Hiába tekinthetőek egyértelműen a német szociáldemokraták az új koalíciós szerződés győztesének, hurráoptimista hangulatról nemigen lehet beszélni a politikai erőn belül. Sigmar Gabriel, még hivatalban lévő külügyminiszter, volt pártelnök, még csütörtökön keményen nekiment a vezetésnek. Szerinte nem becsülték meg a munkáját, s tiszteletlenül bántak vele. Mint a Funke médiacsoport lapjainak adott interjújában elmondta, szerette a külügyminiszteri tárcát, s honfitársai is úgy látták, hogy a munkát jót látta el. Hozzátette azonban, „nagyon sajnálom, hogy ezt a kedvező megítélés teljesen érdektelen volt az SPD vezetése számára”.
Gabriel úgy érezte, többszörösen is Martin Schulz áldozatának mondhatja magát. Bő egy éve önként mondott le az SPD választási listavezetői posztjáról Martin Schulz javára, majd az SPD elnöki tisztségét is szinte odaajándékozta neki. Schulz ugyan a szeptemberi kampányban, majd közvetlenül azután is azt hangoztatta, nem akarnak belépni az új koalícióba, a Jamaica-tárgyalások megfeneklése után hirtelen megváltoztatta véleményét, majd leplezetlen érdeklődést mutatott a külügyi tárca iránt. Éppen az a minisztérium vonzotta, ahol Gabriel ténykedett. Az SPD tagságában visszatetszést keltett volna, hogy egyszerre lássa el a pártelnöki tisztséget, s legyen a német diplomácia vezetője, így a koalíciós tárgyalások szerdai lezárása után váratlan bejelentést tett. Nem a miniszteri tárca megszerzéséről mondott le, hanem inkább az SPD elnökségéről, méghozzá a jelenlegi frakcióvezető Andrea Nahles javára.
Ehhez képest tegnap váratlan fordulat történt, Gabriel kifakadásának meglett az eredménye. Martin Schulz ugyanis bejelentette, hogy mégsem pályázik a német külügyminiszteri posztra, így mégis a volt pártvezető maradhat a diplomácia vezetője. Schulz meg akarta akadályozni az SPD még nagyobb válságát. Ha mindenáron ragaszkodott volna a poszthoz, akkor akár a koalíciós szerződés SPD tagság általi elfogadását is veszélyeztette volna.
Némi meglepetésre az SPD erős embere Olaf Scholz hamburgi polgármester lett, aki lapértesülések szerint nemcsak a pénzügyi tárca várományosa, Angela Merkel helyettese is lesz az új kormányban. Még Schulz váratlan bejelentése előtt az észak-német város vezetője igyekezett tompítani a feszültségeket. A ZDF egyik műsorában kifejtette, Gabriel remek munkát végzett. Hozzátette ugyanakkor, mindenkinek az a feladata, hogy a lényegről beszéljen, „ez pedig ebben az esetben az országunk jövője”. Annak a véleményének adott hangot, hogy Sigmar Gabriel kifakadása nem befolyásolja majd az SPD tagságának szavazását: a következő hetekben kell ítéletet mondaniuk arról, maradjon-e újabb négy évig a nagykoalíció. Nagyon rezeghet a léc a szavazásnál, mert az utóbbi időben több mint 20 ezer olyan személy lépett be a pártba, akik nagy valószínűséggel el akarják utasítani az SPD kormányzati szerepvállalását.
Scholz egyébként nem kívánta megerősíteni azokat az előzetes híreszteléseket, hogy a pénzügyi tárca élére kerül és egyúttal alkancellár is lesz. Csak arról esett szó – tette hozzá -, mely tárcákat kapjon meg a CDU, a CSU, valamint az SPD. „Más döntések nem születtek és nem is születhetnek addig, amíg az SPD tagsága nem hozza meg ítéletét” – fejtette ki.
Nemcsak az SPD-nél nem tapasztalható elégedettség, a kereszténydemokraták háza táján sem túlságosan jó a hangulat amiatt, hogy a CDU elveszítette a belügyi-, valamint a pénzügyi tárcát. Daniel Günther, Schleswig-Holstein miniszterelnöke a Frankfurter Allgemeine Zeitungban fejtette ki komoly ellenérzéseit. Elmondta, a CDU olyan engedményeket tett, amelyekkel a párt „elérte határait”. Egyben fájdalmasnak nevezte azt, hogy az SPD-nek sikerült keresztülvinnie az akaratát. Elfogadhatónak nevezte viszont a kormányprogramot, kivált, ha az eredményekkel is párosul. Bírálatokat fogalmazott meg a CDU parlamenti képviselője, Carsten Linnemann, a párt gazdasági tagozatának elnöke is, aki úgy véli: a tárcák elosztása nélkülözi a kiegyensúlyozottságot. A keleti tartományok miniszterelnökei pedig azt kifogásolták, hogy kevés kelet-német politikus lesz az új kabinetben.
