Emelt szinten

Néhány órával azután, hogy a magyar közvéleményre ráömlött az OLAF-jelentés Zalaegerszegre vonatkozó, megannyi visszaélést, törvénytelenséget, korrupciós technikát bemutató része, Szombathely kormánypárti képviselői megszavazták, korszerűsítik a város közvilágítását. A két eset közötti összefüggést az egyelőre hivatalos minősítést még nem kapott, de informálisan már megerősített hír jelenti, mely szerint a vasi megyeszékhelyen minden botránya, az elképesztő túlárazások és a minősíthetetlen végeredmény ellenére az Elios Zrt. nyeri el a beruházást. Igaz, hogy elvileg a tiborcztalanított változata – helyette Mészáros Lőrinc bűvkörének varázsa érződik -, de az arcátlan jelző azért első blikkre passzol a döntéshez.

Persze nagyon nem is lehetett mást várni, hiszen a zalaegerszegi fejleüvöltős újraszavazósdi óta tudni lehet: a kormánypárti vezetésű települési közgyűlések döntései a budapesti pártközpontban születnek, s miután Lázár János az OLAF-jelentést véleménynek, az Tiborcz-Elios-botrányt pedig lámpacserének titulálta, talán nem is volt más lehetőségük a szombathelyieknek. Magukra kellett rántaniuk azt a bizonyos vödröt.

Mert ebből a történetből a város egyszerűen nem tud jól kijönni. Ha végül megkötik a szerződést a beruházási hitelt biztosító bankkal, melynek farvizén az Elios érkezik, erkölcsileg lenullázzák magukat; ha mégis visszatáncolnak, Budapestről érkezhetnek a csárdás pofonok, s nem biztos, hogy a jövő évi önkormányzati választásokig ki lehet köszörülni a csorbát. Azaz polgármester és frakciótag egyaránt a posztjával játszik.

És a városlakók pénzével. Mert azt sem szabad elfelejteni, hogy saját finanszírozású a beruházás, a cirka 1,2 milliárdot hitelből fedezi a szombathelyi városvezetés. Melynek így aggódnia sem kell, hisz miután nincs benne uniós pénz, nem fordulhat elő, hogy hónapok múlva esetleg bedob a postás egy OLAF-levelet, tételesen felsorolva, ki, mikor, mennyit lopott. Szombathelyen a döntéshozók egyúttal ellenőrök is lesznek.

Szintet léptek.

2018.02.17 07:09

Közpénzen szórakoznak

Közpénzen szórakoznak, pedig szórakoztatniuk kellene. Andy Vajna sportcsatornái, a Spíler 1 és Spíler 2 szinte ugyanúgy állami forrásból működnek (van piaci bevételük, de átirányított közforrások nélkül nem maradnának életben), mint az M4 Sport. Magyarországon jelenleg  három államilag finanszírozott sportcsatorna létezik, ami agyrém. A rájuk évente elköltött közpénz több tízmilliárd forint. Ennyit fizetnek az adófizetők többek között az is, hogy két, kiemelt érdeklődésre számot tartó sorozat, a labdarúgó Bajnokok Ligája és a spanyol bajnokság olyan csatornára kerülhessen (Spíler 2), amelyet az ország lakosságának mindössze egy százaléka láthat. 
Aztán, amikor a Spíler gondol egyet, egy hétvégére átteszi a spanyol bajnokikat a Spíler 1-re, hogy aztán megint visszakerüljenek a mérkőzések a „láthatatlan csatornára”. Azokkal szórakozik a tévétársaság, akiknek a pénzéből létezik.
A kormánypropaganda szerint migránsválsággal küzdő, ezért hanyatló Németországban ez (is) máshogy működik. Ott két sportcsatorna van összesen, egyiket sem támogatja az állam: a Skysport előfizetésekből és hirdetési bevételekből tartja el magát, üzleti beszámolója szerint tavaly 5,2 millióan fizették ki a választott csomagtól függő havi 10-60 euró közötti díjat, ezen kívül Ausztriában is volt további 700 ezer ügyfele. 
A német Sport1 országos lefedettségű és elérhetőségű, a reklámbevételeiből működik, tulajdonosa a Constantin médiacég. Az állam nem ad egy centet sem egyik sportcsatornának sem, talál jobb helyet is annak a pénznek - így aztán a komoly identitásproblémáktól szenvedő, morális válságban lévő Németországban nem várnak hat-nyolc-tíz órát betegek az ellátásra a kórházak sürgősségi osztályán.
Persze lehet, hogy jobb lett volna a baráti Orosz- vagy Törökországgal, esetleg Kirgizisztánnal példálózni. Mert ezekben az országokban, ahogy nálunk is, minden a legnagyobb rendben van.
2018.09.21 08:15

Brüsszel felébredt

Miközben a hazai politikai osztály azzal foglalatoskodik, hogy a Sargentini-határozat kétharmada valóban annyi-e, s majdan a hetes cikkely ellen vajon vétót emel-e majdan az akkori uniós tagállamok egyike vagy másika, addig az Európai Bizottság illetékesei mit sem törődnek a találgatásokkal. Megállapították: az Unió legmagasabb fóruma, az Európai Parlament döntéséből az következik, hogy Magyarország sorozatosan megsérti a jogállamiság követelményeit, ezért jobban a körmére kell nézni. S ennek már kézzel fogható nyomai is vannak: erősen megkérdőjelezhető, hogy idén megérkeznek-e azok a támogatási pénzek, amelyeket a magyar költségvetés megelőlegezett a pályázók számára, mielőtt Brüsszel fizetett volna. Orbánék az áprilisi országgyűlési választásokat megelőzően abban a téves hitben éltek: ha idén minden pályázatot kiírnak és meg is előlegeznek, akkor ezzel többletvoksokat szerezhetnek. Aligha tévedünk: kétharmadot meghaladó parlamenti többségük megszerzésében ennek aligha lehetett érdemleges szerepe. Most pedig futnak a pénzük után! Ebben a tekintetben nem új a helyzet, hiszen ki nem emlékezne Lázár János Brüsszelbe rohangálására, aminek - ha nem is teljes mértékben - meg is lett az eredménye. Amit pedig nem átutalt át akkor az Unió arra lehetett hivatkozni: "Erre számítottunk, s eleve túlterveztünk." Aligha tévedünk most már az ex-kancelláriaminiszter se tudna csodát tenni, s ezt a kormány iránti lojalitását mindeddig fényesen bizonyító Költségvetési Tanács is felismerte: a "pénzforgalmi hiánycél teljesülését jelentős mértékű kockázatok övezik" - írták. Csak Brüsszelre hivatkozni azonban ostobaság: az állam magára (bérekre, presztízsberuházásokra) is többet költött, mint azt 2017 tavaszán betervezte. Az uniós előlegek kifizetését ugyan drasztikusan fékezik, de a Liget-projekt, a Kossuth-téri, parlamenti irodaház vagy Orbán vári palotarekonstrukciója folytatódik. A deficit meg egyre csak nő. Az adóemelésnek nincs tere, a kiadások lefaragásának fájdalmas korszaka jő.
2018.09.21 08:15