Tragikus: hetente belehal egy magyar a munkába

Publikálás dátuma
2018.02.16. 06:20

Legalább kétszer annyi munkahelyi baleset történik, mint amit a hivatalos statisztika mutat, pedig az sem kevés.

A munkaerőhiány miatt elrendelt tetemes mennyiségű túlóra, magas fluktuáció, kellő hosszúságú betanulási idő nélkül munkába állított dolgozó: ezek azok a helyzetek, amelyek egyre inkább jellemzik a magyar munkavállalók hétköznapjait, és amelyek miatt egyre több munkahelyi baleset történik. Ezt azonban nem teljesen tükrözi a statisztika, mert a cégek a balesetek felét-harmadát nem jelentik be - hacsak nem végződik halállal.

A Nemzetgazdasági Minisztérium Munkavédelmi Főosztálynak jelentése szerint a 2017. novemberig nyilvántartásba vett jegyzőkönyvek alapján tavaly 16 172 munkabaleset történt az országban, ami 2016-hoz képest némi csökkenést jelent. A korábbi évek azonos időszakait vizsgálva ugyanakkor egy folyamatosan emelkedő tendencia látszik: 2013-ban például 11 567 munkahelyi balesetet jegyzőkönyveztek, 2015-ben már 14 247-et. A halálos kimenetelű balesetek száma pedig – amelyeket már a munkáltató sem tagadhat el – egyértelműen növekszik: 2014-ben 50-en, 2016-ban 60-an, tavaly pedig már 62-en vesztették életüket munka közben az év első 9 hónapjában.

A legtöbb baleset a gépiparban, a feldolgozóiparban, és a szállítás, raktározás területén történik, és ezekben az ágazatokban fordul elő a legtöbb haláleset is. A statisztikából látványosan kilóg ugyanakkor az építőipar, amely a balesetek számát tekintve a középmezőnyben helyezkedik el, mégis itt történik a legtöbb – tavaly 15 – halálos baleset. Ennek hátterében feltehetőleg az áll, hogy az építőiparban a legmagasabb a feketefoglalkoztatás: a dolgozók 40 százaléka bejelentés nélkül dolgozik. Ha pedig nincs dolgozó, nincs munkahelyi baleset sem.

A statisztika nem csak itt torzít. Uniós összehasonlításban Magyarország munkabiztonság terén élen jár: hivatalosan harmadannyi 4 napon túl gyógyuló munkabaleset történik nálunk, mint az unióban. A halálos áldozatok arányát tekintve ugyanakkor már a középmezőnybe tartozunk. Feltehetőleg inkább ez utóbbi helyezés a mérvadó, hiszen a Vasas Szakszervezetek Szövetségének önsegélyező pénztárához érkező kérésekből is az látszik, hogy legalább kétszer annyi munkahelyi baleset történik, mint amit a hivatalos adatok mutatnak. Ráadásul ezek száma egyre emelkedik – mondja László Zoltán, a szakszervezet alelnöke.

A balesetek elszaporodásának szerinte javarészt a növekvő munkaerőhiány az oka. Emiatt ugyanis drasztikusan megnövekedett a túlórák száma – van olyan dolgozó, aki 31 nap alatt 35 műszakot húzott le -, a túlhajtott munkavállalók koncentrációja pedig csökken. Az újonnan fölvetteknek ráadásul alig hagynak betanulási időt. A fémmegmunkálást ma már betanított munkással végeztetik, akinek a korábbi 3-4 hét helyett mindössze egy napja van megtanulni a feladatot, és már magára is hagyják – említ egy példát az érdekvédő. A munkavédelmi előírásokat sem tartják be maradéktalanul a cégek. Az egyik gyárban például a dolgozók ütik be a helyére azokat az alkatrészeket, amelyeket az előírás szerint gépeknek kellene. Így óránként 8-10 darabbal többet tudnak legyártani. Igaz, a dolgozók válla, könyöke is tönkremegy bele. A munkásoknak gyakran kell hibásan működő gépekkel is dolgozniuk.

