Kórusban felelnek a gyűlöletkampányra

Menekültek alakítottak énekkart a hétvégén Budapesten. Azt szeretnék, hogy a magyar emberek ne csak a gyűlöletkampányból ismerjék őket.

A Magyarországon élő, menekültként elismert oltalmazottaknak aligha az a legfontosabb dolguk, hogy a magyarok és más nemzetek népdalait tanulják. A nigériai Frederick Odorige, azaz Fred mégis úgy döntött, hogy megalakítja a menekültek budapesti kórusát. Szombat délután tizenegy különböző országból érkezett oltalmazott jött össze, hogy megtanulja például a Tavaszi szél vizet áraszt című klasszikust, továbbá kongói, iraki dalokkal ismerkedjen meg.

De vajon miként lehetséges, hogy még van kedvük énekelni, amikor a magyar kormány hadjáratot indított a menekültek ellen? – kérdeztük a harmincas évei végén járó, Európába a jobb élet reményében érkezett, s már évek óta Magyarországon élő Fredet.

– Természetesen látom, érzem a gyűlöletkampányt, ha bezárom az ajtót, az ablakon mászik be – fogalmazott lemondóan a férfi, majd azt kérve, hogy hagyjuk a politikát, társaira és a közönségre mutatott: – Nézd, milyen sokan nevetnek, jókedvűek! Nem kell ilyenkor foglalkozni a napi problémákkal, a zenét meg mindenki azonnal megérti.

A kórus megszervezésben a nigériai férfinak nagy segítségére volt Székely Ágnes, a Magyarországi Református Egyház menekültintegrációs koordinátora, és a Kalunba munkatársa. A Kalunba egy nonprofit Kft., elsősorban a Magyarországon élő, menekültként elismert és oltalmazott jogállású emberek integrációjában próbál segítséget nyújtani. Székely Ágnes régóta foglalkozik menekültekkel, tanított már például Ady Endre verseket is szíriaiaknak, irakiaknak, szomáliaiaknak.

– Nagyon örülök Fred kezdeményezésének, az ilyen és ehhez hasonló programok jelentik ugyanis a kulcsot ahhoz, hogy az emberek ne csak a gyűlöletpropagandát lássák – fogalmazott kérdésünkre Székely Ágnes, megjegyezve, hogy a Kalunba több más programot is szervez menekülteknek. Igaz, szerinte ma már vigyázni kell arra is, hogy ezekről mennyit beszélnek, óvatosan kell egyensúlyozniuk:

– Attól félünk, hogy ha túl nagy publicitást adunk a menekülteket segítő programoknak, akkor veszélynek tesszük ki őket. Ha viszont nem adunk hírt a programokról, nem mutatjuk meg, hogy a menekültek között milyen sok jó és értékes ember van, akkor nem segítjük a gyűlölet elleni küzdelmet. Bizonytalanok vagyunk, hogy sikerül-e eltalálni a helyes arányt – magyarázta dilemmáikat Székely Ágnes.

A civilszervezetek ellen totális támadást indított a kormány, a Kalunba sincs könnyű helyzetben.

– Nem pályázhatunk semmilyen integrációs támogatásra, június végével lezárul a lakhatási és a magyar nyelv tanítási programunk is, miközben persze a menekültek nem tűnnek el, itt vannak, segítségre, támogatásra szorulnak – mondta a szakértő.

Arra a kérdésünkre, hogy szerinte mennyire fogékony a magyar társadalom a kabinet menekültellenes kampányára, Székely azt mondta: az ilyen jellegű primitív propagandára minden társadalom fogékony. – Mari néni, aki életében alig találkozott idegenekkel, azt látja egész nap a tévében, a plakátokon, hogy borzalmas emberekről van szó. Miközben persze nincs meg az eszköze és a szándéka sem arra, hogy megpróbálja felmérni az állítások igazságtartalmat – fogalmazott Székely Ágnes.

A gyűlöletpropagandát maguk a menekültek sokszor csak közvetve érzékelik. A kórus egyik tagja például azt mesélte, hogy amikor már tudott egy kicsit magyarul, egy boltban megkérdezett egy eladót: Hogy érzi magát? A boltos meglepődött, de szóra sem méltatta, egyszerűen elfordította a fejét.

– Rosszul esett, de tudom, hogy nem mindenki ilyen. Jó lenne, ha néha visszamosolyognának. Az pedig még jobb lenne, ha olykor visszakérdeznének, én hogy érzem magam.