Nyilvánosság előtt nincs alku

Publikálás dátuma
2018.02.15. 06:05

Nincs alku Orbán rendszerével – így hangzott Gyurcsány Ferenc januári évértékelő beszédének tételmondata, miközben a DK elnöke szerint saját pártján kívül mindenki megkötötte már a maga paktumát a rezsimmel. Ez azonban a jelek szerint nem jelenti azt, hogy pártja egyes politikusai nem próbálnak meg kihasználni kínálkozó lehetőséget. Mint azt a 24.hu megírta, Élő Norbert cége a harmadánál kevesebbért szerezhetett volna meg egy XI. kerületi, frekventált helyen lévő, mintegy 30 millió forintos ingatlant – s erre a gazdasági bizottság fideszes tagjai is rábólintottak.

Tény: a DK-politikusa által ajánlott ár magasabb volt, mint amennyit az önkormányzat számára készített értékbecslés tartalmazott. De az is tény, hogy a 24.hu információi szerint az értékbecslés irreleváns ingatlanokra hivatkozott, illetve felmutatott ugyan egy hasonló adottságokkal rendelkező üzlethelyiséget, ám annak árainál – a jobb állapotra hivatkozva – 70 százalékkal olcsóbb négyzetméterárat kalkulált. Amikor az ügy nyilvánosságra került, Élő Norbert elállt az akvizíciótól. 

Szerző

Ellenszélben - Nem szereti a pártokat a lendkerekes kisváros

Publikálás dátuma
2018.02.15. 06:04

Szinte az egész országot maga alá gyűrte a Fidesz, de akadnak községek és városok, ahol a demokratikus ellenzék irányít. Vajon miként boldogulhat egy NER-en kívüli polgármester és települése? Sorozatunk közvetkező állomása Kozármisleny.

Kozármisleny lélekszám-gyarapodás tekintetében a legdinamikusabban fejlődő település Baranyában: a rendszerváltáskor 2800-an éltek itt, most 6200-an – miközben a megye elvesztette polgárai 10 százalékát. A Pécs centrumától tíz kilométerre fekvő, a Mecsekre szép kilátást nyitó, kulturált településre szívesen költöznek ki a megyeszékhelyről a nagyváros kellemetlenségeibe belefáradó családok. Az önkormányzat az elmúlt harminc évben a telekértékesítés révén jutott biztos bevételhez. Ennek menete mindig az volt, hogy a település megvásárolt és átminősíttetett mezőgazdasági területeket, aztán a közművesítés és a parcellázás után piaci alapon értékesítették a kialakított építési telkeket.

Bíró Károly, Misleny független polgármestere szerint nem a gazdagok vették célba a várost, hanem az erejükben és a jövőjükben bízó, tehetős és hitelképes középosztálybeliek. Bíró hozzáteszi, hogy Kozármislenyben az átlagéletkor évekkel fiatalabb, mint Baranya más városaiban, és itt a legmagasabb a diplomások aránya a megyében. Mindebből az is adódik, hogy a Kozármislenyben a vásárlóerő lényegesen jobb, mint Baranya más városaiban. Attól azonban, hogy a mislenyiek jobban élnek és mutatós házakban laknak, a település nem lett kivagyi, csak olyan beruházásokba fogott bele az önkormányzat, ami utóbb nem rokkantotta meg a város költségvetését. Ennek köszönhetően Kozármisleny sosem adósodott el.

Egy ilyen település jól mutatna a pártok sikerlistáján, ám Kozármislenyt az elmúlt évtizedekben mindig a függetlenek irányították. A 2014-ben a nyolctagú képviselő-testületbe a hat Fidesz-KDNP jelöltből egy jutott be (más pártokból egy se), ráadásul a kormánypárti polgármesterjelöltet nagy fölénnyel győzte le a Bíró Károly. Róla tudni kell, hogy soha egyik pártnak sem volt tagja, mérnöki és jogi diplomája van, 1994-től kezdve jegyzőként dolgozott, 2001 és 2011 között épp Kozármislenyben. Aztán indoklás nélkül felmentették őt hivatalából. 2014-ben a már nyugdíjas korú, s a várost 1996 óta irányító polgármester, Völgyesi Gyula úgy döntött, nem indul a választáson. A független városvezető fideszes alpolgármesterét sztárolta a maga helyére, ezért lefutottnak tűnt a választás. Bíró nem így látta, de nem titkolja, hogy azért is indult el a posztért, mert kíváncsi volt rá, hogy a helybéliek mennyire voltak elégedettek korábbi munkájával. Úgy gondolta: ha nyer, akkor rehabilitálják őt a választók az igazságtalannak érzett, 2011-es felmentésért.