László Zoltán tud olyan cégről, ahol ezek miatt már 20 százalékkal megemelkedett a roncsolásos balesetek száma. Ilyenkor a munkavállalóknak meg kellene tagadniuk a munkát, de nem merik kockáztatni az állásukat. Mint ahogyan akkor sem, amikor megtörténik a baleset, és a cég pár tíz- vagy százezer forinttal győzi meg a munkavállalót arról, hogy valójában még otthon vágta le az ujját vagy zúzta szét a lábát. A szakszervezethez az utóbbi időben öt-hat olyan balesetről is érkezett jelzés, amelyet nem jegyzőkönyveztek. A munkavállalókban még mindig nem tudatosult, hogy ilyen esetekben fel lehetne lépni. Többségüket még mindig meg lehet fenyegetni azzal, hogy kirúgják, ha nem jön be túlórázni, miközben éppen a munkaerőhiány miatt kell túlóráznia – jellemzi a helyzet paradox voltát László Zoltán.

Pedig érdemes akár bírósághoz is fordulni. Egy nemrég zárult ügyben például egy maradandó károsodást okozó munkahelyi baleset kárvallottjának 500 ezer forintot ajánlott a munkáltatója, a bírósági ítélet után azonban összesen 35 millió forintot fizetett ki. Vagyis az eredeti ajánlat hetvenszeresét.

Igaz, erre nyolc évet kellett várni. Ikanov Gábor ügyvéd azt mondja: épp ez az egyik ok, amiért a munkavállalók nem szívesen terelik jogi útra a baleseteket. Nem akarnak vagy nem tudnak éveket várni az ítéletre, ezért inkább elfogadják a munkáltató által kínált alacsonyabb kártérítési összegeket. Sokan pedig nincsenek is tisztában a jogaikkal. A munkáltatók egy része ki is használja ezt: Ikanov Gábor szerint a munkahelyi balesetek legalább harmadát nem jegyzőkönyvezik. A munkáltatónak ugyanis sokba kerülhet egy munkahelyi baleset, ha kiderül, hogy felelőssé tehető érte. A sérülés mértékétől függően több ezer forinttól akár több tízmillió forintig terjedő kártérítésre is kötelezheti a bíróság, és az állam is behajtja tőle a munkavállalónak folyósítandó ellátások, például a baleseti járadék összegét.

A munkahelyi balesetben megsérült munkavállalók alig 10-20 százalékának fizetnek ugyanakkor a munkáltatók valamiféle kártérítést, a hatályos törvényeken alapuló összegeket pedig valószínűleg még ennél is kevesebben kapnak – mutatott rá az ügyvéd. Megjegyezte: a megoldás egy általános felelősségbiztosítás bevezetése lehetne, ami fedezhetné a balesetekkel kapcsolatos költségeket, ilyet azonban jelenleg inkább csak a nagyobb cégek kötnek.

Szerző

Nyugatra tart a belső migráció

Publikálás dátuma
2018.02.16. 06:15

A soproniak tudni szeretnék, mennyi a város tényleges lakossága, mert szerintük a hivatalosnál legalább kétszer többen vannak.

Különös kettősség figyelhető meg Sopronban. Egyfelől dühíti a helybelieket a sok betelepülő, mert miattuk emelkedtek az ingatlanárak is, másfelől mindjobban a fogadásukra rendezkednek be. Hazánk műemlékekben második leggazdagabb városa ma már főként belőlük, nem pedig a turistákból él. Nem hivatalos statisztika szerint a város lélekszáma duplájára nőtt. Egyfolytában épülnek az új társasházak, akinek kell temetőre néző panorámával is, és a lakásokat nagyrészt albérlőknek adják ki. A régi, kihasználatlan épületekben munkásszállók nyílnak, egyik a másik után, sőt már a panziókban, vendégházakban is munkások laknak. A fekvőhelyek száma így is kevés, egyelőre esély sincs arra, hogy a rapid népesedés megálljon. Közben a város lakói napról-napra egyre jobban szenvednek a belső migráció okozta következményektől.

Mert jönnek a határszéli városba, mindent maguk mögött hagyva azok, akik ettől a megélhetési gondjaik megoldását várják. Akinek azonban rövid idő alatt nem sikerül elhelyezkedni, és drága a szállása, az úgy járhat, mint az a nyolcgyermekes család, amelyiknek elfogyott a pénze, és kénytelen volt az önkormányzathoz fordulni szociális segélyért. Ha ez valakivel előfordul, ne essen kétségbe – tanácsolta egy 27 éves magyar szakmunkás, aki már Ausztriában dolgozik, és megannyi nehéz napot élt át, mígnem eljutott odáig, hogy két jó autót tarthat fenn, és hamarosan a saját soproni lakásába költözhet. Erről álmodni sem mert abban a kis alföldi faluban, ahonnan jó néhány éve elkerült. Mesélte, hogy az első albérlete egy kétszoba-konyhás lakótelepi lakás volt Sopronban, ahova több mint százan voltak bejelentve. Olyan emberekkel dolgozott együtt, akik nemcsak azzal nem voltak tisztában, hogy nem fizetik utánuk a tb-járulékot, hanem azzal sem, hogy melyik cég foglalkoztatja őket, és mi a főnökük vezetékneve. Több szálláshelyen a tulajdonosok nem is sejtették, hogy a lakásukat legalább kétszer annyian használják, mint ahányan azt kibérelték. A lakcímkártya nélküliek pedig nem tudták, hogy ebből milyen kellemetlenségek adódhatnak, például nem jogosultak háziorvosi ellátásra, csak a városi kórház sürgősségi osztályára mehetnek.

