Kácsor Zsolt: Bevezetés a paranoiába

Publikálás dátuma
2018.02.17 08:35
Shutterstock illusztráció
Fotó: /

A minap kislánykámmal bementünk a Mammutba, ami eleve feszélyezni szokott, mert ott mindig úgy érzem magam, mintha TÉNYLEG bemennék egy állatba, amelyik előzőleg embereket evett, és most éppen emészti őket, én marha meg megyek be a gyomrába. Szó szerint a belsejébe, és önként, ami eleve furcsa, az élőlények nem szoktak önként belesétálni a ragadozók szájába.

Ha tehát kissé paranoiás vagy, akkor először is azzal szembesülsz, hogy interperszonális helyzetekben a tudatod absztraháló képessége eltűnik, magyarán zavartan álldogálsz a hozzád beszélő homo sapiens előtt, a szavait szó szerint értelmezed, sőt, eltűnődsz szavai etimológiáján, emiatt nem érted a másik ember iróniáját és humorát. Ez azért kínos társalgás közben, mert nem arra reagálsz, amit a másik beszél, hanem a saját magad zavarára, azaz saját magaddal diskurálsz, nem a másik emberrel.

Ha a paranoiád kicsit súlyosabb éppen, fogalmazzunk úgy, hogy szintet léptél, akkor következik az agresszió: belépsz a Mammutba, és azt hiszed, hogy mindenki téged néz gyanakodva, és valamit tervez ellened. Nem tudod, hogy mit terveznek ellened, de érzed a levegőben az ott remegő agressziót. Mivel ismered már magadat, nagyon jól tudod, hogy az agresszivitás nem a többiekből árad, hanem belőled, és egyetlen oka van: a szorongásod. Szorongsz, hogy nem csupán nem érted a többiek szavait, de a titokban szőtt terveiket sem ismered. Márpedig terveik biztosan vannak, különben nem volnának itt. Azért az eléggé gyanús, hogy azoknak, akik téged figyelnek, éppen most és itt akadt dolguk, amikor te is itt vagy. A paranoid tudat számára minden mindennel összefügg, a dolgok rejtett hálójának közepén pedig ott várakozik az ellened halálos terveket szövögető ellenség.

Ha a paranoiád még egy szintet lép, akkor titkosügynököket sejtesz a Mammut vásárlói és eladói között. Mindenki gyanús, mindenki a Cégtől van, csupa beépített ember, akik azért dolgoznak, hogy téged leépítsenek. Ha mániás szakaszban vagy, akkor nem szenvedsz önbizalomhiányban, és a biztonsági őrt alakító titkosügynökre bátran rámosolyogsz, aha, lebuktál, jómadár, mire a titkosügynök értetlenül néz, nem érti, hogy miért vigyorog rá vadul egy idegen, nem érti, hogy ő most lebukott. Mániás szakaszban a tudtukra akarod adni, hogy téged aztán nem vernek át, te aztán fölismered őket. Ha viszont ellenkező szakaszban vagy, és beránt a depresszió örvénye, akkor eleve nem mész be a Mammutba. Ha mégis bemész, akkor úgy érzed, mintha az arcod helyén fehér papírlap lenne, ami garantálja, hogy nem ismernek fel. Mentem már irodalmi rendezvényre ilyen szakaszban, és fehér papírlap volt az arcom, és nem köszöntem senkinek, úgysem tudták, hogy ki vagyok, elrejtett a fehér papírlap. Aki odajött, annak bemutatkoztam, mire furcsán nézett, hiszen ismerjük egymást, mondta – én meg nem mertem elárulni, hogy engem aztán nem ismer, hiszen nem is lát.

A paranoiás szakasznak haszna is szokott lenni a munkában: mivel minden mindennel összefügg, könnyű kapcsolatot teremteni a dolgok között. Egyszer arra jöttem rá, hogy a ló egy magasabb intelligencia tudatos teremtménye az ember számára: hiszen az nem létezhet, hogy a ló háta véletlenül alakult olyanná, hogy kényelmesen rá lehessen ülni. Ez nem lehet véletlen, ez olyan különös, mintha a kenyeret megsülve takarítanánk be a gabonatábláról. A ló tehát (pontosabban a háta) egy szupranaturális erő bizonyítéka és eszköze. Ezt a hülyeséget fölhasználtam A harminckét bolond című regényemben, és egy lóbolond mellékszereplő szájába adtam, nézzék hülyének őt, ne engem.

