Kácsor Zsolt: A bolondság kis körei

Publikálás dátuma
2018.02.10 08:30
FOTÓ: AFP
Fotó: /

Pesti irodalmi rendezvényeken figyeltem föl egy úrra, és ismeretlenül is a szívembe zártam, mert ritka normálisnak, természetesnek és közvetlennek tűnt. Az volt a feltűnő benne, hogy ő aztán nem zavartatta magát. Első látásra azért ötlött a szemembe, mert lehetőleg mindig az első sorokban ült, közel az előadókhoz, sőt, olykor mellettük, mintha neki is a pulpituson lett volna a helye. Másodszor meg azért, mert folyton közbeszólt, ha eszébe jutott valami fontos. Ez nagyon tetszett benne.

Én ugyanis nagyon szeretem a normális, természetes és közvetlen embereket. Azokat, akik nem játsszák meg magukat. Még akkor is rokonszenvesek, amikor fittyet hánynak az illemre. Egy irodalmi rendezvényen, ahol nem ránk kíváncsiak, hanem az előadókra, általában nem szólunk közbe. Egy irodalmi rendezvény nem tüntetés, ahol közbe kell kiabálni, egy ilyen eseményen még akkor sem szabad elragadtatnunk magunkat, ha egy négyzetméterre kettőnél több író esik. S akkor sem, ha a pódiumon olyan kritikusok ülnek, akik nálunk jóval olvasottabbak, műveltebbek és tájékozottabbak. Főszabály, hogy másokat nem hozunk kényelmetlen helyzetbe saját magunkkal.

Ez az úr azonban, akiről szó van, mit sem törődött ezzel. Ha megütötte a fülét egy szó, egy megjegyzés, egy érdekesebb mondat, akkor tétovázás nélkül reagált rá.

– Hát ez jó – mondta a múltkor jó hangosan egy beszélgetésen az Írók Boltjában –, ezt még nem hallottam. Höhö.

Persze megint az első sorban ült, s úgy viselkedett, mintha rajta kívül nem is lenne ott senki más. Le voltam nyűgözve. Nahát, gondoltam, hát akkor így is lehet.

Az azonban furcsa volt, hogy az Írók Boltjában a kritikusok úgy tettek, mintha a közbeszólásokat meg sem hallották volna. Mintha ez az ember ott se lenne. Ettől is le voltam nyűgözve. Nahát, gondoltam, milyen professzionálisan kezelik ezek a kritikusok a közönséget. S milyen rendesek. Nahát, hiszen élőben nem is olyanok, mint egy igazi dühöly. Aki nem ismerné ezt a szép, magyar szót, annak elmondom: Vörösmarty egyik kortársának nyelvújító szóleleménye a dühöly. Amatőr verselgető volt ez a szóalkotó, akivel Vörösmarty egy műbírálatában úgy elbánt, hogy többet sosem mert verset faragni szegény feje. Szóval ez a dilettáns verselgető találta ki a dühöly szót az irodalmi kritikus magyarítására, pedig alkalmasint nem Vörösmarty gurult dühbe a bírálat miatt, hanem ő maga. Dühöly. Szép, magyar szó, de eléggé igazságtalan, mert aki kocsmában is találkozott már irodalmi kritikus társasággal – nekem a minap volt szerencsém hozzájuk –, az tudja, hogy még akkor se dühösek nagyon, ha a pincér késlekedik a sörökkel. Pedig az komoly vétek. De egy rossz költő? Ugyan, hát ki az egy rossz pincérhez képest?