Az egyik belvárosi élelmiszerüzlet eladója azért panaszkodott, hogy amióta a környék öreg és vizes lakásait a tulajdonosok bérbe adták betelepülőknek, csökkent a bolt forgalma. Távoli vidékekről, szegények jöttek ide - jegyezte meg a pénztáros. Megtörtek, rengeteg problémával küszködnek, és számos alkoholista van köztük. Egy középkorú nő például hatszáz kilométerrel került messzebb az otthonától, és másodmagával lakik egy szobában, amiért fejenként havi 60 ezer forintot fizetnek, de ennek is örül, mert legalább van munkája, amiért mostanság arrafelé olykor fizetni is kell. Minden héten, hétfőn és pénteken egy osztrák családnál rakott rendet az a soproni takarítónő, aki ezt a lehetőséget kizárólag 300 ezer forintért volt hajlandó továbbadni másnak, amikor neki sikerült jobb állást találni. Az egyik soproni pincér, akinek eddig csak Nyíregyházán szúrt szemet a sok megviselt ember, nemrég megkérdezte az ott dolgozó kollégájától, hogy hova tűntek tőlük a rossz külsejű vendégek, mire ő nagyot nevetett és azt mondta: „Elmentek hozzátok, Sopronba!”

Nem kizárható, hogy akikkel példálóztak, azok közül néhányan megfordultak abban az eldugott munkásszállóban, amelyet a környéken élők csak "kuplerájnak" neveznek. Egy fiatalember mindössze néhány napot töltött ott, de borzasztóan érezte magát. A szálláshelyek színvonala között jelentős a különbség, de amelyikben én laktam, abból egy is sok - vélekedett. Egyébként rejtély számára, hogy egy felkapott családi házas lakóterület közelében hogyan működhet ilyen létesítmény.

Elszomorító, ahogy kezd kinézni a város - ezt már egy köztiszteletben álló lokálpatrióta fogalmazta meg. Szerinte az autók jelentős száma miatt az utak állapota minősíthetetlen, a városképet romboló, zsúfolt lakóparkokba rossz bemenni, és a szűken vett belvárost kivéve nincs nyoma annak, hogy lenne egy átgondolt, összehangolt fejlesztési koncepció. Ha csak egy talpalatnyi üres hely akad valahol, oda előbb-utóbb társasház épül, mert aki erre pénzt áldoz, az jól jár, és ezért mindent elkövet. Jelenleg az építtetőnek, telekkel együtt nagyjából 250 ezer forintjába kerül egy négyzetméter, ezzel szemben a vevő az új építésű téglalakásért négyzetméterenként 410-450 ezer forintot fizet. A hozzáértők azt valószínűsítik, hogy egy négyemeletes épület legfelső szintjén a lakások értékesítéséből származó bevétel a haszon. Nem csoda, hogy a városhoz közeli lakóparkban egy orosz befektető egyszerre 35 építési telket vásárolt, dicsekedett egy építési vállalkozó, amire nem volt még példa, és nem az egyetlen külföldi, aki még mindig jó befektetésnek tartja Sopronban az ingatlanvásárlást.

Egyelőre minden jel arra mutat, hogy a betelepülők száma tovább emelkedik. Márpedig az infrastruktúra-fejlesztés a népességnövekedéshez képest olyan lemaradásban van, amit belátható időn belül aligha lehet behozni. Ettől az új lakóparkok rohamtempójú építése nem áll le, városrészek készülnek el úgy, hogy nincs bennük szolgáltatóház, és értékelhető tömegközlekedés. Nem beszélve arról, hogy gyermekek helyhiány miatt csak a környező falvak óvodáiban kapnak helyet. A helyieknek már az is nagy segítség lenne, ha a túlnépesedésből eredő, és állandósult közlekedési dugók nem terhelnék a várost. Erre az M85-ös gyorsforgalmi út megépítése megoldást jelenthetne. „2018-ig megépül a határig a négysávos autóút” - jelentette ki több mint három évvel ezelőtt Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter Sopronban. Majd fél évvel később ugyanott a miniszterelnök, Orbán Viktor is megerősítette ezt a Modern Városok szerződéskötésének első állomásán, és a 2018. március 15-i befejezési határidőt kormányhatározatba is rögzítették, később kitolták 2022-re.