Ha kissé paranoid vagy, akkor nem csak a szavakat vagy képtelen értelmezni fogalmi elvonatkoztatással, de nem érted az emberek nonverbális gesztusait sem – és sajnos azokból van több. Mondom, a minap a kislánykámmal bementünk a Mammutba, és szembejött egy ismert tévés, akivel sosem találkoztam személyesen, csak a tévéből ismertem sok éve. És nagyon kedveltem, mert kiváló riporter volt, sosem veszítette el a fejét, és az indulatait (ha voltak) nem hagyta eluralkodni magán. Tiszteltem, de csak messziről. Most meg jött szembe, és engem nézett, és mosolygott, sőt, amikor közelebb ért, jókedvűen rám nevetett. Nem értettem. Nagy meglepetésemben köszöntem is neki. Jónapot, mondtam. Jónapot, mondta nevetve. Átfutott az agyamon, hogy meg kellene állni, s be kellene mutatkozni neki, mert biztosan összetévesztett valakivel. Sosem találkoztunk, tisztázni kellene, hogy miért nézett rám ilyen derűsen. De nem mertem megállni, hogy beszélgessek vele, hiszen mégiscsak kínos, ha az embert mással összetévesztik. Aztán bekapcsolt a paranoia, és az kezdett dübörögni bennem, hogy nem is nevetett ez a tévés, hanem kinevetett. Mi van, ha kinevetett? Lehet, hogy olvasta a bolondokról szóló könyvemet, rossznak tartja, s most kinevetett miatta, szóval nem álltam meg, nem, hanem mentem befelé, be a paranoiába, és emésztettem saját magamat – s egyszer csak megéreztem a bőrömön, hogy emészteni kezd a Mammut gyomra.

2018.02.17 08:35

A mostani nyugdíjrendszer megy a kukába

Publikálás dátuma
2018.09.21 11:00
Még a kormányközeli Századvég Alapítvány kutatása szerint is anyagi gondokkal küzd a nyugdíjasok 61 százaléka
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
A gyermekvállalás legyen a nyugdíj megállapításának alapja, tovább kell növelni a korhatárt - mondják a szakértők, a kormány még csak az öngondoskodást erőlteti.
A magas fizetésük után sok százezres nyugdíjat felmarkoló friss nyugdíjasok kivételével vélhetően nincs olyan idős ember vagy szakember, aki szerint minden rendben van a magyar nyugdíjrendszerrel. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy mikor és merre kellene lépni a kormánynak, miközben a kabinet tagjai hátradőlve figyelik a nyugdíjakról szóló diskurzust. Az egyik legismertebb hazai nyugdíjszakértő, Simonovits András például nemrég mielőbbi változtatásokat sürgetett egy internetes tanulmányában, mások szerint ma még nem ég a ház. A Népszavának nyilatkozó Farkas András a magát "nyugdíjgurunak" nevező szakértő például úgy fogalmazott: Magyarország már 2012-től bevezette azokat a reformokat, amelyekről az oroszok, lengyelek, csehek az utóbbi hónapokban vitáznak. Azzal, hogy az 1957-ben születetteknél már 65 év a korhatár, egy szintre kerültünk a reformokban elől járó országokkal, legközelebb pedig az idős korosztály létszáma és a várható élettartam növekedése miatt 2030 után lesz újabb lépéskényszer. A „nyugdíjgurunak” is nevezett szakember szerint akkor biztosan tovább kell emelni nálunk is a korhatárt, ahogy a németek, horvátok és több skandináv állam is már 67 évre tolta ki az aktív korszak végét. - Nem tartható, hogy életünk első és utolsó 25-30 évét ellátottként éljük – érvelt a szakértő, utalva arra, hogy a fiatalok egyre később kezdenek dolgozni. A Magyar Nemzeti Bank 2016-ban közölt tanulmánya is azt jelezte előre, hogy nagyjából húsz évig lesz stabil a mostani nyugdíjrendszer, akkor biztosan tovább kell alakítani. Az addig hátralévő évek pénzügyi biztonságát egy népszerűtlen lépéssel teremtette meg az Orbán-kormány. Amikor ugyanis a 3 ezer milliárd forintos addigi befizetések lenyúlásával egy tollvonással megszüntette a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert, egyben visszaterelt az állami kasszába évi 350-400 milliárd forintnyi nyugdíjjárulékot. Azóta azonban nehezen követhető a hatalom szándéka. Varga Mihály pénzügyminiszter épp a héten erősítette meg, hogy jövő júliustól újabb 2 százalékkal kurtítják meg a jelenleg 19,5 százalékos szociális hozzájárulási adót, aminek nagyobbik része a nyugdíjak fedezetét biztosítja. Hogy mekkora ez a szelet, az kiszámíthatatlanul változó, 2013-ban még az is előfordult, hogy az adó teljes összege a nyugdíjkasszába került. Máskor azonban egészségbiztosításra vagy a foglalkoztatási alapba vándorolt a bevétel 20 százaléka. Most éppen a 10 százalék fölötti béremelések miatt magas a dolgozók befizetett járuléka, nincs gond, de a szociális hozzájárulás csökkentése ezzel együtt veszélyes játék. Farkas András arra emlékeztetett, hogy az adó egy százaléknyi csökkentése 50-70 milliárd forintos bevételkiesést jelent, amit hosszú távon nem tud kezelni a költségvetés. Valamennyi nyugdíj-közgazdász szerint biztos, hogy előbb-utóbb megint meg kell emelni a befizetéseket, hogy tartani lehessen az idősek ellátásának mostani szintjét.

