek életét mentette meg: Ata Kandó egy, az eredetihez hasonló SS egyenruhát varrt férjének, aki azt felöltve elindult a városban, hogy többeken segítsen. Ekkor mentette meg festőtársa, Bálint Endre életét is. A kiállítás egyik érdekessége, hogy az első teremben a két művésztől egyaránt láthatunk absztrakt alkotásokat.
Ata Kandó bejárta a világot
A háború után Kandó Gyula és Ata Kandó útjai elváltak egymástól. Kandó hazautazott Magyarországra, ahol Szentendrére költözve szegényesen élte mindennapjait, művészeti ábrázolásán tovább finomított. Eközben Ata Kandó Párizsban Robert Capa, az akkor már világhírű fotográfusnak köszönhetően a Magnum ügynökség fotósainak képeit laborálta. Újabb fordulat következett: megismerkedett Ed Van der Elsken holland fotográfussal, akivel 1954-ben Amszterdamba utazott, majd összeházasodott. Ez a kapcsolat is válással végződött, de Ata Hollandiában maradt, és divatlapoknak dolgozott, majd a hatvanas évektől elindult világkörüli útjára. Járt Dél-Amerikában, a kaliforniai Sacramentóban, a brit Isle of Wright szigetén, és amerre csak utazott, megörökített mindent. Elmondása szerint: „Bármerre jártam a világban, ha véletlenül nem fényképeztem, úgy éreztem, feleslegesen vagyok ott”. Az 1956-os menekültekről készített fotósorozata komolyan hozzájárult a magyar forradalom külföldi bemutatásához.
A szentendrei kiállításon a látogató csak egyet sajnálhat, hogy nem tekinthető meg Ata Kandó Kalypso & Nausikaä című képsorozata, melyen Kandó Gyulától született három gyermeke jeleníti meg a napfényes olasz tengerparton Odüsszeusz bolyongását. Talán ezek a képek jellemzik a legjobban a Kandó-pár élettörténetét, hiszen, akárcsak a görög hősnek, nekik is számos megpróbáltatáson kellett túljutniuk.