Előfizetés

Berlini Filmfesztivál - Csillapítják a terror traumáját

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2018.02.22. 06:45
Forrás: Berlinale
Norvégia elmúlt hetven évének legnagyobb tragédiája és traumája egy megrázó műben. Veszélyes vállalkozás volt.

Az idei Berlinale követi a politikus filmfesztivál hagyományait, számos olyan tematikájú mű van programban, amely fontos társadalmi jelenségekre és traumákra reagál. Erik Poppe versenybe hívott műve, az Utøya July 22 is ilyen, megrázó erejű alkotás. A mű arra az eseményre koncentrál, amely a legtöbb emberáldozatot követelte Norvégiában a második világháború óta: egy terrorista hetvenhét emberrel végzett 2011-ben. A film az Oslóban történt robbantásokkal indul, majd szinte azonnal vált Utøya szigetére. Innen kezdve a film egyetlen beállítással rekonstruálja azt a hetvenkét percet. Az egyetlen snittben rögzített mozgókép maga az őrület, a paranoia, érzelmek tömege és igazi sokk a nézőknek. Sőt, ahogy telik az idő, beleégnek az emberbe egyes jelenetek. Poppe jó érzékkel nem azzal a koncepcióval filmezett, hogy megmutassa a horrort, hanem, hogy éreztesse azt. Sikerült neki.

A borzalmakat Kaja (Andrea Berntzen) szemszögéből látjuk, a kamera folyamatosan követi őt – kicsit úgy, mint a Nemes Jeles László rendezte Saul fiában. Amikor elszabadul a téboly, a lánynak két célja van: menekülni, de közben megtalálni a húgát, akivel nem olyan régen összeveszett. A nehezen pergő percek során Kaja számos érzelmet él meg, miközben a fundamentális, ám valóban eldönthetetlen kérdésben sem tud dönteni: jó, ha elrejtőzik, vagy mit tegyen akkor, ha szembesül a gyilkossal? A Kaját alakító Andrea Berntzen óriási terhet cipel színészként, az ő alakításán állt minden és a tizennyolc éves színésznő makulátlanul oldotta meg a feladatot.

Ahogy lapunknak elmondta, a forgatás és az azt megelőző háromhetes próbaidőszak maga volt a pokol. Érzelmileg olyan mélyen érintettek voltak a fiatal színészek, a téma és a rekonstrukció traumatikussága miatt, hogy a munkálatok során folyamatosan pszichiáterek figyelték őket. Berntzen elmesélte, hogy amikor odajutottak a próbák után, hogy élesben veszik fel anyagot, már maga is sokkos állapotban volt, és a sírás, ami addig könnyű feladat volt, egyszer csak nem sikerült már. Talán ez volt a pillanat, amikor az alakítás már inkább jelenlétté vált. Az ifjú tehetség több szakemberrel konzultált mielőtt igent mondott volna a hosszú casting folyamat után érkező felkérésre. Ahogy fogalmaz, nem az a veszélyes, hogy a traumát megéljük, hanem az, hogy nem dolgozzuk fel, így a forgatás után rehabilitációs kezelésen esett át.

Az Utøya July 22 nem csak a színészek számára volt veszélyes vállalás. Amióta kiderült, hogy Erik Poppe filmet tervez készíteni a terrorcselekményről, a norvég sajtó nem kímélte a rendezőt. Nem tartották etikailag elfogadhatónak, hogy "szórakoztató" mozifilm készüljön a 2011-es eseményekről. Pontosan ezért fontos, hogy Poppe folyamatosan együtt dolgozott túlélőkkel, az ő konkrét elbeszéléseik alapján írt egy fikciós forgatókönyvet, amely nem a gonoszt mutatja be, hanem az üldözöttek közötti szolidaritást. Méltósággal közelített a témához. Sőt, azt is vállalta, hogyha a túlélőknek bemutatott kész művel kapcsolatban bármi kifogás vetődik fel, sosem hozza nyilvánosságra a filmet. Ezeken az úgynevezett elővetítéseken – pszichiátriai felügyelettel – végül kiderült: nemhogy nem kifogásolták a látottakat, sokaknak ez az újabb sokk segített abban, hogy szembesüljenek a traumatikus múlttal.

Fotó: AFP/Ralf Hirschberger

Fotó: AFP/Ralf Hirschberger

Erik Poppe meggyőződéses ember. Arra a kérdésre, hogy a filmben miért nem hangzik el a merénylő neve, határozottan állítja, hogy ez nem véletlen: Norvégiában ennek férfinak nem ejtik ki a nevét. Nem méltó rá. A kérdésre, hogy az Utøya July 22 indirekt módon mégis valamilyen szinten „népszerűsíti” az elkövetőt, azt felelte, hogy elképzelhető, de ennél sokkal fontosabb cél, hogy emlékeztessük az embereket arra, hogy a szélsőségesség milyen tragédiákkal járhat. Mert korunkban az emlékezet egyre gyöngülő társadalmi jelenség.