A rehabilitáció megtörtént, hisz Bíró a szavazatok 60, kormánypárti konkurense pedig a 35 százalékát szerezte meg. Ráadásul olyan képviselőket juttattak be a testületbe a választók, akik együtt tudnak dolgozni a polgármesterrel. A döntések java teljes konszenzussal született meg az elmúlt három évben, és Kozármisleny fejlődése, gazdasági stabilitása töretlen.

Most egy újabb lökést kaphat a település: egy német központú autóipari multi 1100 munkahelyet teremtő gyárat akar építeni a városban. A német fél októberben kezdett tárgyalni Bíróval, azóta a város megvett egy, a létesítendő üzem igényeinek megfelelő, 13 hektáros telket az M60-as autópálya mellett, és átminősítette az eddig agrárcélú területet. A csúcskategóriájú autógyáraknak szállító üzem építése hónapokon belül elkezdődhet. Kozármislenynek főleg azért fontos ez a vállalkozás, mert az évente másfél milliárd forintból gazdálkodó városnak mindössze 100 milliós bevétele származik az iparűzési adóból, s az új gyár ezt a forrást megsokszorozná.

Pécs vezetése megsértődött
A településen gyárat tervező német beruházó, korábban próbálkozott Pécsen is, ám ott – noha a súlyosan eladósodott, perspektivikus munkahelyekben hiányt szenvedő megyeszékhelynek égetően szüksége lenne új befektetőkre – nem tapasztalta azt a rugalmas hozzáállást, amit Kozármislenyben. Pécs fideszes vezetése ezért bosszús, ami elképzelhető, hogy tovább rontja kormánykörökben a kisváros megítélését.

Szükség is van erre, hisz a függetlenek vezette Kozármisleny nem szívügye a kormánynak, ha fejlesztésekről van szó. A város évek óta szeretne építeni egy 25 méteres, nyolcpályás, 650 millióból kivitelezhető tanuszodát, ám a központi költségvetés újra és újra elodázza a kérés teljesítését. Az elutasítás indoka az, hogy járjanak be a pécsi uszodákba a mislenyiek. Ám Pécs sincs annyira bővében uszodának (a lélekszámra vetített vízfelületben hátul kullog a város), ezért csak a kozármislenyi ovisoknak jut hely a megyeszékhely medencéiben, a kisváros 650 iskolásának nem. Egyébként a megálmodott uszoda nem Kozármisleny „magánügye”: a környező falvakkal együtt 14 ezer ember sportolási és egészségmegőrzési lehetőségeit javítaná.

A polgármester szerint nemcsak az uszoda dolgában van készséghiány a kormányerők részéről, a város bölcsődebővítési igényeinek teljesítése is érthetetlenül hátrasorolódik. Jelenleg 45-en járnak a mislenyi bölcsődébe, ám a prognózis alapján hamarosan 60-70 kisgyereknek kellene hely. A város – az ügyben illetékes megyétől – egy négycsoportos, 60 fős bölcsődéhez kért 280 millió forint támogatást, eddig hiába. Bíró Károly úgy véli, a Fidesznek fáj, hogy Kozármisleny megmaradt függetlennek, s emiatt a város esélytelenebb a pénzek megpályázásakor, mint a kormánypárti települések. Ugyanakkor Bíró biztos abban, hogy városa eztán is megmarad függetlennek:

– A Pécsről Kozármislenybe költözött orvosok, mérnökök, jogászok, pedagógusok, intézményvezetők, felelős beosztásban lévő diplomások, vállalkozók meghatározó szerepet töltenek be a város életében, s az ő autonóm gondolkodásuk másokra is hatással van. Itt nem az ad valakinek tekintélyt, hogy melyik párthoz kötődik, hanem az illető valós teljesítménye. Nálunk ezért kevésbé hatnak az egymondatos, lebutított pártüzenetek.

Az előbbiek igazságtartalmáról a kozármislenyieket faggatva magam is meggyőződhettem. Az általam kérdezett helybéliek állították, hogy a városban a pártoknak nem igen van szava, s talán még alapszervezetük sincs.

