Körösi Ivett;
Venezuela;Maduro;
2018-02-24 06:30:00
Maduro a „vádlottak padján"
Egy lehetséges katonai beavatkozás következményeiről és a tüntetések sikertelenségéről mesélt lapunknak Caracas egykori ellenzéki polgármestere, aki tavaly szökött meg az országból.
„Nem túlzás azt állítani, hogy Venezuelában népirtás zajlik. Egy olyan országról beszélünk, ahol naponta emberek halnak éhen. És miért? Azért, mert a kormány ellopta és pénzügyi paradicsomokba menekítette a gyógyszerekre, az egészségügyre és az élelmiszerre szánt közpénzt" – mondta a Népszavának Genfben Antonio Ledezma, Caracas egykori ellenzéki polgármestere, aki három hónapja szökött Spanyolországba a venezuelai házi őrizetből.
Az elmúlt időszakban számos helyen megfordult, legutóbb Svájcban. A héten tartották ugyanis a Genfi Emberi Jogi Csúcsot, amelynek a 62 éves politikus is a vendége volt. Ledezma a külföldön tartott beszédekkel próbálja a figyelmet a humanitárius katasztrófával küzdő Venezuelára irányítani, így próbálja segíteni a belső ellenzéket, amelynek igencsak elkél a támogatás.
A szocialista vezetéssel szemben álló erők szerdán jelentették be, hogy bojkottálják az áprilisi elnökválasztást, mert az úgysem lesz tiszta. Nicolás Maduro elnökkel szemben így csak egy alig ismert lelkész, Javier Bertucci indul. Az ellenzék népszerű alakjai – akiknek tiszta választásokon igen nagy esélyük volna nyerni – azonban nem.
Az április 22-re kitűzött voksolást várhatóan újabb tüntetési hullám előzi meg és kíséri végig. Venezuelában az elmúlt években több, hónapokig tartó, halálos áldozatok százait követelő demonstrációval tiltakoztak a gazdasági válság, valamint az élelmiszer- és gyógyszerhiány ellen. Több alkalommal is úgy tűnt, hogy a kormány nem bírja a nyomást, s összeomlik a rendszer. Mégis mindig lecsillapodtak a kedélyek.
„Ennek az egyik oka az, hogy Venezuelában zsarnoki uralom van. A rezsim magához ragadta a hatalmat, a saját céljaira használja a hadsereget, és több, rendőrségi feladatokat ellátó fegyveres csoportot működtet, amelyek erőszakkal lépnek fel a lakossággal szemben. A tüntetések másfelől azért sem hoztak rendszerváltást, mert a venezuelaiak számára fontos a demokrácia. Törvényes, demokratikus úton szerettük volna megoldani a helyzetet. Választások, demonstrációk és párbeszéd útján… Részt vettünk a rendezést célzó, a Dominikai Köztársaságban zajló párbeszédben is a kormánnyal. A dialógus azonban mostanra szitokszóvá vált. Maduro annyit gúnyolódott vele, annyira cinikusan állt az egészhez, hogy a venezuelai emberek már csak nevetnek, ha szóba kerül a kormány és az ellenzék közötti párbeszéd. Valójában arra volt jó egyedül, hogy időt nyerjen vele a kormány” – mondta lapunknak Ledezma, aki többek között azt szeretné elérni, ha a nemzetközi közösség célzott, egyénre szabott szankciókat vetne ki e a venezuelai vezetés tagjaira.
Egyesek szerint azonban a krízist egyedül külföldi katonai beavatkozással lehetne megoldani. Ledezma szerint azonban nincs szükség újabb külföldi jelenlétre az országban. „Már megtörtént a katonai beavatkozás: tele vannak a laktanyák, és a különböző intézmények kubaiakkal, akik állandóan figyelik a venezuelaiakat” – utalt a valóban erős kubai jelenlétre Ledezma. Venezuela és Kuba régi szövetségesek, és sokan úgy vélik, az elnyomás „művészetét” Hugo Chávez, majd utódja, Nicolás Maduro Castroéktól leste el. A kubai vezetéssel ellentétben azonban Ledezma szerint Maduro kormánya egyre gyengébb. „Számos, a rezsimet érintő korrupciós botrány látott napvilágot. A humanitárius válság szintén gyengíti a kormányt. Maduro a „vádlottak padjára” került: 120 ezer honfitársunk alultáplált, hetente átlagosan 8 gyerek veszti életét azért, mert nem jutnak elegendő élelmiszerhez. Venezuelában a legnagyobb az infláció a világon. Emiatt a munkások alig keresnek havi négy dollárnál többet. Maduro elvesztette a többség támogatását. Sarokba szorult. Nincs esélye a választásokon, csupán csalással. Minél gyengébb, annál veszélyesebb.”