Jobb, ha spórolunk

Összesen majdnem 450 millió forintért nemrég készült el a kormány megrendelésére a Századvég Alapítvány idei időskutatását összegző tanulmány. A felmérés készítői szerint is anyagi gondokkal küzd a nyugdíjasok 61 százaléka. Sőt, még azt is elismerik, hogy miközben az OECD tagállamaiban az utóbbi tíz évben az időskori ellátásokra fordított összeg átlagosan 4,6 százalékos ütemben nőtt, Magyarország csak 0,3 százalékkal költ többet erre a célra, mint 2008-ban. Ezzel az utolsók vagyunk a sorban. Ugyanakkor a tanulmányban nincsenek megoldási javaslatok a kormány számára, annál több a nyugdíjba készülőknek. A 74 oldalas anyagból 18 taglalja az öngondoskodás mostani alacsony szintjét és a ki nem használt megtakarítási lehetőségek sorát, amivel állítólag a következő generációk már sokkal többször akarnak majd élni, mint a mostani nyugdíjasaink.  

Az egyik legtöbbet vitatott kérdés a korhatár előtti nyugdíjba vonulás teljes megszüntetését ellensúlyozni hivatott Nők40 kedvezménye, amiből politikai megfontolásból a szakértők szerint a Fidesz biztosan nem lép vissza. Ahogy az is száz százalék, hogy a szakszervezeti és ellenzéki próbálkozások ellenére a férfiak ezzel a lehetőséggel nem számolhatnak. - Ha bevezetnék a Férfi40-et, semmi értelme nem lenne tovább a nyugdíjkorhatárnak, mindenki elmenne a kedvezménnyel – hangzik az érvelés.   Abban is többnyire egységes a nyugdíjkérdésekkel foglalkozó szakemberek álláspontja, hogy oldani kell a merev korhatárt, csak a megoldásról nincs egységes álláspont. Az automatizálás terjedése miatt épp a kritikus 2030-35 táján el kell felejteni a mostani járulékbefizetésre alapozott nyugdíjkasszát és valami más finanszírozási szisztémára kell áttérni. – Az egész felosztó-kirovó rendszer megy a kukába – hangzott Farkas András jóslata, hozzátéve, hogy jöhet az alapnyugdíj vagy a fogyasztási adón keresztül számított nyugdíjbefizetések rendszere. Sokan sírják vissza az évenkénti emeléseknél az infláció mellett a béremeléseket is követő svájci indexálást, de a szakemberek szerint nem elég erős a nyomás a kormányon, hogy elővegye a drága módszert. Ha erős nyomás nincs is, kísérlet legalább van rá, hogy az érintettek, az idős emberek véleménye a nyugdíjrendszer hibáiról eljusson a közvéleményhez és a kormányhoz is. A Nyugdíjas Parlament Egyesület vezetője épp a Népszavában mutatta be a tervet, hogy októberben megyei, majd novemberben országos parlamentet tartanak, ahol próbálják meghatározni a következő magyar nyugdíjreform nekik elfogadható irányait és kereteit. Az esélyekről Karácsony Mihály egy szomorkás fintor kíséretében azt mondta: Novák Katalin családügyi államtitkár ugyan a közelmúltban fogadta egy rövid beszélgetésre, de azóta a nyugdíjasok kéréseit összegző levelekre sem válaszol.