Csúcsra járatott lakásbiznisz
Idestova egy éve beszéltem a polgármesteri hivatal egyik vezető beosztású tisztviselőjével, akitől megtudtam, hogy 80 ezerre tehető a soproni lakosok száma. Azóta a becsült adat tovább nőtt, már meghaladta a 100 ezret, legalábbis az informátorom szerint, aki ezt a vízfogyasztás alapján állapította meg - mondta el a Népszavának Wagner István, ingatlanszakértő.
- Jól gondolom, hogy az ingatlanértékesítők abban érdekeltek, hogy a jelenlegi helyzet minél tovább fennmaradjon?
- Attól még nem emelkedik az eladott lakások, telkek, családi házak száma, hogy többen laknak a városban. Az elmúlt két évben betelepülők között kevesebb az ingatlanvásárló. Aki még 8-10 évvel ezelőtt jött, azon látszott, hogy az ideérkezésekor vett lakásból nagyobb lesz, akár családi ház is, és később hozza a szülőket, mert nem akarja, hogy otthon egyedül maradjanak. Ma már ritka az ilyen jó példa. Azok vannak többen, akiket elsősorban a munkájuk köt ide, és bérleményekben laknak. Az érződik, hogy a belső migráció jelentősen nőtt, holott mi magyarok nem szeretünk költözni.
- Sok helyről, többek között Békéscsabáról, Budapestről, Debrecenből és Pécsről is érkeztek építési vállalkozók azért, hogy lakóparkokat építhessenek Sopronban. Jelenleg is körülbelül tíz helyen folyik a munka, és jó ideje évente 1000-1500 új lakást adnak át. Egyetért azzal, hogy ez nem a visszaesés jele?
- Amikor az iparág szereplői máshol panaszkodtak, hogy kevés a munka, Sopronban akkor is volt mit csinálni. Az említett szakemberek nem most ébredtek rá arra, hogy érdemes hozzánk ellátogatni, sőt inkább a levonulásra készülnek. Akad köztük olyan is, aki már elment, mert bizonyára ugyanazt gondolja, amit én is, hogy ez az üzlet átlépte a csúcspontját. Eddig elég volt a terveket megmutatni, mert így is szerződés lett belőle, újabban ez már kevés ahhoz, hogy valaki lakást vegyen.
- Ezen kívül milyen bizonyítható nyomai vannak még a lakásbiznisz várható visszaesésének?
- A régi, vizes, udvarra néző belvárosi lakásokat már nemigen lehet eladni. A soproni foghíjakba épített új házakba viszont szívesen beköltöznek. A várostól viszonylag távol eső lakónegyedekben a tömeglakások kínálata és kereslete kiegyenlítődött. Az érdeklődők számára fontos szempont, hogy az építtetők mennyiért akarják ezeket eladni, de sokat senki nem tud az árából engedni, mivel drágák az építőanyagok.

Csökkent vagy netán a duplájára nőtt?

A régi soproniak már nem ismernek rá szülővárosukra. Az egykoron nyugalmas, csendes gyógy- és üdülőhely az utóbbi időben rengeteget változott, és nem feltétlenül előnyére. A gyakran visszatérő vendégek mondják, hogy sokat veszített varázsából. Ennek egyik fő oka a növekvő belső migráció, mert leginkább Sopron szenved a következményeitől. Ezért a bevándorlók számának folyamatos emelkedése állandó beszédtéma a városban.

Amikor a kormányablaknál hallottam, rögtön nem is akartam elhinni, hogy a lakosok száma elérte a százhuszonháromezret – mondta egy soproni idegenvezető. Majd arról beszélt, hogy nem sokkal később a kijáratnál az egyik barátnőjével találkozott, aki azzal fogadta, hogy „ellepnek minket a betelepülők”. Miközben mondta a magáét, látszott rajta, hogy nyugtalanítja az információ. Ahogy persze másokat is, akik hasonló hírekről szereztek tudomást, és nem feltétlenül azonos forrásból.