Poppe alkotása fontos mű. Kérdés azonban, hogy milyen lesz a tavaly forgatott, Norway címmel készülő hollywoodi változat, amely az eddig kiadott sajtóképek alapján direktben a merénylő portréja lesz. Norvégiában már több tízezer aláírás gyűlt össze a film forgatása ellen, de ahogy Poppe is hozzátette, a rendezői székben lévő Paul Greengrass komoly művész. A United 93-as című alkotása például megrázó darabja volt a 9/11-es terrortámadások során repülő utasairól.

77 életért 21 esztendő
2011. július 22-én Oslóban nyolc embert, majd Utoya szigetén az akkor kormányzó Munkáspárt ifjúsági táborában 69 fiatalt ölt meg Anders Behring Breivik. A szélsőjobboldali nézeteket valló, a tömeggyilkosságot „könyörtelennek, de szükségesnek” nevező Breiviket 21 éves büntetésre ítélték.

Haltepertő és friss osztriga

Bihari Tamás
Publikálás dátuma
2018.02.21. 06:50
Fotó: Vajda József

Több mint száz hazai és nemzetközi halétellel várják a látogatókat március 2-4. között a VI. Halfesztiválon Budapesten a Műcsarnok melletti parkolóban. A rendezvényen minden halból készül, még a kolbász és a tepertő is. Lesz óriásbogrács, óriásharcsa sütés, harcsa szalonna füstölés és még megannyi különlegesség Európa legnagyobb Halfesztiválján.

A cél: a halfogyasztás ösztönzése, hiszen Magyarországon éves átlagban a halfogyasztás a 6 kilogrammot is csak úgy éri el, hogy a horgászok által kifogott halakat is veleszámítják. A szomszédos Ausztriában 12, Japánban 60 kilogramm az éves átlagos hal fogyasztás.

A tegnapi sajtótájékoztatón egyebek mellett az is elhangzott, kevesen tudják, hogy a hazai vizekben 84 halfaj él, de közülük talán csak féltucatot ismernek a legtöbben. Az import halakkal együtt, mintegy 60 halfajból válogathatnak a hazai fogyasztók.

Németh József, a Magyar Gasztronómiai Szövetség szakembere elmondta, a rántott, vagy sült hallal szemben a főzött hal esetében - péládul a halászlében - zsírszegény, a hús értékeit jobban megőrző ételt ehetünk. Hozzétette: az egészséges táplálkozás elengedhetetlen része, hogy legalább hetente egyszer halat fogyasszunk.

A különlegességek kedvelői osztrigát is kóstolhatnak. Megfelelő körülmények között 12 napig is életben marad, de sósvízes medencében egy hónapig is eltartható - említette lapunknak Szabó Péter halgasztronómiai szakértő. Az osztriga életkortól, tenyészhelytől, fajtától függően a 4-5 dekástól a 15 dekás méretűig terjed. Ennek a kagylófélének a húsában jelentős a cinktartalom, ami a hal húsban található telítetlen zsírsavak - omega 3, 6, 9 mellett - ugyancsak fontos ásványi eleme az emberi szervezetnek.

A rendezvénnyel szeretnék a látogatókat ráébreszteni a Duna természeti értékeire (halállomány, árterek, természetes ökológia) és vizeink tisztaságának védelmére is.

A dallamos rock német mesterei

Varga Péter
Publikálás dátuma
2018.02.21. 06:49

Born to Touch Your Feelings: Best of Rock Ballads című lemezén legjobb lassú dalaiból válogatott az 1965 óta működő Scorpions. A tizenöt régebbi szám mellett két vadonatúj is szerepel. Nagyon erősen indít az album a Born to Touch Your Feelings-szel (Azért születtem, hogy érzelmileg megindítsalak). Az eredetileg az 1977-es Taken by Force lemezen megjelent ballada az MTV-s unplugged verzióban hangzik fel, és címadó dalként méltó módon nyitja a lemezt.

Következik a Still Loving you (Még mindig szeretlek) a Scorpions tán legjobb munkája, a hét éve a Comeblack lemezen rögzített változatban. És „csak” harmadik, az a Wind of Change (A változás szele), amelyről mindenki azonosítani tudja az együttest. Valóban közvetlenebb módon szól a többinél, nem véletlenül lett hatalmas sláger. Itt szintén a Comeblack verzióban hallható, és hogy nem ezzel nyit a Born to Touch album, az szerkesztőinek jó érzékét dicséri, hiszen az agyonjátszott dal nem a banda legvonzóbb húzása.

Következik ezután tizenkét szép lassú dal, többnyire újra felvett változatban, így egyenletes, korszerű, miközben őrzi a különösebb stúdió és elektronikus trükkök nélküli, egykori hangzásvilágot. Akusztikus és elektromos gitárok uralják a hangszeres teret, jelzik, a hard rock elkötelezettjei a társaság tagjai. Muzikalitásuk tagadhatatlan, az önismétlés csapdájába ritkán esnek. Klaus Meine hangjának modorossága nem mindig esik jól, de ha éppen jól erősít bele, az énekes magával ragadó tud lenni. A két új dal kissé más hangvételű, de törés nélkül illeszkedik az addigiak sorába. Ötvenhárom év… Ne így legyen, de ha Rudolf Schenker bandája megszűnik létezni, pótolhatatlan szín tűnik el a rock világából.