Automatikusan emelkedjen a korhatár

Új szemléletmódot vezetne be a nyugdíjakkal kapcsolatban Gál Róbert Iván. A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének főmunkatársa szerint át kellene térni a gyermekvállalás alapján történő nyugdíj-megállapításra és a fokozatos nyugdíjba vonulásra. Körülöttünk több országban zajlik nyugdíjreform és sokak szerint nálunk is esedékes lenne a rendszer újragondolása. Merre kellene mozdulnunk? Kétféle nyugdíjrendszer van. A tőkefedezeti rendszerben a dolgozók félreteszik jövedelmük egy részét saját idős korukra, van tehát egy fizikai tőke a kifizetések mögött. Nálunk felosztó-kirovó rendszer működik, ami mögött nincs ilyen felhalmozás, az aktív korúak járulékaiból fizetik a mindenkori nyugdíjakat, tehát itt az emberi tőke beruházások alakítják ki a fedezetet. A baj ott van, hogy nem az illető nyugdíjas által létrehozott emberi tőke, azaz az általa felnevelt gyermekek járulékfizető képessége a nyugdíjmegállapítás alapja, hanem azok a befizetések, járulékok, amivel az előtte járó generáció nyugdíjához hozzájárul. Ezzel szemben azt kellene alapul venni, hogy valaki mennyit tett a saját nyugdíjához szükséges emberi fedezet előállításáért, vagyis hány gyereket vállalt és mennyit költött az iskoláztatásukra. Mi lenne így a gyermektelenekkel? Nem jelentene nekik hátrányt, mert ők azokból az erőforrásokból, amiket nem fordítanak gyermeknevelésre, kiegészítő számlán tőkét halmoznak fel vagy tovább dolgoznak. Kiegyenlítené viszont a mai rendszerben meglévő súlyos aránytalanságokat, amelyek az alacsony iskolázottságú családokból származókat és a gyermekvállalókat sújtják. Ebben a nyugdíj-megállapítási módszerben is számolnunk kellene a nyugdíjkorhatár további emelésével? Igen. A nyugdíjemelés az infláció követésével már ma is automatikus, de célszerű volna a korhatár-emelést is automatizálni, azaz a várható élettartam növekedéséhez kötni – ahogy az az elmúlt években egy sor európai országban történt. Szükséges lenne az éves nyugdíjemelések szisztémájának átalakítása is? Az aktív kori hozzájárulások és a várható élettartam alapján megadható a nyugdíjasra váró életpálya-nyugdíjtömeg. Ezt ki lehet osztani úgy is, hogy magas a kezdőnyugdíj, de utána az éves emelések kisebb mértékűek, vagy úgy is, hogy alacsonyabb a kezdőnyugdíj, de a későbbiek során inkább lépést tart a bérekkel. Az előbbi a kevésbé iskolázottaknak, illetve a férfiaknak kedvez, utóbbi az iskolázottabbaknak és nőknek. A lényeg, hogy az indexálásról nincs értelme a kezdőnyugdíjat megállapító szabályok nélkül beszélni. Maradhat a Nők40 kedvezménye? Azok az intézkedések, amelyek az effektív nyugdíjkorhatárt csökkentik, vagy legalábbis lassítják a növekedését, általában hátrányosak a nyugdíjasokra nézve. A mai indexálási szabály árkövető, de nem követi a reálbérek emelkedését. Ha valakinek ma megállapítják a nyugdíját, akkor minél tovább él, életszínvonala annál inkább eltávolodik az aktív korúak életszínvonalától. A rossz egészségi állapotban lévőket leszámítva tehát mindenkinek az az elemi érdeke, hogy minél tovább maradhasson a munkaerőpiacon, nem pedig az, hogy minél előbb kikerülhessen onnan.  Miért nem akar tárgyalni a kormány a rugalmasabb nyugdíjba vonulásról? Rugalmas nyugdíjba vonuláson sajnos mindig a többféle korhatár alkalmazását értjük. Szerintem sokkal inkább a fokozatos nyugdíjba vonulásban kéne gondolkoznunk, azaz a munka és a nyugdíj összekombinálásában. Olyanfajta rendszerre gondolok, ahol valaki már nem teljes időben dolgozik, miközben már megkapja ellátásának egy részét.

2018.09.21 11:00
Frissítve: 2018.09.21 11:00

Budapesti járatokat is töröltek az északi-tengeri vihar miatt

Publikálás dátuma
2018.09.21 10:24
Illusztráció: Thinkstock
Fotó: /
Járatok tucatjait kellett törölni az amszterdami Schiphol repülőtéren az Északi-tenger felől, 95 kilométer/órás széllel érkező heves vihar miatt pénteken. A Budapest Airport honlapja szerint ez budapesti járatokat is érint: a KLM menetrend szerint 16:20-kor érkező, illetve 17:05-kor induló amszterdami járatát törölték.
2018.09.21 10:24