A jelek szerint az önkormányzat nem akar szembenézni a problémával – jelentette ki Jakál Adrienn, a Párbeszéd helyi szervezetének elnöke. Elhallgatja, hogy az ország leszakadt régióiban a munka nélkül maradottak és a kis fizetésből tengődők kénytelenek elhagyni otthonukat, és többnyire Sopronban kötnek ki. Ez ügyben a választásokig nem is lesz változás, hiszen politikai baklövés lenne azelőtt belátni, hogy mekkora gond ez a városnak. Holott a kérdéssel, ami nem egyik napról a másikra jelentkezett, sürgősen foglalkozni kellene. Hiszen amíg az építőiparban, a kereskedelemben és a szolgáltatásban a nyugati határ mellett még van munka, és magasabbak a fizetések is, az Ausztriában dolgozó magyarok számára pedig olcsóbb az élet Sopronban, addig jönni fognak a bevándorlók. A népesség gyors emelkedésének viszont a város látja kárát.

Ebből kiindulva az Új Kezdet önkormányzati képviselője, Vörös Viktor az október végi közgyűlésen azt az előterjesztést firtatta, amely megszabja a szociális és gyermekjóléti intézményfenntartó társulás lakosságszámtól függő költségvetését, és kiderül belőle, hogy Sopronban két éve olyasvalami történt, amire utoljára 1941-ben volt példa. Az évtizedeken át tartó folyamatos emelkedés után megint meredeken kezdett zuhanni a népesség, ami jelenleg is tart. 2015-ben még 61 780 fő volt az állandó lakos, mára viszont hivatalosan 58 611 főre csökkent a számuk. Ezzel szemben a soproniak legalább a duplájára becsülik a lélekszámot. Jóllehet a képviselő tett rá kísérletet, az ellentmondás feloldása mégis elmaradt, mert amikor a testületi ülésen megkérdezte, hogy mi erről a városvezetők véleménye, azt a választ kapta, hogy semmi. Pedig a helybeliek kíváncsiak arra, hogy létezik-e valamiféle elképzelés a jó ideje rengeteg bosszúságot okozó belső migráció kezelésére, és természetesen arra is, hogy mennyi a város tényleges lakossága, mert azt, hogy csökkent, senki nem hiszi el. Aki abból indult ki, hogy van olyan nexusban a városi elöljárókkal, hogy erre nyugodtan rákérdezhet, csalódnia kellett, mivel kitérő választ kapott.

Az egyik ellenzéki párt soproni politikusa olyan helyről szerzett be népességi adatokat, ahol a városban élők összességéről rendszeresen jelentés készül, de valószínűleg hiába. Legalábbis ezt gyanítják azok, akik az összeállításon dolgoznak, mert nincs nyoma annak, hogy ahova küldik, ott ezzel bárki is foglalkozna. Aki mindezt megtudta, a neve elhallgatását kérte, nehogy a vállalkozása, és a nála dolgozók bánják a nyilatkozatot. Majd azzal folytatta, hogy informátorai szerint hozzávetőleg 125 ezer a lakosok száma. Kíváncsi volt arra is, hogy mennyit ismer el ebből a város. Ezért felkereste a kormányablak népességnyilvántartó csoportját, ahol azt a választ kapta, hogy Sopron lakossága hivatalosan 58 611 fő, vagyis az elmúlt két évben nem nőtt, hanem inkább csökkent a lélekszám.

Nyugatra tart a belső migráció

Publikálás dátuma
2018.02.16. 06:15

A soproniak tudni szeretnék, mennyi a város tényleges lakossága, mert szerintük a hivatalosnál legalább kétszer többen vannak.

Különös kettősség figyelhető meg Sopronban. Egyfelől dühíti a helybelieket a sok betelepülő, mert miattuk emelkedtek az ingatlanárak is, másfelől mindjobban a fogadásukra rendezkednek be. Hazánk műemlékekben második leggazdagabb városa ma már főként belőlük, nem pedig a turistákból él. Nem hivatalos statisztika szerint a város lélekszáma duplájára nőtt. Egyfolytában épülnek az új társasházak, akinek kell temetőre néző panorámával is, és a lakásokat nagyrészt albérlőknek adják ki. A régi, kihasználatlan épületekben munkásszállók nyílnak, egyik a másik után, sőt már a panziókban, vendégházakban is munkások laknak. A fekvőhelyek száma így is kevés, egyelőre esély sincs arra, hogy a rapid népesedés megálljon. Közben a város lakói napról-napra egyre jobban szenvednek a belső migráció okozta következményektől.

