Olvasták? Hiánycikk lett a luxusjacht Magyarországon. A Napi.hu írta meg: olyan nagy a kereslet, hogy a vagyonos magyarok egy része 2018-ra már nem tudott magának hajót rendelni, legközelebb csak 2019-ben tudják majd saját járművel a Balaton vagy az Adria habjait szelni. A cikk szerzője, Szakonyi Péter egy múlt heti rendezvényen azt is elmondta: miután publikálta írását, a hazai kereskedők közül többen dühösen hívták, hogy hát hogy írhatta azt, hogy ezek luxusjachtok, hiszen nem több százmillió forintos úszó palotákról, csupán 60-70 milliós kis csónakokról beszélünk, amit bárki megengedhet magának.
Két dolog látszik. Egy: van pénz. Kettő: ott, ahol a pénz van, egy alternatív valóságban élnek az emberek. Most tán a kereskedőket kellene dühödten felhívnunk, hogy hát hogyan mondhatnak olyat, hogy ezeket a kis hajókat bárki megengedheti magának? Miközben az Eurostat legutóbbi jelentése szerint legalább a magyarok harmada, több mint hárommillió ember él súlyos anyagi nélkülözésben. A KSH adatai szerint a 7 évnél fiatalabb gyerekek majdnem felét, 42,2 százalékukat sújtja a szegénység, közülük mintegy 50 ezren rendszeresen éheznek. De még az úgynevezett középréteghez tartozó magyar családok jelentős hányada sem tud felhalmozni akkora vagyont (több generáció alatt sem), hogy megengedhessen magának egy ilyen jachtocskát.
A gazdagok és még gazdagabbak Magyarországán a hétköznapi magyar ember nem tényező, szegény ember pedig nem is létezik. Emlékeznek? Kormánykommunikáció: Magyarországon megszűnt a szegénység, megszűnt a gyermekéhezés. A gazdagok és még gazdagabbak Magyarországán az a „hétköznapi”, ha valaki simán vesz magának nyárra egy 70 milliós hobbihajót. Ezt gondolni pofátlanság? Az. Szégyellik? Nem. Miért nem? Az Orbán-rendszer alapvetése: akinek nincs semmije, az annyit is ér.
