Kinek higgyünk?

Most, amikor az Iszlám Állam terrorkalifátusa katonailag megsemmisült, úgy tűnt, végre elérkezett az idő arra, hogy elhallgassanak a fegyverek Szíriában, és minden nemzetközi – kért vagy kéretlen – segítő is letegye a fegyvert, támogatottjait pedig a zöldasztalhoz terelje. De nem, a szíriai légtérben és a szárazföldön a polgárháborúnak induló, de már régen proxyháborúvá vált konfliktusban egyre több nagy- és középhatalmi érdek ütközik, és már nem is csak a helyettesek vívják. És ez az, ami igazán veszélyessé teszi a helyzetet.

Törökország beavatkozását kezdetben legalább a szavak szintjén a „terrorizmus”, az Iszlám Állam ellen harccal indokolta. Valójában akkor is a kurd milíciák voltak az elsődleges célpontjai mind Szíriában, mind Irakban, de még el lehetett bújni az üres szavak mögé. A most januárban kezdődött, a szíriai kurd milícia - az amerikaiak által is támogatott YPG - elleni hadjárat, és a szír hadseregnek címzett nyílt fenyegetés, miszerint a török hadsereg nem fog habozni szembeszállni Aszad erőivel, ha azok megpróbálják megvédeni a kurdokat, teljesen új helyzetet teremtett. Ezzel nem tud mit kezdeni a nagyvilág. Formálisan Aszad seregének kötelessége megvédeni az ország területét és állampolgárait minden külső támadással szemben. Aszad mögött ott van Oroszország és Irán, Recep Tayyip Erdogan újkeletű szövetségesei, a kurdok mögött pedig mindeddig ott volt Amerika és a nyugati koalíció megannyi NATO tagországa. Melyik szövetségese fogja megállítani az agresszor Törökországot, vagy mindenki tétlenül nézi tovább az Iszlám Állam legyőzésében kulcsszerepet játszó kurdok halomra bombázását?

Eközben újra folyik a vegyifegyverek használata fölötti nemzetközi vita is, amely egyszerre juttatja eszünkbe 2013-at és 2003-at. Amikor a minap Emmanuel Macron francia elnök bejelentette, hogy Párizs kész akár önállóan is bombázni az Aszad erőket, mert a vegyifegyver használata az a vörös vonal, amelynek átlépését nem tűrheti szó nélkül, egyszerre emlékeztetett a 2013-as Obamára és a 2003-as Tony Blairre. Obama az utolsó pillanatban visszalépett, Tony Blair karrierje pedig ráment saját titkosszolgálata manipulációjára.

Pillanatnyilag ugyanis egyetlen dolog biztos – Szíriában mindkét oldalon használtak vegyifegyvert. Minden eddigi jelentés teljes bizonyossággal csak egy dolgot tudott megállapítani, jelesül azt, hogy a hadsereg korábbi készletéből származó gázról van szó; de soha senki nem tudta bizonyítani, ki dobta le. És az is biztos, hogy az iszlamista, dzsihádista ellenzék felszerelésének jó része a kormányhadsereg raktáraiból származik (Szíriában, Irakban egyaránt), mert kezdettől folyt az átállás, a fegyverbiznisz, és a menekülő katonák hátrahagyott fegyverzetét senki sem hagyta az útszélen, mint ahogy az elfoglalt katonai bázisok fegyverraktárait sem őrzik hét lakat alatt. A hírek között pedig szinte elsikkad, hogy a napokban Idlib tartományban egyesültek a dzsihádista és iszlamista erők, hogy újra közösen vegyék fel a harcot a damaszkuszi diktátor ellen.

Csak nekem van deja vu érzésem?