Mert jönnek a határszéli városba, mindent maguk mögött hagyva azok, akik ettől a megélhetési gondjaik megoldását várják. Akinek azonban rövid idő alatt nem sikerül elhelyezkedni, és drága a szállása, az úgy járhat, mint az a nyolcgyermekes család, amelyiknek elfogyott a pénze, és kénytelen volt az önkormányzathoz fordulni szociális segélyért. Ha ez valakivel előfordul, ne essen kétségbe – tanácsolta egy 27 éves magyar szakmunkás, aki már Ausztriában dolgozik, és megannyi nehéz napot élt át, mígnem eljutott odáig, hogy két jó autót tarthat fenn, és hamarosan a saját soproni lakásába költözhet. Erről álmodni sem mert abban a kis alföldi faluban, ahonnan jó néhány éve elkerült. Mesélte, hogy az első albérlete egy kétszoba-konyhás lakótelepi lakás volt Sopronban, ahova több mint százan voltak bejelentve. Olyan emberekkel dolgozott együtt, akik nemcsak azzal nem voltak tisztában, hogy nem fizetik utánuk a tb-járulékot, hanem azzal sem, hogy melyik cég foglalkoztatja őket, és mi a főnökük vezetékneve. Több szálláshelyen a tulajdonosok nem is sejtették, hogy a lakásukat legalább kétszer annyian használják, mint ahányan azt kibérelték. A lakcímkártya nélküliek pedig nem tudták, hogy ebből milyen kellemetlenségek adódhatnak, például nem jogosultak háziorvosi ellátásra, csak a városi kórház sürgősségi osztályára mehetnek.

Az egyik belvárosi élelmiszerüzlet eladója azért panaszkodott, hogy amióta a környék öreg és vizes lakásait a tulajdonosok bérbe adták betelepülőknek, csökkent a bolt forgalma. Távoli vidékekről, szegények jöttek ide - jegyezte meg a pénztáros. Megtörtek, rengeteg problémával küszködnek, és számos alkoholista van köztük. Egy középkorú nő például hatszáz kilométerrel került messzebb az otthonától, és másodmagával lakik egy szobában, amiért fejenként havi 60 ezer forintot fizetnek, de ennek is örül, mert legalább van munkája, amiért mostanság arrafelé olykor fizetni is kell. Minden héten, hétfőn és pénteken egy osztrák családnál rakott rendet az a soproni takarítónő, aki ezt a lehetőséget kizárólag 300 ezer forintért volt hajlandó továbbadni másnak, amikor neki sikerült jobb állást találni. Az egyik soproni pincér, akinek eddig csak Nyíregyházán szúrt szemet a sok megviselt ember, nemrég megkérdezte az ott dolgozó kollégájától, hogy hova tűntek tőlük a rossz külsejű vendégek, mire ő nagyot nevetett és azt mondta: „Elmentek hozzátok, Sopronba!”

Nem kizárható, hogy akikkel példálóztak, azok közül néhányan megfordultak abban az eldugott munkásszállóban, amelyet a környéken élők csak "kuplerájnak" neveznek. Egy fiatalember mindössze néhány napot töltött ott, de borzasztóan érezte magát. A szálláshelyek színvonala között jelentős a különbség, de amelyikben én laktam, abból egy is sok - vélekedett. Egyébként rejtély számára, hogy egy felkapott családi házas lakóterület közelében hogyan működhet ilyen létesítmény.

Elszomorító, ahogy kezd kinézni a város - ezt már egy köztiszteletben álló lokálpatrióta fogalmazta meg. Szerinte az autók jelentős száma miatt az utak állapota minősíthetetlen, a városképet romboló, zsúfolt lakóparkokba rossz bemenni, és a szűken vett belvárost kivéve nincs nyoma annak, hogy lenne egy átgondolt, összehangolt fejlesztési koncepció. Ha csak egy talpalatnyi üres hely akad valahol, oda előbb-utóbb társasház épül, mert aki erre pénzt áldoz, az jól jár, és ezért mindent elkövet. Jelenleg az építtetőnek, telekkel együtt nagyjából 250 ezer forintjába kerül egy négyzetméter, ezzel szemben a vevő az új építésű téglalakásért négyzetméterenként 410-450 ezer forintot fizet. A hozzáértők azt valószínűsítik, hogy egy négyemeletes épület legfelső szintjén a lakások értékesítéséből származó bevétel a haszon. Nem csoda, hogy a városhoz közeli lakóparkban egy orosz befektető egyszerre 35 építési telket vásárolt, dicsekedett egy építési vállalkozó, amire nem volt még példa, és nem az egyetlen külföldi, aki még mindig jó befektetésnek tartja Sopronban az ingatlanvásárlást.