Aztán lassan rájöttem, hogy ezt a furcsa embert a többiek velem ellentétben már biztosan régről és jól ismerik, azért nézik el neki a megjegyzéseit. Ez a normális, természetes és közvetlen ember belebeszél a társalgásba, és nem szól rá a kutya se. Ugyanez megtörtént a múltkor egy budai könyvbemutatón, ahol nagyszámú közönség előtt beszélgetett két író egymással. Meg ez az ember saját magával. Éppen mellettük. De mintha ott sem lett volna, az íróknak a szeme sem rebbent, amikor ez az úr váratlanul fel-felrikkantott. Mondom, a literátus népek valószínűleg ismerik és szeretik, azért nézik el neki ezt a szokását. Én nem ismerem ugyan, de ismeretlenül is szeretem, mert szabad ember, vagy legalábbis annak látszik. Okos, csillogó szeme van, és választékos modora. Gondolkodtam rajta, hogy kiféle-miféle ember lehet, és arra jutottam, hogy írónak biztosan nem író, mert ahhoz túlságosan normális. Tán orvos, erre jutottam. Hiszen kórházi orvosok között láttam már olyat, aki civilben is éppen olyan fesztelenül viselkedik, mintha megszeppent betegek között vizitelne, és kéretlenül is tanácsokat ad, ha gyomorbajos küllemű, potenciális pácienssel találkozik.

S tessék, erre mi történt?

Nem fogják elhinni.

Szokás szerint ülök a minap a pszichiátrián, leszedálva várok a soromra, és kit látok a váróba bejönni?

Na, kit?

Igen, őt. Az irodalmi rendezvényeken feltűnt urat.

Bejött fesztelenül, vidáman, lazán, és kézfogásra nyújtotta a jobbját az egyik betegnek, aki éppen egy könyvet olvasott. Ami a pszichiátriai váróban nem szokás. Mármint nem az olvasás, hanem ez a közvetlen kedvesség. Ott az ember meggörnyedve ül. Én is így ülök. A szemkontaktust kerülöm, igyekszem összehúzni magam, és remegő kezemet a zsebembe rejtem, mert igazság szerint utálok kezet fogni. Csak ezt sosem merem elmondani, nehogy megsértsek olyanokat, akik nem szolgáltak rá. Aki rászolgál, annak beszólok. De a kézfogás? Azért az sok.

Mondom, bejön ez az ember, lekezel az egyik beteggel, és cseveg. Fölnéztem, és bólintottam, na, tessék, megmondtam, hogy orvos. Már éppen megdicsértem volna magamat emberismeretből, mikor hallom ám, hogy az asszisztens nénivel miről beszélget ez a kedves úr. S kiderült, hogy kontrollra jött ő is, időpontra.

Kicsit elmerengtem akkor.

Témák
2018.02.10 08:30

Ágyelő lesz a veszélyes hímből, de borzasztó sok medve nyüzsög még Tusnádfürdő környékén

Publikálás dátuma
2018.08.20 12:03

Fotó: Facebook/ Borboly Csaba
Harminc medvét számoltak a vadászok, amíg a veszélyes hímet kergették - és a bocsaik miatt ingerlékeny anyaállatokkal is kellene valamit kezdeni.
Kilőtték a második veszélyes medvét is a Szent Anna vadásztársulat illetékesei Tusnádfürdő határában. Rafain Zoltán elmondta: arról a hím medvéről van szó, amelyik a kisváros alsó, Sepsiszentgyörgy felé eső részében járt be a gazdaságokba, és háziállatokat pusztított el. A vadászegyesület vezetője szerint ezzel befejezettnek tekintik a feladatukat, hiszen a minisztérium csak két hím medve kilövését engedélyezte Tusnádfürdő környékén. Négy anyamedve és kilenc bocs esetében a tárca áttelepítésre adott engedélyt. A fürdőváros melletti vadászterület gondnokságát ellátó Szent Anna vadásztársulat elnöke elismételte: a vadásztársulatnak nincsenek altatólövedékes puskái, ketrecei, amelyekkel a medvék elszállítását végezhetnék. Azt is megjegyezte: egyelőre senki nem vállalkozott a tusnádfürdői bocsos anyamedvék elszállítására, de a befogadásukra sem, pedig a minisztérium valamennyi EU-tagállamnak felajánlotta a medvefölösleget. A vadászegyesület elnöke úgy vélte az egészséges populáció megőrzése érdekében a gondnokságuk alá tartozó vadászterületen legalább öt, trófeaként értékesíthető medve kilövését, és 15 kisebb medve kiselejtezés céljából történő kilövését kellene engedélyeznie a minisztériumnak, hiszen rendkívüli módon túlszaporodott a populáció. Magyarázatként hozzátette: szombaton harminc medvét számoltak meg a vadászterületnek azon a kis részén, ahol végül kilőtték a hím medvét. A Környezetvédelmi Minisztérium azután járult hozzá a Tusnádfürdőre bejáró medvék kilövéséhez, illetve áttelepítéséhez, hogy július közepe óta négy embert sebesített meg a medve a fürdővárosban. A vadásztársulat augusztus 15-én lőtte ki az első veszélyes medvét Tusnádfürdő határában. Romániában azóta sokasodtak meg a medvetámadások, hogy a Ciolos-kormány 2016-ban a populációt szabályozó medvevadászatot is betiltotta. Korábban a tárca évente 400-450 medve kilövésére adott engedélyt a vadásztársaságoknak. 
Szerző
2018.08.20 12:03
Frissítve: 2018.08.20 12:04

