- Nem voltak túlságosan kíméletesek a kritikusok a Valami Amerika 3-al. Hogyan viseli?
- Jól vagyok, de nem mondanék igazat, ha letagadnám: csalódást okoztak a kritikusi reakciók. Persze, lehet negatív bírálatot írni, de akkor az legyen minőségi – illetve sok kritikusnál némi rosszindulatot is érzékeltem. Azt kikérem magamnak, hogy azért támadnak, mert a melegeket és a nőket kinevetjük. Könyörgöm, ez egy vígjáték. Helyén kell kezelni. Ehelyett rám sütni a nőellenességet és a homofóbiát? Rám, aki fő zászlóvivője a toleranciának? Véleményem szerint a Valami Amerika 3 a jó ízlés határain belül maradt. A kritikusok ma nagyon nehezen tudnak objektívek maradni, még a politika is befolyásolja, hogy mit írnak. Az például, hogy a Kincsem után menjek el a francba orgánumfüggő és nem csak nekem szól, hanem a Vajna rendszernek is. Mindenesetre, én most hátra dőlök és várom, hogy legyen a filmnek minél több nézője.
- Az, hogy sokan nekimentek a filmnek, köszönhető a Weinstein botránynak és az annak következtében megszülető #metoo kampánynak is.
- Ez biztos. Úgy érzem, hogy a #metoo kampány egy kicsit túlburjánzott, és lassan már az a tét, hogy kihal a kreativitás a női-férfi kapcsolatokból. Mindazonáltal ez nem volt hatással a filmre, hiszen már rég leforgattuk, amikor robbant a botrány, a gyeplőket amúgy sem tudtam volna visszafogni. Ruben Östlund filmje, A négyzet remekül mutatja meg, milyen az, amikor túlbeszéljük a politikai korrektség fogalmát, miközben mindannyian nagyon fontosnak tartjuk.
- A magyar filmszakmában ez mennyire gyakori jelenség?
- A magam nevében tudok beszélni: mindenkit nagyon szeretek és tisztelek, soha nem kerültem kínos szituációba. De magában a szakmában épp egy megtisztulási folyamat zajlik, ezt aláírom.
- Ha megenged egy infantilis kérdést: a lovakkal volt könnyebb dolgozni vagy a rengeteg celebbel a Valami Amerika 3-ban?
- A lovakkal – ők teljesen más kategória. A hírességekkel egyetlen baj volt: hogy túl sokan voltak. El tudom képzelni, hogy ilyenkor elszabadul a pokol: tizenhét extrovertált színész egy légtérben a forgatás során nem könnyű helyzet, tudat alatt zajlik az egó harc és megpróbálják egymástól ellopni a showt – ezt azért igyekeztem kordában tartani.
- Stohl András igencsak önironikus a kokainfüggő színész szerepében…
- Nem igazán leplezetten. Nagyon régóta kokettáltunk egymással, majdnem ő kapta meg Szabó Győzőt szerepét az első részben és azt nyilatkozta, hogy nagyon ácsingózott a Kincsem főszerepére. Remekül lovagol, amúgy is lett volna ráció ebben, de túl öreg volt arra a szerepre. Kicsit aggódtam, hogy mit fog szólni, hogy ezek után ezzel a szereppel keresem meg, de ő egy igen jó humorú pasi és megtisztulási lehetőségnek is tartotta. Azonnal igent mondott és a film egyik legpoénosabb cameója lett.
- Vannak színészek, akik civilben furák, majd szerepben normálisnak tűnnek – Hujber Ferencre gondolok…
- Nem mondom, hogy nem tartottam tőle. A személyiségére rákerült egy olyan máz, amelyre nagyon nem volt szükségem, de nem akartam kiírni vagy lecserélni. Nagyon sokat dolgoztunk rajta, hogy jól hozza végül a figurát – és csakis azt. Le kellett választani az életfilozófiáját a tehetséges színészről.
- Mikor és miért döntött úgy, hogy lesz harmadik rész?
- Nagyon sokan, elsősorban rajongók kérték, hogy legyen. Aztán a színészek is folyamatosan próbáltak rábeszélni. Divinyi Rékával írtunk egy forgatókönyvet, amelyet eleinte nem is vettünk komolyan, aztán mégis összeállt. A titok az, hogy nagyon szeretem azt a csapatot, amellyel forgattunk. még az új szereplők is mind olyanok, akik ugyan az előző két részben nem játszottak, más produkcióban már dolgoztunk együtt, így nem is tartottam castingot. Egyszóval, saját elhatározásból vágtam neki, és nem a Magyar Nemzeti Filmalap kergetett bele.
- Negyedik rész lesz?
- Nem hiszem, ezt a trilógiát most így kereknek érzem.
Herendi Gábor Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, filmproducer és forgatókönyvíró. 1960-ban született Budapesten, 1984-ben diplomázott a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán. Egyetemi évei alatt amatőr filmesként dolgozott. 1994-ben megalapította saját filmgyártó cégét, 1996 óta szabadúszó reklámfilmrendező is. 2002-ben mutatták be első nagyjátékfilmjét, a Valami Amerikát, ami az év legnézettebb filmje lett csaknem 600 ezer nézőjével. 2008-ban készült el a folytatás, idén pedig a trilógia harmadik része. Tavaly mutatták be Kincsem című filmjét, amely szintén több százezres nézőszámot produkált.
- Ha felajánlanák önnek a Pappa pia 2 rendezői székét, elfogadná?
- Nem. Ha megszeretek egy forgatókönyvet és involválódom, akkor nincs akadálya annak, hogy más ötletét rendezzem meg. A Pappa pia viszont nem érdekel. Maga a vígjáték műfaja is devalválódott az utóbbi időkben, a Baywatch-ot nem tudtam végignézni, annyira primitív volt. A Valami Amerika azért más színvonal. Amúgy az is igaz, hogy egyszerűen nem is tudok egymás után két vígjátékot rendezni. Én így működöm – szeretek műfajt váltani.
- A három testvér közül a Valami amerikában Tamás sikertelen filmrendező – szakmai fricska a karakter?
- Nem annyira tudatos poén ez, de igen, fricska. Megtestesít egy figurát, aki hisz a saját művészi erejében. Szeretek ezzel a gondolattal játszani – mivel művészfilmekből is készülnek rosszak, melyeket az értők vékony rétege mindig meg tud magyarázni. Én is szívesen forgatnék végre szerzői filmet, de manapság nem lehet eltávolítani egy filmtől annak alkotóját. Óriási hendikeppel indulnék neki.