Egyelőre minden jel arra mutat, hogy a betelepülők száma tovább emelkedik. Márpedig az infrastruktúra-fejlesztés a népességnövekedéshez képest olyan lemaradásban van, amit belátható időn belül aligha lehet behozni. Ettől az új lakóparkok rohamtempójú építése nem áll le, városrészek készülnek el úgy, hogy nincs bennük szolgáltatóház, és értékelhető tömegközlekedés. Nem beszélve arról, hogy gyermekek helyhiány miatt csak a környező falvak óvodáiban kapnak helyet. A helyieknek már az is nagy segítség lenne, ha a túlnépesedésből eredő, és állandósult közlekedési dugók nem terhelnék a várost. Erre az M85-ös gyorsforgalmi út megépítése megoldást jelenthetne. „2018-ig megépül a határig a négysávos autóút” - jelentette ki több mint három évvel ezelőtt Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter Sopronban. Majd fél évvel később ugyanott a miniszterelnök, Orbán Viktor is megerősítette ezt a Modern Városok szerződéskötésének első állomásán, és a 2018. március 15-i befejezési határidőt kormányhatározatba is rögzítették, később kitolták 2022-re.

Csúcsra járatott lakásbiznisz
Idestova egy éve beszéltem a polgármesteri hivatal egyik vezető beosztású tisztviselőjével, akitől megtudtam, hogy 80 ezerre tehető a soproni lakosok száma. Azóta a becsült adat tovább nőtt, már meghaladta a 100 ezret, legalábbis az informátorom szerint, aki ezt a vízfogyasztás alapján állapította meg - mondta el a Népszavának Wagner István, ingatlanszakértő.
- Jól gondolom, hogy az ingatlanértékesítők abban érdekeltek, hogy a jelenlegi helyzet minél tovább fennmaradjon?
- Attól még nem emelkedik az eladott lakások, telkek, családi házak száma, hogy többen laknak a városban. Az elmúlt két évben betelepülők között kevesebb az ingatlanvásárló. Aki még 8-10 évvel ezelőtt jött, azon látszott, hogy az ideérkezésekor vett lakásból nagyobb lesz, akár családi ház is, és később hozza a szülőket, mert nem akarja, hogy otthon egyedül maradjanak. Ma már ritka az ilyen jó példa. Azok vannak többen, akiket elsősorban a munkájuk köt ide, és bérleményekben laknak. Az érződik, hogy a belső migráció jelentősen nőtt, holott mi magyarok nem szeretünk költözni.
- Sok helyről, többek között Békéscsabáról, Budapestről, Debrecenből és Pécsről is érkeztek építési vállalkozók azért, hogy lakóparkokat építhessenek Sopronban. Jelenleg is körülbelül tíz helyen folyik a munka, és jó ideje évente 1000-1500 új lakást adnak át. Egyetért azzal, hogy ez nem a visszaesés jele?
- Amikor az iparág szereplői máshol panaszkodtak, hogy kevés a munka, Sopronban akkor is volt mit csinálni. Az említett szakemberek nem most ébredtek rá arra, hogy érdemes hozzánk ellátogatni, sőt inkább a levonulásra készülnek. Akad köztük olyan is, aki már elment, mert bizonyára ugyanazt gondolja, amit én is, hogy ez az üzlet átlépte a csúcspontját. Eddig elég volt a terveket megmutatni, mert így is szerződés lett belőle, újabban ez már kevés ahhoz, hogy valaki lakást vegyen.
- Ezen kívül milyen bizonyítható nyomai vannak még a lakásbiznisz várható visszaesésének?
- A régi, vizes, udvarra néző belvárosi lakásokat már nemigen lehet eladni. A soproni foghíjakba épített új házakba viszont szívesen beköltöznek. A várostól viszonylag távol eső lakónegyedekben a tömeglakások kínálata és kereslete kiegyenlítődött. Az érdeklődők számára fontos szempont, hogy az építtetők mennyiért akarják ezeket eladni, de sokat senki nem tud az árából engedni, mivel drágák az építőanyagok.

Csökkent vagy netán a duplájára nőtt?