Belgiumban ősztől már nem járőröznek katonák

Publikálás dátuma
2018.08.20 11:28
Katona áll őrt 2017. június 20-án a brüsszeli központi pályaudvar közelében, ahol korábban egy merényletkísérletet akadályoztak
Fotó: AFP/ Belga Mag/Belga/ Laurie Dieffembacq
Bár még május végén is történt dzsihadista támadás az országban, a belga kormány nem emeli a terrorkészültségi szintet, szeptembertől pedig a hadsereg egységei is elhagyják a köztereket.
Belgiumban szeptembertől fokozatosan megszüntetik a katonák utcákon, metró- és vasútállomásokon teljesített járőrözését, helyüket a rendőrség és más biztonsági szolgálatok veszik át - szemlézi az MTI a La Libre Belgique című napilap hétfői cikkét.
A beszámoló szerint Steven Vandeput védelmi miniszter a VTM flamand nyelvű közszolgálati televíziónak adott vasárnap esti interjújában elmondta, a katonáknak a közterületekről való fokozatos kivonása nem okoz biztonsági kockázatot. A stratégiai fontosságú helyszíneken, nagykövetségek előtt, zsidó és más nemzetközi intézmények védelmében továbbra is szerepet vállalnak.
A belga kormány több lépcsőben, legutóbb július elején csökkentette az utcákon szolgálatot teljesítő katonák számát. Jelenleg mintegy 550 katona járőrözik a belga nagyvárosokban. Információk szerint a hadsereg folytatja a rendkívüli események alkalmával szükséges beavatkozásra való felkészülését, emellett komoly tartalékkapacitást állomásoztat, amely szükség esetén - a rendőrséggel együtt - azonnal bevethető.
Belgium a 2015 novemberében, Párizsban hét helyszínen elkövetett merényleteket követően hármas - "lehetséges és valószínű" - terrorkészültségi fokozatot rendelt el, majd a 2016 márciusában, Brüsszelben két helyszínen elkövetett támadásokat követően a legmagasabb, négyes - "súlyos és azonnali" - fokozatúra emelte a terrorfenyegetettség szintjét az ország egész területén. Belgium ekkor rendelte el 1800 katona folyamatos utcai járőrözését is.  A terrorfenyegetettségi szintet később hármas szintre minősítették vissza, majd az év elején kettes szintre csökkentették. A járőröző katonák számát ezzel arányosan ugyancsak mérsékelték. Belgiumban legutóbb május végén minősítették terrorcselekménynek egy magányos elkövető akcióját, amikor a 33 éves, Benjamin Hermann nevű elítélt kétnapos eltávozása alatt előbb rabtársával, majd két rendőrrel és egy civillel végzett Liege-ben. A férfi többször is azt kiáltotta, hogy "Allahu Akbar" (Allah hatalmas), mielőtt lelőtték. A terrorfenyegetéseket elemző belga központ (OCAM) ezt követően közölte, az eset ellenére sem emelik az országos terrorkészültség szintjét. A liege-i támadást, ahogy 2015-ös párizsi és a 2016-os brüsszeli merényleteket is az Iszlám Állam dzsihadista szervezet vállalta magára.
2018.08.20 11:28