- A Kojot kapta a legjobb elsőfilmnek járó díjat a magyar filmkritikusoktól, Mátray László lett a legjobb férfi epizodista. Noha a tavalyi év egyik legjobbja volt, alig látta valaki, mert eltűnt a mozikból. Hogy éli meg ezt?
- Szarul. Díjakra sem számítottam, mert a kenut, amit úgy hívnak, Kojot, amelyben benne ülünk az alkotótársaimmal, meglékelték. Számomra ez az egész érthetetlen. Épp emiatt iszonyúan örültem a díjaknak. Mindemellett egyre nagyobb a rajongótábora a filmnek – csak épp nem ment eleget moziban.
- Mikor érezte, hogy meglékelték a kenut?
- A bemutató előtt egy pár hónappal mintha árral szemben kellett volna eveznem. Ez most eszkalálódott a Magyar Filmhétre: a gyártója nem járult hozzá, hogy játsszák a filmet. Irracionális az egész.
- Tehát ön szerette volna, hogy a Kojot szerepeljen a filmhéten.
- Hogyne. A hírt hallva felhívtam a Magyar Filmakadémia elnökét, aki elmondta: megpróbáltak mindent, de a gyártó elzárkózott. Ez már csak azért is bizarr, mert a Kojot az ő filmjük is. Az egyik legjobb versenylovuknak törik ki a lábát.
- Apropó, gyártó! Amikor megszavaztuk a kritikusok díját, némi szarkazmussal megjegyeztük: Kálomista Gábor egyik produkcióját fogjuk elismerni.
- Az nagyon izgalmas történet, hogy én miért kötöttem ki nála, de végül is, szeretem a kihívásokat és eleinte semmilyen rossz előérzeten nem volt vele kapcsolatosan.
- Mitől izgalmas ez a sztori?
- Mert ezt a filmet tulajdonképpen a társproducer taposta ki és úgy is tűnt az utolsó pillanatig, hogy nagyon hisz benne. Ezért nem értem a hirtelen pálfordulást.
- Az ő nevét sem mondja ki?
- Ki van írva a filmen: Helmeczy Dorottya. Én már úgy vagyok vele, mint a Voldemorttal. Nem mondjuk ki a nevét.
- Terjed egy városi legenda, mely szerint az volt a baj: a Kojotban látható Szojka nevű kiskirály túlságosan hasonlít afféle Mészáros Lőrinc-szerű stróman karakterre.
- Ez a film nem politikai üzenetként jött létre – ez egyáltalán nem állt szándékomban. Én egy hiteles filmet akartam készíteni a létező mai Magyarországról. Hazudtam volna, ha a Kojot nem olyan lenne, amilyen. Másrészt az is fontos volt: a filmen látható antagonisták sokkal tökösebbek, mint akiket ismerünk a való életben. Férfiasabbak és erősebbek – ez pedig óriási különbség.
- Az kifejezetten humoros a Kojotban, hogy a kiskirály feketebőrű svéd migránsokat akar behozni a magyar faluba.
- Eredetileg ruszkik lettek volna, de így sokkal ironikusabb lett. Ez egy büszkén vállalt menzeli hatás.
- A Kojotban ábrázolt erőszak nagyon valóságos.
- Filmen semmi nincs véletlenül. Szerettem volna, hogy a pofonok üljenek benne – de még ebben is lehet hova fejlődni. Az volt a célom ezzel a filmmel, hogy egy kicsit nyissuk ki végre a szemünket. Humoron és viccen keresztül bemutatni a rendszert, már megcsinálta Bacsó Péter A tanúval. A Kojotban is van persze magyar narancs, de azt szerettem volna, hogy a film pofán is vágja a nézőt.
- Talán ezért is érte utol a Kojotot korunk cenzúrája, jelesül a „nem járulnak hozzá” terminusa. Adófizetőként, mivel csak 330 millió forint állami támogatásból készült a mű, ez engem feldühít.
- Emiatt én dühös vagyok. De tovább megyek. Nem csak én, hanem az összes színész és az alkotótársaim lelke is morajlik. Mi is úgy gondoljuk, hogy az emberek pénzéből készítettük a filmet, de akad, aki úgy kezeli, mintha csakis az ő tulajdona lenne. Nonszensz.
- Voltak korábban olyan híresztelések, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap tüntette el a filmet.
- Ez nem igaz. A forgatókönyv-fejlesztési folyamat óriási élmény volt, Hegedűs Bálinttal kifejezetten hasznos volt együtt dolgozni. A Filmalap abszolúte a Kojot mellé állt. Egyetlen problémát látok: a marketing estében nem bírálták felül a forgalmazás hibáit. De ezt a részét a rendszernek én már nem látom át. Nem tudok olyan magasra repülni, hogy erre lenézzek.
- Lovas Balázs forgatókönyvíró kérdésemre úgy jellemezte, önt, hogy olyan, mint a filmje főhőse: mindig irtó ideges. A Kojot autobiográfiai film?
- Nem ideges vagyok, hanem szenvedélyes! (nevet) Nagyon hiszek az ügyben. Ez a film bennem lángolt, fel akart bennem robbanni, ezt érezte a Balázs mindig. Mérges vagyok a világban történő dolgokra, ettől szenvedélyessé válok. Ha véleményt kell formálni, nem fogok bekussolni. Ami az önéletrajziságot illeti: olyan karakterekről tudok mesélni, akiket ismerek. Persze ki tudok találni meséket, de a Kojot az általam megéltekből merít. A vidéki ember életéből. Minden szereplő egymillió szinten kapcsolódik hozzám.
- Koncepció volt, hogy egyetlen sztárszínészt sem rak be a filmbe?
- Egy híres ember elvette volna a karakterek jelentését. Ma Magyarországon tíz-tizenkét színész megy körbe vetésforgóban, tisztelem őket, de én ezt nem szeretem. A tervem az volt, hogy e téren szűz legyen a Kojot.
- A következő filmjénél hogyan választ majd producert?
- Az első kritérium, hogy a mozi számára ügy legyen és tudjak kapni tőle valamit: tudást, szívet-lelket, véleményt, ötletet. Amit nem tudok, azt pótolja ki, amit meg ő nem tud, azt engedje, hogy én tegyem hozzá.