– Ettől jó itt az élet – mondta egy huszonéves, babakocsit toló asszony. – Nekem egyáltalán nem hiányoznak a pártok. Élvezem a csendet, a tiszta levegőt, a nyugalmat.

Még tucatnyian mondták ugyanezt. Amikor felvetettem, hogy pártkapcsolat nélkül viszont nehezebb állami támogatáshoz jutni, egy középkorú férfi így fogalmazott:

– Legalább mi nem herdáljuk el az ország pénzét felesleges beruházásokra. Egy uszoda tényleg jó lenne, de majd az is összejön. Ez a város így is, úgy is sikeres lesz.

Bíró Károly azt szokta mondani, hogy Kozármisleny olyan, mint egy meglökött lendkerekes autó: halad egyenletes sebességgel. Aki okos, az hagyja, hogy tartson a lendület, és néha igyekszik segíteni. Ha ezt teszi, maga is ráülhet és élvezheti a haladást.

Polgármester és az ellenzéki képviselőjelölt
Bíró Károly – mint arról lapunkban már beszámoltunk – a napokban úgy döntött: jelölteti magát az áprilisi parlamenti választáson, a baranyai 2-es körzetben. Ebben a körzetben Hoppál Péter nyerte Fidesz-KDNP színekben a 2014-es választást, és a kulturális államtitkárként szolgáló pécsi politikus újra harcba száll a képviselői posztért. Bíró közölte: csak akkor indul el, ha a létrejön mögötte egy erős ellenzéki összefogás.
Ha viszont a kormány leváltását megcélzó választók – a felmérések szerint – inkább egy másik jelöltet támogatnának, akkor visszalép, és a nálánál esélyesebb aspiráns mellé áll ő maga is. Információink szerint a független jelölt mögött felsorakozik több ellenzéki parlamenti párt is.

Szerző

"A sürgősségi nem gyorsasági ellátás"

Publikálás dátuma
2018.02.15. 06:02
Illusztráció Fotó: Németh András Péter
Egymást érik a "horror" történtek a sürgősségi ellátás működéséről. Ezekről is kérdeztük a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnökét,a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Sürgősségi Betegellátó Osztályának főorvosát, Bognár Zsoltot.

- Ha most önnek lenne szüksége sürgősségi ellátásra hová rohanna, melyik intézményre bízná magát?

- Ide, a Heim Pál Gyermekkórházba...

- ... mert csak ezt a helyet ismeri?

- Nem, nem azért. Nem tudom, hogy bemennék-e bármelyik kórházba. Azt hiszem megpróbálnám magamat kezelni.

- Vannak azok a helyzetek, amikor ez nem működik.

- Vannak, de nem tudom megmondani, melyiket választanám és melyiket hárítanám el.

- Mert nem akarja megbántani a kollégáit vagy pedig azért, mert ön sem bízik abban, hogy ki tudja várni míg sorra kerül?

- Nem, nem a bizalom hiányáról van szó, mindegyik osztálynak megvannak a maga sajátosságai, és az is amiben jobban teljesít, mint a többi.

- Engem potenciális áldozatként megnyugtatna, ha azt mondta volna mindenhol egyenletes, jó színvonalú ellátás van.

- De ezt potenciális áldozatként most ön sem hinné el nekem. A hazai sürgősségi ellátás, az elmúlt hetek sajtóhírei ellenére is – a valóban idevaló betegek szempontjából – jól működik. Ez a hely csak azoknak való, akiknek életmentő beavatkozásra van szükségük, vagy súlyos, visszafordíthatatlan állapotromlás fenyegeti őket. A többiek számára csak idegtépő várakozást hozhat. A sürgősségi osztályokon rangsorolják a betegeket, aszerint hogy kinek milyen az állapota, mennyire sürgős az orvosi beavatkozás. Itt a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben az általam vezetett osztályon, valamennyi ideérkezőt öt percen belül megnéz egy úgynevezett triázs ápoló. Ő az a jól képzett sürgősségi szakdolgozó, aki szigorú szabályok, és szakmai algoritmus alapján sorolja a betegeket. Így kerülhet a páciens az azonnali ellátásra szoruló csoportba vagy kaphat kritikus (15 percen belüli ellátást jelentő), sürgős (30 perces várakozással járó), kevésbé sürgős (1-2 órás sorban állást hozó) vagy halasztható (több órás üldögélést ígérő) besorolást. Az ápoló közli a beteggel azt is, hogy a besorolása alapján, mennyi várakozásra számíthat. Problémát az szokott okozni, hogy túl sok olyan páciens is ideérkezik, akit a rendszer más pontjain – például a háziorvosnál, vagy a szakrendeléseken – is el lehetne látni. Vagy akár otthon magától, vagy egy fájdalomcsillapítóval is megoldódna a problémája.

