Megnémult a belügy

A fideszes kormány energiáit teljesen leköti a civil jogvédők elleni küzdelem, a neonáci csoportokkal szembeni fellépésre már nem marad ereje.

Az úgynevezett „becsület napján” rendezett szélsőjobboldali demonstráción bőrfejű és neonáci szerveződések is megjelentek a budai Várban. A Betyársereg, a 64 vármegyések, a Magyar Önvédelmi Mozgalom vagy a Skins4Skins (S4S) mellett felbukkant például egy társaság, amelynek tagjai „Blood C18 Honour, Hungary” feliratú zászlóval érkeztek.

A C18 a Combat 18 rövidítése. A „combat” csatát jelent, a „18” az ábécé első és nyolcadik betűjét jelöli: „a” és „h”, azaz Adolf Hitler. A Combat 18-at a neonáci – nevét a Hitlerjugend jelmondatából származtató – Vér és Becsület (Blood & Honour) katonai szárnyaként emlegetik. A nemzetközi hálózat helyi csoportjait Angliától Oroszországig többfelé összefüggésbe hozták már gyilkosságokkal és merényletekkel. A Combat 18-at régebben még a magyar szélsőjobboldal is vállalhatatlannak tartotta, tagjait többször felkérték, hogy maradjanak távol rendezvényeiktől.

A mostani becsületnapos szervezők ellenben csak arra figyelmeztették a jelenlévőket, hogy nem szabad nyilatkozniuk az újságíróknak. A helyszínen így nem volt lehetőségünk megkérdezni a C18 Hungary képviselőit, mennyiben pártolják a rasszizmus erőszakos formáit. Az elnevezés, a külsőségek és a szervezet blogja alapján csak abban lehetünk biztosak, hogy neonáci csapatról van szó. Ahogyan korábban a Betyársereg vezetője, Tyirityán Zsolt sem titkolta, hogy nemzetiszocialista (náci) eszméket vall. Újabban „realista jobboldalinak” nevezi magát.

„Vörös mocsok”, „kommunista söpredék”, „a liberális média patkányai” – néhány kifejezés a méltóságteljesnek minősített megemlékezésen elhangzott szónoklatokból. A szervezők ugyanakkor ügyeltek rá, hogy a rendőrségnek ne adjanak okot a közbelépésre. Tételesen tiltott önkényuralmi jelképeket nem lehetett látni, és ezúttal – szemben előző évi beszédével – Tyirityán sem dicsőítette a Waffen SS-t.

A "becsület napjának" több mint húszéves története kacifántosan alakult. A Kossuth tér, a Hősök tere vagy a Normafa is szerepelt már a helyszínek között. Volt rá példa, hogy magánterületen, a sajtónyilvánosság mellőzésével tartották meg a rendezvényt. Előfordult, hogy a bíróság jóváhagyásával a rendőrség betiltotta a demonstrációt, máskor a bíróság visszavonta a rendőrségi tiltó határozatot. Idén is ez történt.

Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa lapunknak korábban azt mondta, hogy – előre vélelmezett cselekményekre hivatkozva – jogszerűen nem lehet betiltani az eseményt. A bíróság ugyanígy gondolta. A „becsület napja” visszatért oda, ahonnan elindult: a budai Várba. A szélsőjobboldal legszéle évek óta a Kapisztrán téren gyülekezik. A szervezők győzelemként ünnepelték, hogy a „legmagasabb szintekről érkezett parancs” ellenére ebben az évben is közterületen demonstrálhattak.

Pedig tavaly ilyenkor, Orbán Viktor kormányfő és Heisler András, a Mazsihisz elnöke találkozója után Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője közölte: a felek megállapodtak abban, hogy „a Belügyminisztérium megtalálja a törvényes megoldást az ilyen események megakadályozására”. Néhány héttel később lapunknak a tárca csak annyit árult el, hogy „megtette vonatkozó javaslatait”.

Eltelt egy év, ismét megkerestük a Belügyminisztériumot. Tájékoztatást kértünk arról, hogy a minisztérium milyen javaslatokat dolgozott ki, ezeket milyen körben tárgyalták. És mi lett a javaslatok sorsa?

Kérdéseinket másfél hete, február 9-én, pénteken – még a „becsület napja” előtt – küldtük el. Hétfőn telefonon hívtuk a tárca kommunikációs főosztályát: azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a válasz elkészítése „folyamatban van”, türelmünket kérik. Csütörtökön ismét e-mailben érdeklődtünk, hogy számíthatunk-e válaszra, és ha igen, mikor. A Belügyminisztérium azóta is néma.

A kormány minden eszközt bevet a neki nem tetsző civilekkel szemben. Vegzálja a demokratikusan és átláthatóan működő jogvédő szervezeteket, időt és az adófizetők pénzét nem kímélve hecckampányt folytat ellenük, légből kapott vádakkal, megbélyegzéssel, jogfosztással, ránézésre is súlyosan alkotmánysértő törvényekkel próbálja ellehetetleníteni tevékenységüket, vagy akár a létezésüket.

A fajvédő, nyilas, neonáci szerveződések esetében a hatalom részéről nem érzékelhető hasonló aktivitás. Bár a Magyar Nemzeti Arcvonalat – sokáig a „becsület napját” is ez a hungarista társaság szervezte – felszámolta a rendőrség, a lépés nem válik a hatóságok dicsőségére: az intézkedést egy halálesettel járó elfuserált akció, a bőnyi rendőrgyilkosság előzte meg.

Az ügyészségnek mindenképpen akadna dolga. A TASZ munkatársa arra is felhívta a figyelmet, hogy a párizsi békeszerződések értelmében Magyarországon nem működhetnének neonáci, újnyilas szervezetek.