2018.02.21 07:13

Szerintem

Kamu Orbán politikájának fundamentuma a hatalmának megtartása. Ennek érdekében átrajzolta a választási körzeteket, a kétfordulós választást egyfordulóssá redukálta, hogy az ellenzéki pártok ne tudjanak szövetséget kötni. A határon túli, valamint a külföldön élő és dolgozó magyaroknak eltérő szavazási lehetőséget biztosított. Hogy a kettős állampolgárok között magyarul sem tudó ukránok is voltak tömegével, senkit sem zavart, ahogy a nyugdíjkassza nekik fizetett milliárdjairól sincs pontos információ. Nagy húzás volt a kamupártok ösztönzése is: 2018-ban a 23 választható párt között már 14 volt. A pénz nem számított, 2,6 milliárd forintba került, hogy minél több szavazatot vigyenek el az ellenzéktől. A kint maradt pénzt ugyan vissza kellett volna fizetni, de ez sem a NAV-ot, sem mást nem nagyon izgatott - már 8000 forintot sikerült behajtani. Ilyen választási törvény mellett Orbánt csak teljes ellenzéki összefogással lehet a trónjáról letaszítani, ráadásul a kassza kulcsa is nála van. Molnár István Primitív „Eddig bármilyen elfajultak is voltak a politikai csatározások, sekélyes a beszédmód, de mégsem a nőkhöz kötődtek ezek az ordenáréságok. A férfiakra osztották az alantasabb szerepeket, akik meg is feleltek ezeknek a durvasági elvárásoknak. Most ellenben a női politikusok viszik a prímet a primitívségben, a színvonal alatti akciók terén. Ezt láthattuk az országházi botrányokozás vagy az MTVA-székházban való garázdálkodás alkalmával is." Ezt Boross Péter exminiszterelnök nyilatkozta a felmelegített Magyar Nemzetben. Antall József utóda sajnos képtelen követni a mai világ fejleményeit: amit ő ordenáréságnak mond, az ma az ellenzék egyetlen lehetősége, hogy (viszonylag) eredményesen végezze feladatát, a kormányzat számonkérését. Ami pedig a nőket illeti, Borossból dől a macsó előítélet: ők csak szépek, kedvesek, toleránsak legyenek, ne nyomuljanak be a férfidolgok területére. Én nagyon örülök, hogy ők is keményen szembeszálltak mindazzal a jogtalansággal és erőszakkal, amit Orbán vagy Boross képvisel. Fábri Ferenc Kódex Magatartáskódexet tervezett a kormánypártot kitartóan támogató Századvég. A szabályok sok mindenre kitérnek, miközben meghatározzák, mit szabad egy képviselőnek és mit nem. Nem tekinthet bele a nemzetbiztonságot súlyosan veszélyeztető anyagba, nem sértheti a nemzeti szimbólumokat, nem zavarhatja az Országgyűlés munkáját stb. A lényeg, hogy bármelyik - természetesen ellenzéki - képviselő bármikor és bármiért büntethető. De teljesen felesleges is ez a szabályozás. Kevesebb papírmunkát igényelne, ha egyszerűen kimondanák: ha egy ellenzéki képviselő fel mer szólalni a parlamentben, azonnal büntessék meg. Szász M. Tibor
2019.02.16 16:00
Frissítve: 2019.02.16 16:00

Számlák

Két villanyszámlát kaptam szerdán. Az egyik a szokásos hatezer-valahányszáz forintos, melyet havi átalányban fizetek, a másik kicsit vaskosabb: 13 milliárd. Az utcai közvilágításé szerte az országban, ahol a miniszterelnök veje LED-lámpái pislákolnak. 
Eredetileg persze nem nekem kellett volna fizetni érte, de kiderült, annyira tróger melót végzett a Pista cége, hogy még a rinocérosz arcbőrrel megáldott illetékeseknek sem volt pofájuk benyújtani a számlát Brüsszelnek. Valahol persze érthető, hiszen az unió csalás elleni hivatala már előre jelezte, komoly gondokat lát az elszámolásban: nemcsak szarok az új lámpák, de arcátlanul drágák is. Olyannyira, hogy akár egy nyomozást is megérne az hazai ügyészség részéről. 
Az eljárásról szóló tudósítások helyett azonban csak arról érkezett hír, hogy a Tiborcz-lámpákra kipengetett milliárdokat házon belül rendezi a kormány. A hazai büdzséből, azaz többek között az adómból. Ezerháromszáz forint jut rám, ahogy minden határokon belüli magyarra, ötezer-hétszáz, ha a szűk családot vesszük. Végül is kibírjuk, egy kisebb hétközi bevásárlás ára. Vagy az elsős fiam éves iskolai színház- és mozibérlete. Ennyit bizonyosan megér, hogy kikerüljék a finnyás uniót, nehogy már Brüsszel látványosan visszadobja a számlákat. Mert aztán megint tele kellene plakátolni az országot, mit üzenünk neki. Helyette szavak és óriásplakátok nélkül üzent, csak éppen nekem, nekünk. 
Megtehetjük, ezt is megtehetjük, birka népség – szólt hozzám a kormány, és persze ahhoz a kevesebb mint hárommillióhoz is, akik összeadták neki a harmadik kétharmadot. Utóbbiakat valószínűleg kevésbé érdekli, mint engem, több is eltűnt már a nagy közösből, s azt is szó nélkül hagyták. Esetleg lelkesen tapsoltak a magyarázathoz: a mi tolvajunk a ti tolvajotok is, legyetek rá büszkék!
Mert nem csak a Tiborcz-lámpák miatt ilyen nagy a sötétség…
2019.02.16 09:26
Frissítve: 2019.02.16 09:29