Példaértékű életmű

Kallós Zoltán személyében az utóbbi évtizedek vitathatatlanul legjelentősebb kárpát-medencei népzene- és néprajzkutatóját veszítettük el.

A magyar népzenegyűjtésnek és –kutatásnak csodálatosan gazdag, Európa-szerte elismert hagyományai vannak. Vikár Béla első fonográfhengeres rögzítéseit (1896) Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László tökéletesítette; a sok ezer dallamot tudományos igényességgel lejegyezve, rendszerezve, értékelve. A második világháború után indult népzenekutatók, így Kallós Zoltán is erre az örökségre támaszkodhatott, miközben még rengeteg feltáratlan részterületen érhettek el jelentős új eredményeket.

A Kolozsvártól alig húsz kilométerre, a Kis-Szamos partján, mezőségi szórványterületen fekvő Válaszúton, 1926-ban született – és 92 évvel később ugyanott elhunyt – Kallós Zoltán hosszú és gazdag életpályáján az erdélyiség ethosza egyszerre jelentett előnyt és hátrányt. Az elmúlt évtizedekben senki más nem végzett olyan szisztematikus és eredményes gyűjtőmunkát a mezőségi, kalotaszegi, moldvai és gyimesi területeken, mint a református gyökereihez sziklaszilárdan kötődő, pályáját falusi tanítóként kezdő, majd a kolozsvári Gheorge Dima Zeneakadémián diplomát szerző Kallós. Különösen szívéhez nőttek a magyar néplélekből fakadó balladák, keservesek, siratók – legfontosabb kötetei ehhez a műfajcsoporthoz kapcsolódnak. Az első személyi monográfiát is ő állította össze egy idős moldvai parasztasszony (a Klézsén élt Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa) életéből és repertoárjából. Munkáját mindemellett jelentősen nehezítették a román hatóságok: az 1956-os forradalom után bebörtönözték, majd egy évtizedig egy faipari vállalat alkalmazottjaként kellett dolgoznia.

Az 1970-től – Budapesten, Kolozsváron, Bukarestben – folyamatosan publikált monográfiák, a megjelent hanglemezek és kottagyűjtemények mellett Kallós fontos szerepet játszott a táncházmozgalom elindításában, erdélyi terjesztésében. 1992-ben, szülőfalujában jött létre a nevét viselő alapítvány, amely jórészt szórványban élő gyerekek népzene- és néptánc, s ezáltal anyanyelvi oktatását vállalta magára, s ma is eredményesen működik. Az élete alkonyán számos magyar állami kitüntetésben részesült Kallós Zoltán szellemi örökségét ma már két újabb generáció folytathatja tovább.

Példaértékű életművét jelentősen befolyásolta a kisebbségi lét, az erdélyi szellemi környezet, amelyhez – példaképeihez, így Kós Károlyhoz hasonlóan – következetesen ragaszkodott.