A szerkesztő halálára - Elhunyt Kovalik Márta

Életének 89. évében elhunyt Kovalik Márta újságíró, szerkesztő, a Magyar Rádió örökös tagja.

Örökös tag volt, de a valaha szebb napokat látott és egykor még közszolgálatinak számító műsorszolgáltató éppen tíz éve volt kénytelen nélkülözni a munkáját. Az is jellemző, hogyan lett vége. 2008-ban egy szépnek indult, de gyászossá vált napon Kovalik Márta stúdiót kért következő adása felvételéhez. A válaszból tudta meg, hogy már nincs rá szüksége, mert nem készíthet több műsort.

Kovalik Márta akkor 58 éve dolgozott az intézménynél. Gyors- és gépírónőként kezdte, de alkotótársával, Hegyi Imre riporterrel legendává vált. 1965-től több ezer remek dokumentumműsort állítottak össze, tényfeltáró sorozatukkal, a Húszas stúdióval iskolát teremtettek. Egy életrajzban azt írta, "kezdetben fiatalok nevelési, önismereti, beilleszkedési problémái szerepeltek műsoraimban, majd egyre inkább össztársadalmi kérdések". Olyan műsorokat csináltak, amelyek ma is élvezhetők, s tanulságosak. Nem véletlen, hogy rengeteg díjjal ismerték el őket. 1995-ben vehették át a Pulitzer emlékdíjat, volt Tolerancia-díjuk is, kaptak Prix Italia és Prix Japon díjat is. Kovalik Márta sok éven át tanított is. S a különböző egyetemek média-szakos hallgatói azt is megtanulhatták tőle, hogyan maradhat mindig szerény a szakma mesterévé vált alkotó, aki kizárólag a feladatra koncentrál.

Abban a kötetben, amelyben az egykori rádiósok a volt elnök, Hárs István születésnapjára foglalták össze ars poeticájukat, Kovalik Márta többek között ezt írta: "1950 óta voltunk rádiósok... és ajándékba kaptuk azokat az évtizedeket, amelyek által azzá lehettünk, akik vagyunk". Ez az elnök védőernyőjének éppúgy köszönhető volt, mint a riporterek, szerkesztők tehetségének. Az a rádió már sosem tér vissza, s egyre fogynak azok az alkotók is, akikért érdemes volt hallgatni az akkori műsorokat. Kovalik Márta az utóbbi években még a Rádió Bézsben mutatta meg, milyen kiváló rádiós.

Most végleg elhallgatott, s mi újra szegényebbek lettünk.