A nemzetközi visszhangot kiváltó botrány 2016 nyarán robbant ki. Egy kivitelező cég, a WHB – melynek tulajdonosa Paár Attila jó kapcsolatban van a Fidesszel – féláron megvásárolta a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. 416 milliós lejárt hitelét az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Banktól, majd követelte az adósság törlesztését. Ezzel párhuzamosan a pécsi önkormányzat létrehozott egy céget, a Ledina Kerámia Kft.-t, s oda a 145 embert foglalkoztató Zsolnaytól átcsábítottak 118 alkalmazottat, így az üzem átmenetileg leállt. Eközben a porcelángyárnál – bűncselekmény gyanújával – adóvizsgálat is indult.
A pécsi önkormányzat fideszes vezetői azzal indokolták a Ledina létrehozását és a dolgozók átszerződtetését, hogy a Zsolnay 19 százalékos tulajdonosaként és a város értékeinek őreként meg akarják menteni az eladósodás miatt felszámolással fenyegetett porcelánmanufaktúra másfélszáz éves termelési kultúráját. A Fidesz gazdasági machinációiban jártas pécsiek viszont a kiszivárgott információk alapján azt feltételezték: egy, a párthoz kötődő gazdasági érdekkör akarta megszerezni az üzemet, mivel a gyár a következő tíz-tizenöt esztendőben akár milliárdos megrendelésekre számíthat évente a Zsolnay-kerámiával borított műemléképületek – unió által finanszírozott – felújításakor. (Hazánkban és a szomszédos államokban 150 ilyen épület áll.)
Az amúgy is nehéz helyzetben lévő, több oldalról támadott Zsolnay összeomlása még se következett be, ugyanis Bachar Najari, a cég szír származású, svájci állampolgárságú többségi tulajdonosa kifizette a zrt.-t felszámolással fenyegető tartozást. (Tudni kell egyébként, hogy azt a hitelt a Zsolnay korábbi tulajdonosai halmozták fel, s amikor Najari 2013-ban megvette a céget Pécstől, a város fideszes vezetői ígéretet tettek arra, hogy kijárják a tartozás elengedését.) A Ledinához átlépő dolgozók helyett a Zsolnay új embereket vett fel (jelenleg 80 állandó és 20 alkalmi munkása van az üzemnek), az adóhatóság által elindított vizsgálat pedig nem hozott eredményt. Bár a Zsolnay az elmúlt két évet is csekély veszteséggel zárta, stabilizálta korábbi, 600-700 milliós árbevételét, s idén remény van már a nyereséges gazdálkodásra, tudtuk meg Cséplő Petrától, a Zsolnay igazgatóságának elnökétől.
Miközben a Zsolnay talpra állni látszik, a Ledina fulladozik. Utóbbi cég arra lett kitalálva, hogy a felszámolásra ítélt Zsolnay helyére lépjen, átvegye annak profilját és piacát. Mivel a Zsolnay megmaradt, a kft. céltalanná vált. A dolgozók egy éven át gyakorlatilag munka nélkül vették fel fizetésüket. A bér és terhei havi 25-30 millió forintos kiadást jelentettek az önkormányzatnak, melynek kifizetése felvetette a hűtlen kezelés gyanúját, hisz a város egy bevétel nélküli cégnek utalta át a pénzt. Az önkormányzat – vélhetően emiatt – már 2016 nyarán eladta a kft.-t. A Ledina gazdái azóta is többször változtak, a tulajdonosi hálóban találtunk off shore céget, aztán olyan személyt, aki arról vált híressé, hogy valótlanul mondta magát tiszteletbeli konzulnak, s olyat, aki – nem elírás – a Magyar Bolygóközi Társaság elnökeként funkcionált. Az újságírók a Ledina vezetőit sosem tudták megkérdezni a cégről. 2016-os mérlege viszont van a Ledinának, s abból kiderül, hogy a 120 embert foglalkoztató kft. hat hónapi munkával 28 ezer (!) forintos árbevételt produkált, miközben vesztesége 160 millió forint volt. Az előbbiekből adódóan 2016 végén 185 millió volt a hitele a nem termelő cégnek.
A Ledinát négy hónapja irányító Zentai István viszont a napokban nem zárkózott el a nyilatkozattól. Zentai – többek között - arról ismert, hogy a 2017-es budapesti vizes vb műszaki igazgatói feladatait látta el. A 63 éves férfi a Ledinában közvetve tulajdonos, és nem titkolja, hogy a kft. nehéz helyzetben van. A cégnek egy saját brandet kell létrehoznia (a motívumviláguk még csak nem is emlékeztethet a Zsolnayéra), s új cégként kell bejutniuk egy olyan piacra, ahol nyomasztó a túlkínálat. A cég 2017 utolsó negyedévében piacra dobott kézzel festett, dísztárgyakat, tányérokat, csészéket, az év végén be is indult az értékesítés, ennek ellenére az elmúlt esztendőben az árbevétel 100 millió alatt maradt, és a kft. veszteséges volt. Ráadásul az adóhivatal több tízmilliót követel a kft.-től az elmaradt bérterhekre – a cégvezetés azon fárad, hogy az átütemezésről sikerüljön megegyezni a NAV-val. A Ledinának az év elején 90 dolgozója volt, ám ennél kevesebb embert tud eltartani a kft. várható termelése, ezért 15-20 alkalmazottat el kell bocsátaniuk. Ugyanakkor Zentai szerint van egy olyan – megnevezni nem kívánt – befektetői kör, ami hajlandó pénzt áldozni a Ledinára, és az igazgató reményt lát arra, hogy néhány éven belül a kft. nyereséges cégként működik.
A gazdaságilag évek óta lejtőn lévő Pécsen szinte mindenki drukkol, hogy a Zsolnay mellett a Ledina is megmaradjon, de kevesen bíznak ebben. S a közügyek iránt érdeklődő pécsiek úgy látják, hogy a város vezetői felelőtlenül döntöttek, amikor – karitatív szándékot mímelve – létrehoztak egy ellencéget a Zsolnaynak. Mellesleg amikor Bachar Najari kifizette cége adósságát, akkor a hitel zálogaként bejegyzett, 300 millió forint értékű önkormányzati ingatlancsomag átszállt a Zsolnayra. Ezeket a belvárosi házakat – bár ez ügyben még nem született jogerős végzés, csaknem biztos, hogy – a város elveszti. Amikor a Zsolnay dolgozóit átcsalták a Ledinába, a városvezetés ígéretet tett, hogy ha emiatt a dolgozókat veszteség éri, az önkormányzat jótáll. A Zsolnay beperelte volt dolgozóit, s a bíróság első fokon jogtalannak ítélte a távozók rendkívüli felmondását, ezért 30 milliós kártérítés jár a – csoportos kilépés miatt leállni kényszerülő - porcelánmanufaktúrának. Ha ez a verdikt jogerőre emelkedik, akkor a Zsolnaytól elcsalt, alacsony jövedelmű a dolgozók 150-300 ezer forint kártérítést kell fizessenek volt cégüknek. A város legálisan nem vállalhatja át ezt a terhet, mert aki ezt a döntést meghozza, az hűtlen kezelést követ el, hiszen milyen jogcímen lenne kifizethető ez a pénz. Hogy ezt miképp akarja lebonyolítani a város, azt nem lehet megkérdezni Pécs vezetőitől, mindig arra hivatkozva tagadják meg a választ a Ledina ügyeiben, hogy a kft. már nem az önkormányzaté. Csakhogy az idevezető szituáció az ő munkájuk következménye.