- Akkor a betegekkel van a baj?

- Ez ennél összetettebb: szerepet játszik ebben a szakemberhiány, meg az is, hogy a beteg gyakran, egyszerűen a saját érintettsége miatt rosszul ítéli meg akut problémáját, vagy csak a várólistákat megkerülendő rövidebb úton szeretne ellátáshoz jutni. Ezért bemegy a sürgősségire, ahol mindig van orvos, és tudja, biztosan megnézi valaki. Gyakran a háziorvosok maguk küldik a szakrendelők helyett ide a pácienseiket. Azoknak sem feltétlenül van szükségük azonnali ellátásra, akik mentővel érkeznek, hiszen ezeknek a járműveknek a legtöbbjén nincs orvos, és a biztonság kedvéért hozzák ide diagnózisért a betegeket. Ha most kimegy a mi sürgősségi osztályunk várójába, akkor azt látja, hogy van 16 sebészeti beteg és 14 nem sebészeti beteg, aki vizsgálatra vagy ellátásra vár. Ez gyerekkórház. Így a 30 beteg mellé minimum még 30 felnőtt is várakozik. De van olyan beteg, akivel négy felnőtt érkezik. Ez adott esetben már olyan kritikus tömeg, ami eleve magában hordozza a fokozott ingerlékenységet, pláne, hogyha a várakozók egymást is spannolják. Ha csak a valóban sürgősségire szorulók lennének a váróban, kiegyensúlyozottabb orvosokkal, nővérekkel találkozhatnának, és gyorsabban is kerülnének sorra, azaz egészen más lehetne az érzetük az ellátásról.

- Mi a megoldás?

- Valamiféle párbeszéd a társadalom és az ellátórendszer között arról, hogy mi várható el normális körülmények között a sürgősségi ellátóhelyektől és az ott dolgozóktól. A társaság, amelynek három hónapja választottak elnökévé, elhatározta, hogy ezt a felvilágosító munkát elkezdi. Szeretnénk eloszlatni azt a tévhitet, hogy a sürgősségi ellátás azonos a gyorsaságival. Azt is szeretnénk valahogy tudatosítani, hogy mik azok a tünetek, panaszok, riasztó jelek, amikkel viszont mindenképpen és minél előbb a sürgősségi ellátóhelyre kell menni. A tervezett felvilágosító munkának még nagyon az elején járunk, egyelőre csak keressük hozzá a megfelelő csatornákat és a pénzt is. Szerencsére Nyugat-Európában léteznek félig-meddig bejáratott gyakorlatok. Megoldást jelenthetne például egy ügyeleti telefonszám, amit a beteg az ország bármely pontjáról éjjel-nappal felhívhatna, és ügyeletes segítene eldönteni, hogy mennyire sürgős segítségre van szüksége. A szakember kikérdezné, és a tünetek alapján megmondaná, hogy mi a szükséges megoldás: rohanni a patikába aszpirinért, másnap megkeresni a háziorvost, vagy azonnal indulni a sürgősségire.

- Hol jönne ez létre és mekkora összeg kellene hozzá?

- Még nem tudjuk, még csak három hónapja dolgozik az új vezetőség. Megkockáztatom, hogy nem feltétlenül kell a másik oldalon egy élő személynek lenni. Applikációs megoldásra is láttunk jó példát. Amikor egy kérdezz-felelek-re épülő algoritmusban valaki elkezdi beikszelni, hogy mióta, milyen panaszai vannak, és ez alapján is megmondhatja egy rendszer, hogy hova menjen.

- A minap kiadtak egy közleményt, melyben azt írták: elkötelezettek, hogy minden beteget időben, az állapotának megfelelő szinten, biztonságosan lássanak el és ne történjenek meg a sajtóból ismert botrányos esetek. (Rövid időn belül ketten is meghaltak a Honvéd kórház sürgősségi osztályán, miközben várakoztak.) Miért volt erre szükség?