A régi soproniak már nem ismernek rá szülővárosukra. Az egykoron nyugalmas, csendes gyógy- és üdülőhely az utóbbi időben rengeteget változott, és nem feltétlenül előnyére. A gyakran visszatérő vendégek mondják, hogy sokat veszített varázsából. Ennek egyik fő oka a növekvő belső migráció, mert leginkább Sopron szenved a következményeitől. Ezért a bevándorlók számának folyamatos emelkedése állandó beszédtéma a városban.

Amikor a kormányablaknál hallottam, rögtön nem is akartam elhinni, hogy a lakosok száma elérte a százhuszonháromezret – mondta egy soproni idegenvezető. Majd arról beszélt, hogy nem sokkal később a kijáratnál az egyik barátnőjével találkozott, aki azzal fogadta, hogy „ellepnek minket a betelepülők”. Miközben mondta a magáét, látszott rajta, hogy nyugtalanítja az információ. Ahogy persze másokat is, akik hasonló hírekről szereztek tudomást, és nem feltétlenül azonos forrásból.

A jelek szerint az önkormányzat nem akar szembenézni a problémával – jelentette ki Jakál Adrienn, a Párbeszéd helyi szervezetének elnöke. Elhallgatja, hogy az ország leszakadt régióiban a munka nélkül maradottak és a kis fizetésből tengődők kénytelenek elhagyni otthonukat, és többnyire Sopronban kötnek ki. Ez ügyben a választásokig nem is lesz változás, hiszen politikai baklövés lenne azelőtt belátni, hogy mekkora gond ez a városnak. Holott a kérdéssel, ami nem egyik napról a másikra jelentkezett, sürgősen foglalkozni kellene. Hiszen amíg az építőiparban, a kereskedelemben és a szolgáltatásban a nyugati határ mellett még van munka, és magasabbak a fizetések is, az Ausztriában dolgozó magyarok számára pedig olcsóbb az élet Sopronban, addig jönni fognak a bevándorlók. A népesség gyors emelkedésének viszont a város látja kárát.

Ebből kiindulva az Új Kezdet önkormányzati képviselője, Vörös Viktor az október végi közgyűlésen azt az előterjesztést firtatta, amely megszabja a szociális és gyermekjóléti intézményfenntartó társulás lakosságszámtól függő költségvetését, és kiderül belőle, hogy Sopronban két éve olyasvalami történt, amire utoljára 1941-ben volt példa. Az évtizedeken át tartó folyamatos emelkedés után megint meredeken kezdett zuhanni a népesség, ami jelenleg is tart. 2015-ben még 61 780 fő volt az állandó lakos, mára viszont hivatalosan 58 611 főre csökkent a számuk. Ezzel szemben a soproniak legalább a duplájára becsülik a lélekszámot. Jóllehet a képviselő tett rá kísérletet, az ellentmondás feloldása mégis elmaradt, mert amikor a testületi ülésen megkérdezte, hogy mi erről a városvezetők véleménye, azt a választ kapta, hogy semmi. Pedig a helybeliek kíváncsiak arra, hogy létezik-e valamiféle elképzelés a jó ideje rengeteg bosszúságot okozó belső migráció kezelésére, és természetesen arra is, hogy mennyi a város tényleges lakossága, mert azt, hogy csökkent, senki nem hiszi el. Aki abból indult ki, hogy van olyan nexusban a városi elöljárókkal, hogy erre nyugodtan rákérdezhet, csalódnia kellett, mivel kitérő választ kapott.

Az egyik ellenzéki párt soproni politikusa olyan helyről szerzett be népességi adatokat, ahol a városban élők összességéről rendszeresen jelentés készül, de valószínűleg hiába. Legalábbis ezt gyanítják azok, akik az összeállításon dolgoznak, mert nincs nyoma annak, hogy ahova küldik, ott ezzel bárki is foglalkozna. Aki mindezt megtudta, a neve elhallgatását kérte, nehogy a vállalkozása, és a nála dolgozók bánják a nyilatkozatot. Majd azzal folytatta, hogy informátorai szerint hozzávetőleg 125 ezer a lakosok száma. Kíváncsi volt arra is, hogy mennyit ismer el ebből a város. Ezért felkereste a kormányablak népességnyilvántartó csoportját, ahol azt a választ kapta, hogy Sopron lakossága hivatalosan 58 611 fő, vagyis az elmúlt két évben nem nőtt, hanem inkább csökkent a lélekszám.