- Az elhíresült konkrét eseteket nem ismerem, tehát azokról nem szeretnék beszélni. Ugyanakkor a sajtóban is tárgyalt történetek után a közösségi portálokon gyakorlatilag már személyeskedő hangnemet ütöttek meg a kommentelők a kollégáinkkal szemben. Volt egyféle, szakmán belüli nyomás, hogy álljunk ki és harcoljunk, mert ami elindult a közbeszédben az egész sürgősségi szakmát érinti, és nem hagyhatjuk szó nélkül.

- Pedig a betegek nem a szakmai ellátásról mondtak kritikát, hanem arról, ami a várakozás alatt történik vagy éppen hogy nem történik velük. Nem kapnak tisztességes tájékoztatást, hogy meddig és mire kell várniuk. Magukra vannak hagyva, a folyosón nincs kinek jelezni, kihez fordulni. A rendszer kiszámíthatatlanságát, a kiszolgáltatottságukat tették szóvá.

- Valóban óriási gond, hogy a betegek gyakran nem kapnak információt, vagy ha meg is kapták, azt nem értették meg, vagy nem jól értelmezték. Egyetértünk abban, ha az ellátásnak ez a része jól működne, jóval kevesebb konfliktus lenne a sürgősségin. Számos sürgősségi osztály jó ideje együtt működik a Pozitív Attitűd Formálás közalapítvánnyal, az ő szakembereik rendszeresen tartanak kommunikációs tréningeket a sürgősségin dolgozó orvosoknak, nővéreknek. Azért, hogy segítsünk a kollégáknak abban, hogy megtalálják a megfelelő hangot a betegekkel és a hozzátartozókkal. Már most is gyakorlat, hogy amikor bejelentkezik a beteg, elmondjuk, hogy az ő problémája a sürgősségi osztályra tartozik-e, vagy sem. És ha nem, akkor arról is tájékoztatjuk, hogy körülbelül mennyit kell várnia. Mi itt a Heim Pál kórházban rendre hangosbemondón keresztül jelezzük: a különböző besorolású ellátásokra még hányan várnak. De például, amennyire tudom, a Honvéd kórházban is egy tábla van hasonló információkkal. A kérdés az, hogy a másik oldalon, a várakozók mindezt mennyire tudják értelmezni, elfogadni.

 


Minden napra jut rossz hír
Illusztráció Fotó: Németh András Péter

Illusztráció Fotó: Németh András Péter

Szinte nincs nap, hogy ne bukkanna fel a médiában egy-egy újabb megdöbbentő történet a magyar sürgősségi osztályok valamelyikéről. Legtöbbször a reménytelenül hosszú várakozást, az információhiányt, a körülményeket és megfelelő bánásmód hiányát teszik szóvá a panaszkodók. Legutóbb, kedd este számolt be az RTL Híradója arról, hogy több mint kilenc órát várt a debreceni Kenézy Gyula Kórház sürgősségijén egy 77 éves, szívbeteg asszony. A nőnek kétoldali tüdőgyulladása volt. Háziorvosa döntött úgy, hogy beutalja a kórházba, ahová szomszédja vitte be. Este hét óra előtt értek oda hajnali négykor, az utolsók között vizsgálta meg egy orvos, és már haza sem engedték. A kórház ezúttal is azzal védekezett, hogy aznap 102 beteg érkezett a sürgősségire, őket nem érkezési, hanem súlyossági sorrendben látják el.

Tavaly október végén a Honvéd kórház sürgősségi osztályán halt meg egy hasnyálmirigy-daganatos férfi. Négy kemoterápiás kezelésen volt túl, amikor október 23-án súlyos hasi fájdalmakra ébredt. Családja kihívta az ügyeleti orvost, aki azt tanácsolta, vigyék be a kórházba. Azonban hiába vitte be azonnal családja, a sürgősségin már lábra állni is képtelen beteget először két óra múlva vizsgálták meg. Délután fél 4-kor már vért hányt, de csak órák múlva, este 7 és 8 óra között vitték CT-re. Ezt követően háromnegyed 11-kor került a műtőbe. A férfi másnap délelőtt 11 óra után meghalt.

Az eset után a Honvéd kórház sürgősségi osztályának vezetője, Zacher Gábor a közösségi médiában kapott hideget-meleget.

A Zacher főorvost ért kritika után valami átszakadhatott a szakmánál, mert a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság közleményt adott ki. Ebben azt írták: orvosi felelősségüket vállalják, de visszautasítanak minden alaptalan vagy tisztázatlan vádaskodást.

Szerző